Tusványos legfontosabb eseménye: Orbán-Ciolacu találkozó Bukarestben

Tusványos talán legfontosabb eseménye zajlott le tegnap, amikor Orbán Viktor miniszterelnök találkozott Marcel Ciolacu román kollégájával. Az eset amúgy nem meglepő, igazság szerint logikus és előre látható lépésnek is nevezhetném, különösen úgy, hogy már 2021-ben erről írtam, az akkor még csak diplomáciai fagypontnak tűnő orosz-nyugati viszonyokat taglalva.

A román liberális média zászlóshajója, a G4Media két cikkben is taglalta a találkozót, egyikben beszámolnak róla, a másikban pedig maga Dan Tăpălagă elemzi a helyzetet, rámutatva: amennyiben Románia idén sem nyeri el a felvételt a schengeni övezetbe, akkor a következő lehetőség már csak jövő évben adódik, amikor épp Magyarország lesz az Uniós soros elnöke – Tăpălagă szerint ez, valamint a Bukarest-Budapest között épülő gyorsvasút kérdése miatt jött létre a találkozó, de véleményem szerint azért most ennél többről van szó.

Ahogy azt 2021-ben is írtam, a környékünkön zajló geopolitikai feszkó, ami azóta totális orosz katonai agresszióba torkollott, arra készteti a térség államait, hogy szorosabbra fűzzék kapcsolataikat, akkor is, ha első – és sokadik – pillantásra Románia és Magyarország kélt külön, ráadásul egymással szemben álló érdekszférához tartozik.

Idézet a 2021-es cikkemből:

„Azaz: lévén egyikünknek sem érdeke, hogy az ukrajnai konfliktus tovább eszkalálódjon, egyikünknek sem érdeke, hogy az oroszok kitolják határaikat Záhonyig, így azt az esélyt, hogy egyikünk az egyik féllel tud jól kommunikálni, másikunk a másik féllel tud jól kommunikálni muszáj kihasználnunk!

A felek amúgy egymással nem kommunikálnak, így könnyen lehetünk mi a mérleg nyelve – a „mi” alatt értem, ismételten elmagyarázom, Romániát és Magyarországot együtt – ráadásul egyik félnek sem érdeke, hogy saját államát végképp elszigetelje valamelyik hadviselő fél előtt. A románok sem akarnak az oroszokkal örök haragot, habár ennek itt vannak hagyományai, gondoljunk csak Ogoranura, aki 29 évig (!!!) bujkált a Fogarasi-havasokban, miután társaival korábban öt éven át álltak ellen a kommunizmus kiépítésének, nem egy szekust és politikai komisszárt küldve át a másvilágra ez idő alatt, de a mostani idők nem kedveznek a romantikának, annál inkább az észnek és a kategorikus imperatívusznak, amely azért azt világosan kimondja, hogy háborúzni nem jó, és történjen bármi is, a román és a magyar szomszéd marad, akkor miért ne legyünk inkább jóban, és máris megmutattam, hogy mégiscsak van ideje a romantikának, de Kossuth óta várjuk azt a pillanatot, amikor a Duna-menti köztársaságok jegyében végre okosan és egymással is összehangolva lépnek eliteink.

Magyarországnak sem érdeke, hogy Amerika és a Biden-adminisztráció előtt, mögött örökre felégessen minden hidat, itt viszont a románok tudnak besegíteni, azaz: ha két állam most, ebben a helyzetben, ha összefog, akkor  megalkothatja a viszonylag – és nem is akármennyire viszonylag – szuverén kelet-közép-európai régióját, ebbe pedig a lengyelek tutkó szívesen beszállnak, arról nem is beszélve, hogy a kárpátaljai magyar és román kisebbség csak nyerhet ebből!”

A geopolitika lényeges eleme azonban pont az ilyen ellentmondásokból adódik, így aztán csak idő, és a megfelelő román vezetői személyek kérdése volt, hogy Románia és Magyarország mikor kezd el végre komolyan beszélni egymással. Voltak ennek jelei, ne feledjük, a tenger alatti villanyvezetéket, ami Magyarország számára kiemelten fontos, ahogy a Fekete-tengeri gáz is kiemelten szükséges ahhoz, hogy anyaországunk megszabaduljon, legalábbis jelentősen csökkenteni tudja azt az orosz függőségét, amely jelen háborús szituációk között igazán nehéz helyzetbe hozta a magyar államot. (Történetesen majdnem lehetetlen helyzetbe, de ez most nem a cikkünk tárgya.)

Az Orbán-Ciolacu találkozó viszont több szempontból is kiemelt jelentőséggel bír!

Egyrészt, az RMDSZ és annak elnöke, Kelemen Hunor tudta leszervezni, ami jó üzenet a kormányzásból Iohannis államfő révén kiebrudalt Szövetség részéről – még mindig aktív és tevékeny szereplői a bukaresti politikai életnek.

Ugyanakkor a két ország közötti miniszterelnöki találkozóra utoljára 2010-ben került sor, akkor még Emil Boc, jelenlegi kolozsvári polgármester volt Románia kormányfője, azóta nem találkoztak a felek, ami szomszédságos országok esetében igencsak fura, mi több, szokatlan.

Azt se feledjük el, hogy Romániában jövőre választások lesznek, és a politikai elit egy jelentős része azzal próbálja az úzvölgyi temetőrablókat is soraik között tudó szélsőséges AUR-t visszaszorítani, hogy időnként (gyakran?) kedvezményeket nyújt nekik, például simán megengedik, hogy temetőrombolást hajtsanak végre a csendőrség unott pillantásaitól kísérve. Nagy a veszélye annak, hogy a választási kampány idejére a román mainstream pártok is majd abban találják meg a versenyszellem erejét, hogy a magyarokkal próbálnak riogatni, ezzel pedig elszívni az AUR elől a levegőt. Nem folytatom: a helyzet Erdélyben manapság nem túl napfényes, dacára a ránk robbanó kánikulának, így egy román–magyar miniszterelnöki találkozó jelentősen hozzájárulhat a kedélyek csillapításához.

Szintén nem mellékes, hogy jövőre államfőválasztások is lesznek!

Ciolacu a PSD elnöke, azé a PSD-é, amelyik Ion Iliescu óta nem tudott államfőt adni Romániának, hiába voltak ők az elmúlt 30 év jó részében kormányon. A hírek szerint Ciolacu sem mondana nemet egy Cotroceni-palotában található munkahelyre, de ennél is erősebbnek ígérkezik Mircea Geoană jelölése. A PSD egykori államfőjelöltje, aki kis híján legyőzte Basescut egykoron, ma a NATO főtitkár-helyettese, és kérdés se legyen: amennyiben elindul, akkor ő nyeri meg!

Mint mondtam, jövőre Magyarország adja az Uniós soros elnökségét, ez pedig pont az államfő választási periódus idejére esik, így, amennyiben tényleg odajutunk, hogy Magyarország „intézi el” Románia schengeni csatlakozását, ez pedig „annak köszönhető”, hogy Ciolacu és Orbán Viktor találkoztak, akkor mondanom sem kell, hogy a PSD gyakorlatilag kigitteli a liberálisokat, és azok államfőjelöltjét, legyen az bárki is.

Amnnyiben ez tényleg így alakul, akkor egyik napőról a másikra a magyarok válhatnak Románia hőseivé, ezen pedig az sem változtat, hogy Orbán Viktor nagyon korrekt módon viszonyul a kérdéshez, még a vele szemben nem különösebben barátságos G4Media is elismeri, hogy a magyar miniszterelnök kezdetektől támogatja Románia schengeni csatlakozását, és semmit sem kér ezért cserébe – igaz, a magyar kisebbség révén a magyar kormánynak is érdeke ez az a csatlakozás, teszi hozzá Dan Tăpălagă, már csak a pikírtkedés kedvéért is.

Összegezve: a két miniszterelnök találkozója kiemelt jelentőségű, amelynek kézzelfogható eredményeire ugyan még várni kell, de az út jó, és végre Bukarestben is van, akivel el lehet indulni ezen az úton, úgyhogy: előre, csak előre, lássuk mi lesz belőle!

(Nethuszár)