Matt! Az RMDSZ – egyelőre – nincs kormányon!+KONTEXTUS

2023. 06. 13. 21:43:09

A napokban többször is írtunk már a román kormányváltás, az úgynevezett rokáda körüli eseményekről, amelyek a Romániai Magyarok Demokratikus Szövetségének nem hoztak túl sok jót . Tegnap este ott tartottunk, hogy a Szövetség elnöke kijelentette: vagy marad náluk a fejlesztési tárca, vagy visszautasítják a kormányzásban való részvételt. Aztán minden, de minden megfordult, mintegy végtelenített Dallasban, ahol a halott Bobby ismét visszatér a 2387056746515 rész végére. Összefoglaljuk.

hirdetés

Tehát: az eredeti protokoll szerint az RMDSZ marad a környezetvédelmi és a fejlesztési tárcával. Aztán a múlt héten már egyre világosabbá vált, hogy ez nem így lesz, érkezett is ajánlat a román pártok részéről: az RMDSZ ugyan NEM kapja meg a fejlesztési tárcát, de megkapja az energiaügyi és/vagy az európai alapok minisztériumának az irányítását. Kelemen Hunor erre mondta azt, hogy NU, azaz, nem, vagy a fejlesztési tárca, vagy nem mennek kormányra. Hogy miért annyira jelentős a fejlesztési tárca, arról tegnap írtunk bővebben.

A helyzet mára viszont olyan fordulatokat vett, hogy a sokat edzett balkáni cinizmusunk is kissé köhögni kezdett: Hunorék tárgyaltak egy kört, majd azt mondták, hogy „nem akarnak megfutamodni a kormányzás elől”, különben is „rugalmasságot kell tanúsítani” és elfogadják az energiaügyi tárcát – így továbbra is két minisztériuma lenne az RMDSZ-nek: a környezetvédelmi, amit eddig is Tánczos irányított, meg az energiaügyi, amit egyfajta kárpótlásként kapnának az elvett fejlesztési tárca helyett.

Hunorék időt kértek, hogy videokonferencián vitassák meg az ajánlatot, majd közölték, hogy oké, ez még így belefér, de több variáció ne legyen már. Azt hitted, hogy akkor pont kerül az ügy végére, és marad az RMDSZ kormányon? Jöttek a liberálisok, és azt mondták: fogd meg a söröm. Bejelentették ugyanis, hogy a környezetvédelmire is igényt tartanak, az RMDSZ pedig elégedjen meg az energetikai minisztérium irányításával, csá, csumi, cső.

Aligha van matekzseni, aki össze tudná számolni, hogy hányszor fordultak napraforgó módjára a román politikusok ebben a kérdésben, de a jelenlegi helyzet az, hogy erre Hunor már akkor sem mondhatna igent, ha nagyon akarna – ez már a megalázás dobogós foka, elfogadhatatlan. Igaz, hogy az öt-hat százalékos eredménnyel bíró RMDSZ-nek, a puszta politikai logika alapján még az egy minisztérium is remek ajánlat lenne, de csak lenne, ha nem előzte volna meg mindezt a sok csalfaság, átverés, hátbaszúrás és a végére ez a nyilvános megalázás. Még a végén a Szövetségnek kell hálásnak lennie, amiért a PSD és a PNL nem tartotta be az eredeti, a nagykoalíciót létrehozó protokollszerződést.

Marcel Ciolacu, a következő kormányfő pedig nemrég bejelentette: sajnálja ugyan, reméli, hogy barátok maradnak Hunorékkal, de az RMDSZ jelenleg NINCS benne a kormánykoalícióban. A soron következő kormányfő azt is tudatta: még ma este leteszi a miniszterek névsorát a parlament elé, hogy már holnap el lehessen kezdeni a meghallgatásokat az illetékes parlamenti bizottságokban. Két kormánynévsor készült, az egyik tartalmazza az RMDSZ-t, mint koalíciós társat, a másik pedig nem. Az előbbi arról szól, hogy estig, holnap reggelig, amíg elindul a miniszterek meghallgatása a Szövetség talán még meggondolja magát, és beéri akár egy minisztériummal, akár valami mással, mert ebben azt országban és főleg ebben a politikai osztályban sosem lehet tudni mi változik egy éjjel alatt, mert feküdtünk már le Geoanaval elnökként, hogy másnap Basescu maradjon az államfő, úgyhogy a remény hal meg utoljára jeligével zárjuk is a mai nap rokádás eseményeit, de nem azelőtt, hogy ne helyzenénk kicsit tágabb kontextusba is a dolgokat.

KONTEXTUS:

Az RMDSZ a román belpolitikában mindig is a szavatartó, hűséges koalíciós társ imázsával bírt, nem is miden alap nélkül. Aki lepacsizott Hunorékkal, az biztos lehetett benne, hogy felőlük nyugodtan kormányozhat, a Szövetség nem fogja őt hátbaszúrni stb. Ez a román belpolitikában értéknek számít, mi több, az évi rendszerességgel egymást követő kormányválságok következtében kiemelt fontosságú értéknek számított.

Csakhogy a helyzet 2023-ra gyökeresen megváltozott, hiszen a két nagy párt közösen kormányoz, a tervek arról szólnak, hogy ezt a 2024-es választások után is így tervezik folytatni, ennélfogva a többségük megvan, nincs óriási szükségük az RMDSZ-re. Ez a politikának a spektákulum része, érvként ugyan elfogadható, de azért eddig is volt rá példa, hogy matematikailag semmi szükség nem volt a Szövetségre, mint kormányzótársra, mégis bevették őket a buliba. A nagykoalíció 2021 végi alakulása idején még szerepet játszhatott az is, hogy sem a PSD, sem a PNL nem bízott a másikban, így az RMDSZ tölthette be a tűzfal szerepét.

Akkor mi változott? Kitört a háború!

Azonban a háború kitörése óta Románia hirtelen (nem is annyira hirtelen, de ez most nem ide tartozik) a világpolitika színpadára került, ahol Amerika egyik legfontosabb európai szövetségese, a Fekete-tengerhez kapcsolódó biztonsági problémákban pedig a legfontosabb NATO-tagállam. A román elit pedig kénytelen volt azzal szembesülni, hogy a Szövetség által képviselt erdélyi magyarok többsége pedig a román állam szövetségesi rendszere ELLEN emel hangot, egyszerűbben fogalmazva: véres szájjal drukkol Putyinnak.

A jelenségről már nem egyszer írtunk, mi több, a román portálokon ismertetett felmérést, amely szerint az országban jóformán csak a magyarok maradtak putyinisták, és még az AUR-szavazóknál is megértőbbek Oroszország agresszív háborújával szemben, nos, erről a felméréséről mi írtunk először, akkor is, ha ezt később más magyar portálok is átvették, lazán mellőzve a Nethuszár említését, de ez csak egy kötelező duzzogás, lépjünk túl rajta, mert a folytatás ennél is szomorúbb, ugyanis később magyar szakemberek által elvégzett felmerés is bizonyította, hogy a helyzet valóban tragikus, az erdélyi magyarok jelentős része fullba tolja a kretént és a ruszki propagandát. A Nethuszár már a háború első heteiben figyelmeztetett a jelenségre, ahogy már a járvány idején is több alkalommal emeltük fel szavunk a csőcselékizmus térnyerése ellen, nem mellőzve az értelmiségi osztályunk némaságának bírálatát sem, de mindhiába – mondjuk tegyük hozzá, hogy olvasottságban nem mi vagyunk a The New York Times…

Akárhogy is: a csőcselékizmus térnyerés, plusz az értelmiségi osztály arrogáns ujjeltartós fintorgó némasága együttesen vezetett el oda, hogy mára a román belpolitika tulajdonképp BÁRMIT megtehet a magyarokkal. Nehogy azt higgyük, hogy csak az RMDSZ-t, mint pártot érinti ez a strukturális változás: bár sem a jelen sorok szerzője, sem a Nethuszár nem tartozott soha az RMDSZ óriási szurkolói közé, hogy finoman szóljak, de az nem nevezhető előrelépésnek, hogy a Szövetség politikájával elégedetlen magyarok az elmúlt 30 év alatt egyrészt nem tudták megreformálni az RMDSZ-t, másrészt képtelenek voltak alternatívát kínálni, bár ez a kettő azért szorosan összefügg. A végére pedig befutottak a románok, és kihasználták a pajzson keletkezett rést – itt tartunk most, és sovány vigasz, hogy blogunk mindezt már tavaly látta óta előre látta és nem kevés cikkünkben céloztunk is erre.

Jó éjszakát, erdélyiek
bárhol is vagytok!