Petőfi verseket „festett” a mesterséges intelligencia, íme a képek

A Nethuszár egymásnak engedte Petőfi Sándort és a mesterséges intelligenciát, ha’lássuk, mit és hogyan értelmez ő a legnagyobb magyar költő egy-egy művéből. Persze nem irodalmi elemzést kértünk az AI-tól, az túl snassz, hanem digitális képalkotásban gondolkodtunk.

Így hát kiválasztottunk pár versszakot Petőfi egy-egy költeményéből, és arra kértük az AI-t, hogy alkosson nekünk képet, festményt az illető sorok alapján. Nem mondhatni, hogy nagyon mellélőtt… Az AI által kiadott képen nem változtattunk, az első eredményt tettük közzé, és ezeken semmiféle utólagos módosítást nem hajtottunk végre, de azt hozzá kell tenni, hogy használtuk a szoftver által felkínált stíluslehetőségeket, ezeket külön jelezzük minden képnél (a none érték azt jelzi, hogy semmiféle felkínált lehetőséggel nem éltünk).

A BUJDOSÓ, 1842:
digital painting, art nouveau, dramatic

Ki ez égő szerelemmel
Enyelegve játszhatál,
Ki hűséget esküvél, és
Oh! ki mégis megcsalál.

HALÁLVÁGY, 1843:
oil painting, dramatic

Sírt nekem, sírt és koporsót,
Mélyen fekvőt föld alatt!
Hol nem élnek érzemények,
Hol nincs többé gondolat.

 

FÜSTBEMENT TERV, 1844
none

S a kis szobába toppanék…
Röpűlt felém anyám…
S én csüggtem ajkán… szótlanúl…
Mint a gyümölcs a fán.

MEGY A JUHÁSZ SZAMÁRON, 1844

dramatic

Megy a juhász szamáron,
Földig ér a lába;
Nagy a legény, de nagyobb
Boldogtalansága.

A HELYSÉG KALAPÁCSA (első ének), 1844:
none

Csend vala hát;
Csak két éhes pók harcolt
Életre, halálra
Egy szilvamagon-hízott légy combja felett;
De, oh balsors! a combot elejték.
Egy egér fölkapta, s iramlott
Véle az oltár háta mögé
A tiszteletes reverendájába,
S lakomáz vala,
S a pókok szeme koppant.

A MAGYAR NEMZET, 1845

(itt két képet készítettünk)

1. sketch, dramatic, oil painting

Oh ne mondjátok nekem, hogy
Hajnallik hazánk felett!
Látom én: az ő számára
Sző a sors szemfödelet.
S kérni istent nem merem, hogy
Nemzetem gyógyítsa fel,
Mert e nemzet, elhigyétek,
Életet nem érdemel.

2. és none:

 

MAGYARORSZÁG, 1845:
none

Te sem termettél ám szakácsnak,
Magyarország, édes hazám!
A sűlt egy részét nyersen hagynád,
S elégetnéd más oldalán.
Mig egyfelől boldog lakóid
Megfúlnak a bőség miatt:
Hát másfelől meg éhhalállal
Megy sírba sok szegény fiad.

 

SORS, NYISS NEKEM TÉRT…, 1846
sketch, dramatic

Sors, nyiss nekem tért, hadd tehessek
Az emberiségért valamit!
Ne hamvadjon ki haszon nélkűl e
Nemes láng, amely úgy hevit.

 

TÜNDÉRÁLOM, 1846:
dramatic, psychedelic

Ábránd-alakjaim legszebbike
Ott volt az égben. Ajka mozgott; szinte
Hallottam hívó hangjait… de jól
Láthattam, hogy felém kezével inte.
Megyek! mondám, s a bérc szélére léptem,
Ahol száz ölnyi mélység nyilt alattam.
Már-már ugrám… hátúl egy kéz ragadt meg…
Eszmélet nélkül visszahanyatlottam.

SZABADSÁG, SZERELEM!, 1847:

pop-art, silk

Szabadság, szerelem!
E kettő kell nekem.
Szerelmemért föláldozom
Az életet,
Szabadságért föláldozom
Szerelmemet.

SZEPTEMBER VÉGÉN, 1847:
sketch, oil painting, concept art

Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,
Még zöldel a nyárfa az ablak előtt,
De látod amottan a téli világot?
Már hó takará el a bérci tetőt.
Még ifju szivemben a lángsugarú nyár
S még benne virít az egész kikelet,
De íme sötét hajam őszbe vegyűl már,
A tél dere már megüté fejemet.

FÖLTÁMADOTT A TENGER…, 1848:
concept art, smooth, pop-art

Jegyezd vele az égre
Örök tanúságúl:
Habár fölűl a gálya,
S alúl a víznek árja,
Azért a víz az úr!

 

EURÓPA CSENDES, ÚJRA CSENDES.., 1848:
concept art

Európa csendes, ujra csendes,
Elzúgtak forradalmai…
Szégyen reá! lecsendesűlt és
Szabadságát nem vívta ki

Magára hagyták, egy magára
A gyáva népek a magyart;
Lánc csörg minden kézen, csupán a
Magyar kezében cseng a kard.

SZÖRNYŰ IDŐ…, 1849:
none

Szörnyű idő, szörnyű idő!
S a szörnyüség mindegyre nő.
Talán az ég
Megesküvék,
Hogy a magyart kiirtja.
Minden tagunkból vérezünk,
Hogy is ne? villog ellenünk
A fél világnak kardja.

(Nethuszár)