Viktor-válasz az „úgynevezett” Székelyföldre, avagy mit felejtenek el bírálói

A román közvéleményben alaposan kiverte a biztosítékot Orbán Viktor miniszterelnök kissé odapörkölős megjegyzése, miszerint a magyar kormány sosem állította, hogy Erdély vagy Székelyföld román közigazgatási egység lenne. Akinek volt füle a hallásra, az persze nagyot nevetett ezen, talán a miniszterelnök maga is viccesnek szánta a megjegyzését, de a román felháborodáson túl van itt kérem egy apróság, amit as miniszterelnök bírálói eddig szépen átugrottak. Miről is van szó?

Kezdjük az elején: a tusványosi előadása elején Orbán Viktor felolvasta azt a demarsot, amit a román külügyminisztériumtól kapott, és amelyben pontokba szedve fogalmazták meg a román illetékesek, hogy a magyar miniszterelnöknek miről nem volna ildomos beszélnie, milyen hangnemben, stb.

Orbán Viktor pedig ismertette hallhatóságával ezen levél tartalmát, és egy-két félmondat erejéig kommentálta is azokat, a hallgatóság legnagyobb derültségére. Ebben a kontextusban hangzott el a következő:

„Azt is írták, ne beszéljünk nem létező romániai közigazgatási területi egységekről. Elgondolkodtam, mire gondolhattak. Azt hiszem, Erdélyre és Székelyföldre, de mi sohasem állítottuk, hogy ezek román területi egységek lennének” (Forrás: Krónika)

Nos, kedves feleim, a helyzet valójában az, hogy ennek a kijelentésnek inkább örülni kellene a román külügyminisztériumban, és úgy általában a román politikai térben, ugyanis Székelyföld, ha elnevezésként meg is jelenik a román köznyelvben, akkor mindig megkapja eléje az „úgynevezett” címkét. „Úgynevezett Székelyföld” – a két fogalom már annyira egybeforrt a román politikusok nyelvezetében, hogy egy idelátogató bolygóközi talán azt gondolná, hogy ez a térség hivatalos neve.

És ezzel el is érkeztem a miniszterelnök beszédét bírálók egyik problémájához: hogy lazán elfelejtik azt, hogy a Székelyföld román közigazgatási egység nem létezik dolog évtizedes panaszaink egyike, a kisebbségi létünk egyik olyan rejtve, a mélyben dolgozó mérge, amely nem a jogainkat, hanem létezésünket vonja kétségbe. Erre a tételre hivatkozva tiltják be a székely zászlókat, majd büntetik azokat, akik mégis használni merészelik, de nehogy azt higgyék kedves határon túli, azaz Anyaországban élő testvéreink, hogy ez kifejezetten magyarspecifkus eljárás, a transzszilvanizmust zászlajukra tűző kolozsvári román értelmiségieket is ér elég csapás, amiért merészelik használni az Erdély-zászlót, mi több, egy Bukaresttől független(ebb) Erdélyben hisznek.

A Székelyföld, mint nem létező román közigazgatási egység politikai axiómája a decentralizáció, a történelmi-kulturális kontextusokat tisztelő regionalizáció ellenszere, és Bukarest mindenekfelettiségének egyik biztosítéka. Apróság, hogy Bukovinának lehet saját zászlaja, sőt, terméke is (Bukovina ásványvíz pl.), de pár szimbolikus lépésen túl sem a Mócok Országa, sem Bukovina, sem Dobrudzsa nem jutott messzire saját régiós önazonosságának elérésében, elismertetésében.

Mielőtt bárki másfélé indulna el e cikk értelmezésekor, szeretném leszögezni, hogy természetesen mindenkinek joga van bírálni a miniszterelnököt, ahogy bármelyik politikust (akár ellenzékit is, khm), de nem árt, ha bírálatunkat kontextusba helyezzük.

Összegezve: a román külügyminisztérium hivatalos iratban ismertette tehát a magyra miniszterelnökkel és az erdélyi, illetve a nagyvilág magyarságával, hogy Székelyföld csak az „úgynevezett” kategóriában létezik. Frappánsan ugyan, de erre válaszolt Orbán Viktor.

És Bukarest meg is érdemelte ezt a választ.

(Nethuszár)