Dantés: a halott hegymászó nem pofázik vissza!

Már valószínűleg mindenki értesült a szomorú hírről, miszerint Suhajda Szilárd hegymászó a Mount Everest csúcstámadás közben, valahol a Hillary lépcsőnél eltűnt és nagy valószínűséggel már halott. A róla szóló hírek alatti hozzászólásoknál menetrendszerűen megjelentek a dögkeselyűk, akik járványügyi ismeretek és a hadviselés után már hegymászásban is szakértői státuszra tettek szert, és nem győzik osztani az észt.

Mint ahogyan több írásban is kitértem rájuk, ők Tardia népe. Ők azok és mindig ők azok, akik fordítva ülnek a lovon és nem értik, hogy a horizont miért távolodik, ezért sarkantyújukkal döfnek meg egyet szerencsétlen állaton, hogy menjen már gyorsabban. Nézzük hát sorban a legmeredekebb eszmefuttatásokat és téveszméket, amelyek az üggyel kapcsolatban napvilágot láttak.

Miért ment oda? Családja van! Felelősséggel tartozott volna irántuk!

Valószínűleg megkérdezhetnénk ugyanezt a villanyszerelőtől, a bányásztól, a kémiai üzemben dolgozótól, de akár a futártól is, aki napestig úton van és a fáradságtól simán okozhat balesetet a közutakon. A hegymászó sors már csak ilyen. Suhajda Szilárd járt már a Kárpátokban, az Alpokban, megmászta a Mont Blancot, de feljutott már a Broad Peakre, K2-re és a Lhocéra is oxigénpalack nélkül. Utóbbi három a 8000-esek közé tartozik, ahol van halálzóna. Ezt csak azért írtam le, hogy érzékeltessem: ez az ember nem hirtelen felindulásból indult el az Everestre egy

átsörözött éjszaka és egy vesztes fogadás után. Életvitelszerűen, felkészülten vágott neki és soha nem tudjuk meg, hogy mi történt a Hillary lépcsőnél.

A felelősségteljes családféltőknek pont jó volt, ameddig sikerrel leküzdötte az akadályokat, öregbítette nemzetünk és tágabb pátriánk hírnevét, amikor meg már esély sem volt arra, hogy életben találják, hirtelen egy felelőtlen emberré degradálódott, aki nem ült otthon az asszonnyal és a kölkökkel vasárnaponként flekkenezni.

Csak úgy mellékesen mondom, hogy egy sikeres csúcstámadás és ereszkedés esetén ugyanezek az emberek emelték volna pajzsra, hordozták volna körbe véres kardként, hogy lám-lám – mi magyarok meghódítottuk a világ tetejét oxigénpalack nélkül! Nem vagyunk kevesebbek más nemzeteknél…stb. stb. Szintén ugyanezek,

egy esetleges feladás esetén, ugyanolyan elánnal gyávázták volna le, élve a középiskolában bebiflázott Nemzeti Dal adta életfilozófiával. (Sehonnai bitang ember, ki most, ha kell, halni nem mer. Kinek drágább rongy élete, mint a haza becsülete!)

Most megjárta! Megérdemelte!

Igen, egy ideje már tudjuk nagyon jól, hogy a ,,bűn zsoldja a halál”. Főleg ha az alany már nem tud visszaszövegelni, visszapofázni, sem pedig érvelni. Az egyszeri járványtagadó sem tudott már a lélegeztetőgépre kötve szövegelni, nem tudott válaszolni a tüzes kommentekre.

Képzeljünk el egy helyzetet, amint hagyományos disznóvágáson, az esti órákban éppen a disznó megtisztított beleibe töltjük a megfőzött és ledarált belső szerveit, majd az asztalon pihenő disznó fejére cinkosan rákacsintunk és odabökjük, hogy most röfögjé’ vazzeg! Most nyivogjál hajnali 4-kor moslékért…

Az ember egyik erénye az empátia. Nem húzzuk végig a halottat a város utcáin, nem tesszük közszemlére, nem terjesztünk róla rossz pletykát, mert ő már semmilyen formában nem tudja megvédeni magát. Ilyen esetben az egyetlen elfogadható megnyilvánulás a kegyelet, az elismerés eddigi eredményei előtt.

Látták és nem segítettek rajta! Milyen világot élünk?

Ez a fajta hozzászólás inkább eredeztethető az információhiányból, mintsem a gyári beállítású nettó hülyeségből. Sokan úgy gondolják, hogy a 8000 méter fölötti hegyek legnagyobb veszélye a lavina és a hideg. A Mount Everest mászása közben el kell érni négy tábort. A táborokban a mászó szervezete fokozatosan hozzászokik a terheléshez és az extrém körülményekhez. A negyedik tábor 7950 méteren található és nem véletlenül. Innen veszi kezdetét a csúcstámadás, amely egyet jelent azzal, hogy a mászó 8000 méter fölé megy, belép a halálzónába. Itt a légköri

nyomás és a levegő oxigéntartalma 1/3-a a tengerszintihez képest. De facto a szervezet elkezd haldokolni és az edzettségtől, az energiatartalékoktól függ, hogy feljut-e a csúcsra, majd visszaér-e a túlélést jelentő négyes táborba? Ebben a magasságban nem lehet pihenni, hiszen pihenés alatt is fogy a tartalék és csökken az esély az életben maradásra. A 8000-esek íratlan szabálya, hogy mindenki saját magáért felel, hiszen egy esetleges segítségnyújtás az ő életébe is kerülhet. Nagyon jó példa erre a 10 évvel ezelőtti tragédia a Kancsendzöngán, amikor ereszkedés

közben Erőss Zsoltnak elfogyott az energiatartaléka, mászótársa Kiss Péter visszament segíteni neki és mindketten életüket vesztették. Akik látták Suhajda Szilárdot a Hillary lépcsőnél, azok a négyes táborba visszaérve azonnal jelezték és meg is kezdődött a mentőexpedíció szervezése, amely sajnos sikertelenül zárult.

Miért nem fordult vissza, amikor érezte, hogy baj van?

Ez egy meglehetősen összetett kérdés, amelyre csupán valószínűségi elméleteket lehet gyártani, konkrét válasz nem létezik. Az egyik elmélet, hogy nem is fogyott el a tartaléka, hanem valamilyen baleset érte a Hillary lépcsőnél. Az edzett hegymászók egyik ismérve, hogy ereszkedés közben fogy vészesen a tartalék, nem csúcstámadáskor. Suhajda Szilárd a csúcstámadás és ereszkedés művelet 35%-nál járt, hiszen a Hillary lépcsőt még nem mászta meg.

Ez a meredek szikla közvetlenül a csúcs előtt van és kihívást jelent mindenkinek. Nevét Sir Edmund Hillaryről kapta, aki elsőként hódította meg az Everestet. Kevés a valószínűsége, hogy Suhajda energiája elfogyott volna az előtte álló út 1/3-nál normál körülmények között.

Ugyanakkor jegyezzük meg, hogy egy esetleges ételmérgezés, az előtte levő éjszakai rossz alvásis végzetes lehet. A másik elmélet szerint oxigénhiányos állapotban nem tud az ember logikus és koherens döntéseket hozni. Kialakul egyfajta csőlátás, ami nem enged teret a mérlegelésnek és az életveszély érzékelésének. Kicsit olyan ez, mint amikor az ember vagy nagyon keveset alszik, vagy semennyit. Másnap délben kótyagos, fáj a feje, folyamatosan hibázik, esetlegesen hülyeségeket csinál vagy csak rossz döntéseket hoz. Ezt szorozzuk meg mondjuk öttel és megkapjuk az oxigénhiányos állapotot 8000 méter fölötti magasságban.

Az utolsó variáció pedig a lehetőség, ami egyszer adatik meg az életben. A hegymászás egy eléggé drága mulatság, aminek költségei 25 ezer és 200 000 dollár között ingadozik attól függően, hogy milyen szolgáltatásokat vesz igénybe a mászó meg, hogy milyen kedve van a nepáli kormánynak. (csak szemléltetésként egy teherhordó serpa bére 10 000 dollár körül mozog). A legtöbb hegymászó szponzori szerződésekből, támogatásokból finanszírozza útjait, nem pedig saját zsebből. Egy ilyen helyzetben a sikertelen csúcstámadás egyet jelent a támogatások vészes apadásával vagy megszűnésével. Onnantól már nem nagyon fog kapni második lehetőséget, hogy felérjen a csúcsra, ezért is hajlamosabb a csúcs közelében és bűvöletében nagyobb kockázatot vállalni a hegymászó.

Tardiában soha nem fogják megérteni, hogy nem minden ember gondolkodik egyformán, hogy nem mindenki ugyanakkora kört akar rajzolni maga köré. Ők égettek boszorkányokat a középkorban, ők vonták eljárás alá Galileit, de ők voltak azok is, akik Barabást kiáltottak a tömegben. Ők vágták vissza a nagy földrajzi felfedezések költségvetését, és ők tapsoltak Danton kivégzésén. Manapság járványtagadással és hadászattal foglalkoznak, persze a maguk kifordított és aberrált módján.

Végezetül csak annyit: köszönjük, Suhajda Szilárd a közösségért tett erőfeszítéseket.
Legyen neked könnyű a hegy!

Dantés

(Nethuszár)