Magyarellenesség, vagy Iohannis építi az állampártot?

Tényleg simán magyarellenes jogszabály-tervezetről van szó, vagy a román belpolitika újabb mocskos húzását látjuk, ahol az RMDSZ kiejtése a parlamentből csak díszbojt a bocskoron, és sokkal többről van szó? Mi van akkor, ha igen, és mi várhat ránk? Gyorselemzés.

Az magyar interneteken és sajtóorgánumon fénysebességgel futott végig a hír, hogy a román parlament elé került egy olyan javaslat, amely szerint a parlamenti bejutáshoz szükséges küszöböt a jelenlegi ÖT százalékról HÉT százalékra emelik. Az szinte biztos, hogy, amennyiben ez a módosítás átmegy a parlamenten (és miért ne menne, megvan hozzá a többség), akkor az RMDSZ-nek nehézzé, majdhogynem lehetetlenné válik a parlamentbe való bejutás – sokak legnagyobb örömére, készülhet az eddigi ellenzék, amely azóta Moszkvában vélte megtalálni a szellemi iránytűjét, és lá révédéré si o ládö dé béré, ahogy kommentálta Kati, a szomszédban lakó cigányasszony a hírt, szerinte ezzel vége lesz a magyar világnak, és irigylem, mert jó neki, én nem tudtam róla, hogy itt az lenne, de vissza a témához.

A PNL és a küszöbemelgetés

Beszédes, hogy a jogszabály kezdeményezői között 15 PNL-s képviselő található, ez valami furcsa, már-már szexuális fétis lehet náluk, hogy parlamenti küszöbök emelgetésével érnek el a csúcsra, egyezzünk meg, ehhez képest egy LMBTQ-s warrior igazi hazaffy, de megint eltértem a témától.

A PNL már 2000-ben is úgy érezte, hogy Románia (esetleg saját pártjuk) érdekeit az szolgálja a legjobban, ha megemelik az akkor még csak HÁROM százalékos küszöböt öt százalékra. Zseniális ötletnek bizonyult, ezzel a Parasztpárt ki is esett a parlamentből, cserébe viszont iszonyatosan megerősödött a Nagy-Románia Párt, olyannyira, hogy még abban az évben a vásárhelyi magyarellenes pogrom agyának számító Iliescu és a magyarokat stadionokba záró Vadim Tudor közül választhattunk államfőt. Román politológusoknak IS köszönhetően, ma már tudjuk, hogy ezzel a modus vivendivel vesztettünk nagyjából tíz évnyi fejlődést, és bizonyos értelemben ma is nyögjük azokat a hátramaradt mintákat, melyeket akkor szült meg a parlamenti küszöb emelése.

De hát miért?

A honatyák szerint azért lenne szükség erre a küszöbemelésre, mert ez erősíteni fogja a politikai stabilitást – igen, érzem én is, hogy van ebben az érvben valami, elvégre az utóbbi évtizedben átlag egy évig bírta egy kormány, de nem kéne most megállni, amikor alig egy-két kormányválságnyira vagyunk a rekordok könyvétől. Viccet félretéve: a küszöb megemelése PER PILLANAT tényleg úgy tűnik, hogy kedvezne a politikai stabilitásnak, márha stabilitásnak tekintjük azt, hogy az így létrejövő konstellációban nemcsak az RMDSZ, hanem a PMP, Pro Romania, Reper stb is búcsút inthet a bársonyszékeknek, maradna a kormányzó tömb (PNL+PSD), illetve egy kicsike USR – ha még marad annyi erejük, hogy bejussanak, miközben a román igazságszolgáltatás elől Szerbiába menekült Sebastian Ghita által finanszírozott és az ország legnépszerűbb hírtévéje szerint az USR-sek maguk a patás ördögök, enyhébb napokon „csak” marxisták, akiket Soros pénzel – ki más, ugye?

Szóval, könnyen alakulhat úgy a parlament összetétel, hogy a PSD-PNL tömb majd azt mondhatja: csak és szigorúan csak MI tudunk kormányozni, nincs más alternatíva – és ezzel a piros-sárga nagykoalíció nemcsak egy mandátumra betonozza be magának a hatalmat.

Igen, de az RMDSZ végig kormányon volt

Igen, az RMDSZ kormányzott már együtt a PSD-vel, a PNL-vel, és a kettővel együtt is – ebből a szempontból nem osztana, nem szorozna, ha ő is a parlamentben van, hiszen megbízható koalíciós partner hírében áll. A választ nem az RMDSZ-ben kell keresni, hanem ott, hogy a két nagy párt nem igazán bízik egymásban.

Az RMDSZ-el viszont a PSD tudna kormányt alakítani, a PNL nélkül, ha elég szép eredményt ér el a választáson. Elméletben fordítva is igaz lehet ez, csakhogy a PNL jelenleg az AUR mögötti harmadik párt – így nem csoda, ha nem akar látni potenciális PSD-s koalíciós partnereket a parlamentben. A PSD-t viszont szintén nem zavarná, ha a Pro Romania és még egy jó pár, a szocdemek csöcséről leszakadt kis párt nem kavarna túl sok vizet a megyei bárok lekenyerezéséért folyatott szegfűszeg-illatú hadművelet idején.

Ebből a szempontból viszont nem kizárólagosan az RMDSZ ellenében zajlik a nagypárti támadás, hanem a politikai terep totális leuralása lenne a cél, amit Iohannis szándékainak körülírásakor bizony erősen feltételezhetünk.

A javaslat másik eleme

mintha ugyanezt a szempontot támasztaná alá: nemcsak a küszöb hét százalékra történő emelésről van szó a benyújtott javaslatban, hanem az úgynevezett alternatív küszöb eltörléséről is!

A jelenleg hatályos választási törvény értelmében, ha egy politikai alakulat nem éri el az öt százalékos küszöböt, de négy megyében eléri a 20%-t, akkor szintén parlamenti párttá válik. A javaslat ezen második eleme sokkal veszélyesebb a jövőnkre nézve, ez ugyanis a regionális pártok megjelenését, azok megerősödését, és azok országos politikában való részvételét teszi lehetetlenné.

Érdemes felidéznünk emlékeinkben, hogy a marosvásárhelyi gyökerü, önmagát lokális/regionális pártnak tartó Partidul Oamenilor Liberi-Szabad Emberek Pártja nem egyszer és nem kétszer próbálkozott már a regionalitás országos szintre való emelésével, számukra az öt százalékos küszöb elérése majdhogynem lehetetlen, de a transzszilvanista eszméket zászlajára tűző libertariánus párt már évekkel ezelőtt elkezdett kampányolni a parlamenti küszöb ELTÖRLÉSÉÉRT, vagy annak jelentős csökkentéséért – azok a magyarok, akik akkoriban a POL-ban politizáltak, nem egyszer adtak hangot azon véleményüknek, hogy ez a libertariánus irányból érkező javaslat a magyar kisebbség politikai képviselete előtt is új távlatokat nyithat. Aztán megkapták a hazaáruló címkét, és ment minden tovább a régi kerékvágásban, egész mostanáig.

Iohannis: az intelligencia nélküli sakkozó

Aligha kell sokat keresgélnünk, hogy rájöjjünk, ki áll mindezen machinációk mögött: Iohannis, aki utolsó mandátumának végéhez közeledve akar még valamit letenni az asztalra, ha már a jól végzett munka Romániája találkozott a művelt Romániával, valahol a végtelenben, a párhuzamosok mellett, de nem a mindennapi életben. Bukaresti pletykusok tudni vélik, hogy Klaus maradna a politikában, és nem lehet kizárni azt sem, hogy miniszterelnökként tér majd vissza a hatalom legfelsőbb berkeibe.

Iohannis ugyanakkor rövidlátó is egyben: amennyiben az RMDSZ-t, és vele együtt több, versenytársnak számító, nem mellesleg politikáját, pontosabban annak hiányát bíráló kis pártokat kigitteli a hatalomból, akkor neki könnyű dolga lesz majd a parlamentben – gondolja ő. Ahogy a 2000-es példa mutatja, ez nem feltétlenül van így, de ennél is fontosabb az a kérdés, hogy a javaslat eredményeként most egyszerre radikalizálódik majd a hoppon maradt román ellenzék és az erdélyi magyarság. Ez pedig nem jó ómen. És nem ebben az országban!

Az AUR üzeni Iohannisnak: dánké sön!

A román ellenzék radikalizálódásáról túl sok jót nem tudunk felemlegetni, számíthatunk arra, hogy a PMP, a Pro Romania – a választási logikából fakadóan – hangosabb kell legyen, mint a nagykoalíció két pártja, és a magyar kártya mindig jól jön ezekben a helyzetekben, de ennél is veszélyesebb, hogy a kis pártok ellehetetlenítésével a PSD-PNL koalíciót ellenzők számára egyetlen olyan választás marad, amikor biztosan nem vész el a szavazatuk – ez pedig az AUR.

Persze ne higgyük azt, hogy nem számolnak ezzel a Cotroceni palotában – de úgy számolnak, hogy George Simion pártjának erősödése csak még jobb optikába helyezi a nagykoalíciót alkotó pártokat, és így akár lophatnak is dacára az egyre szigorúbbá váló uniós ellenőrzéseknek, ugyanis, ha nem ők, akkor jönnek kormányra az orosz párti fasiszták.

Nem félnek a magyarok lázadásától?

Végigmenve a radikalizálódás logikáján, adódik a kérdés: igen, igen, de nem félnek attól, hogy radikalizálódnak a magyarok? A válasz egyszerű: nem. Miért félnének? És talán ez már nem következett be?

Putyin ötödik hadoszlopa lett az erdélyi magyarság? Egy felmérés eredményei

A magyarok zöme putyinista, szemben áll a román állam ezen a téren hivatalos politikájával, ahogy azt egy román közvélemény-kutatás bemutatta, és amelyet magyarul a Nethuszár ismertetett először, az eredményeket pedig egy erdélyi magyar késve ismertetett kutatás is megerősítette.

Ugyanakkor, dacára annak, hogy mi szeretünk másképp gondolni önmagunkra, a magyarok nem képviselnek már akkora erőt Románián belül, hogy attól bárkinek is komoly aggódóvalója legyen. És egy percig se higgyük azt, hogy a különböző szolgálatoknak nem érdeke egy jó kis radikalizálódásból adódó konfliktusgyártás – elvégre választási év közeleg, és a magyarveszélyt valamivel meg is kéne alapozni, ha van rá vevő magyar oldalról, akkor pláné, hiszen a nagy számok törvénye alapján, ezek csakis orosz barátságtól elvakult putyinisták lesznek majd, akkor is, ha épp nem, de ezt majd mindenki elhiszi rólunk – tulajdonkép Iohannis és a román politika még jól is tudnak kijönni egy magyar radikalizálódódási feszkóból.

Hát, igen: nem kellett volna teleszemetelni a közösségi média kommentfelületeit ukrángyűlölő, Putyint éltető verbális okádékkal, nem kellett volna a román állam parlamenti képviselőjeként az orosz érdekek mentén szecessziós politikát művelő Gagauziába látogatni, és még sok mindent nem kellett volna, de ehhez most már késő.

Sovány vigasz, hogy a Nethuszár már tavaly márciusban figyelmeztetett erre a jelenségre, és az ebből adódó veszélyekre, ahogy azt is időben láttuk, hogy az a transzilván érzelmű, kifejezetten magyarbarát román etnikumú értelmiség távolodik el a magyaroktól a kommentelő csőcselék miatt, akikre most és a jövőben nagyon nagy szükségünk lenne.

Ha ismersz egy putyinistát a közeledben, akkor ne habozd neki megköszönni.

Minden másra ott a Nethuszár!

Felcser V. Örs

(Nethuszár)