Prigozsin halott vagy nem, de ez mindegy is

Amint azt a mainstream médiában olvashattátok, tegnap lezuhant, lelőtték, kigyulladt – a tetszetősebb verzió szabadon választható – Jevgenyij Prigozsin repülőgépe, ezzel pedig a Wagner-vezér földi útja véget ért. HA miden igaz – kérdőjelek ugyanis bőven maradnak, de a következtetés és következmény már szinte biztos: annak a Wagnernek, amit mi az orosz katonai erő kiemelten fontosságú szervezeteként ismertünk vége lett. Istennek legyen hála!

A hivatalos, leginkább orosz források szerinti verzió úgy szól, hogy Prigozsin gépe egyszer csak kigyulladt, lezuhant, a pór, no meg az orosz hatóságok pedig az utaslistáról állapították meg, hogy maga Prigo is a gépen volt. Ahogy az lenni szokott, jönnek ilyenkor még pikáns, elgondolkodtató részletek, úgy mint a lezuhanás oka – szemtanúk ugyanis robbanást hallottak, majd ezt követően kezdett zuhanni a gép, azaz, az orosz légvédelem lőtte le Prigozsin gépét – talán összetévesztették egy ukrán drónnal. Szintén szemtanúkra, valamint a Flightradart vizsgáló bloggerekre hivatkozva tartja magát az az erősen valószínűsíthető hír, hogy volt egy MÁSODIK gép is, ami, látva a kollégák szabadesését, visszafordult és Moszkvában sikeresen földet ért.

És akkor gondolkozzunk:

1. Putyin és Lukasenka, de főleg az utóbbi, személyesen garantálta Prigozsin biztonságát – a Wagner-lázadás végül ezzel a dealel ért véget, ha még emlékszünk. Az is tény, hogy Putyin eléggé világosan kifejezte azon óhaját, hogy a felelősök nem úszhatják meg, azokban a napokban egyszerre két kommunikációs vonal tombolt a ruszkiknál, egyik szerint a lázadásban részt vevők szabadon megússzák, a másik kommunikációs vonal pedig büntetést követelt. A dolog nem ettől válik érdekessé, hiszen a ruszkiknál megszokott dolog, hogy egyik szavukkal ütik agyon a másikat, hanem az, hogy a dealben azért sokan bízhattak, legalábbis sok muzsikus gondolhatta azt, hogy megúszhatja. Prigo halálból most mindenki leszűri azt a következtetést, hogy: 1. nincs és nem is lesz biztonságban, legalábbis nem addig, amíg Putyin él, valamint 2. Putyin, de főként Lukasenka garanciái semmit sem érnek. Utóbbinak akár nemzetközi hatásai is lehetnek, elvégre ki szeretne alkudozni olyan államfőkkel, akik ígéretüket rakétákkal szegik meg.
2. A hírek szerint nemcsak Prigo, hanem Utkin is a lezuhant gépen volt. Utkin a Wagner-alapító, a capo di tutti capi Jevgenyij után a második ember a szervezetben, ha nem épp az első az árnyékból. Akárhogy is, minden katonai, de akár állami szervezetnél is alapvető biztonsági előírás, hogy a teljes vezérkar nem utazik egyszerre, egy időben ugyanazon a gépen. Különösen nem az a Prigo és az az Utkin, akik mindenkinél többet tudhatnak a lengyel elnöki stáb gépének lezuhanásától. Vagy nagyon biztonságban érezhették magukat, ennek pedig csakis egy nagyon magas, a legmagasabb szintről érkező garancia lehet az oka – lásd az előző pontot – vagy csak simán részegek voltak, és elengedték az alapprotokollt, elvégre azért azt se feledjük el, hogy oroszokról beszélünk.
3. A TASS, az orosz állami hírügynökség, azaz a Kreml hangjának viselkedése: jóformán le sem zuhant a gép, a TASS már világosan, mindenféle kételkedés nélkül hozta a hírt, meghalt Prigozsin. Nos, mindannyian ismerjük a külpolitikai újságírók körében aranyszabályként terjedő adomát, miszerint csak akkor hiszünk el valamit Oroszországról, ha azt a TASS már cáfolta. Itt pedig erről szó nincs – egy komoly hírügynökség minimum feltételesen fogalmaz az áldozat kilétét illetően, mindaddig, amíg a holttesteket nem azonosítják, a baleset körülményeit tekintve ez pedig DNS- teszteket is jelenthet, amit elég nehéz a repülőgép lezuhanása KÖZBEN elvégezni, de persze Ruszijában nincs lehetetlen. Akárhogy is: a TASS túl gyorsan, túl határozottan állította azt, hogy Prigozsin zuhant le és halt meg, az orosz médiagyakorlatot ismerve pedig szinte biztosan állíthatjuk, hogy a hír, talán maga a megírt cikk is egyesen a Kremlből érkezett. Csoda, hogy nem a gép lezuhanása előtt hozták le. Igaz, az sem lenne meglepő…

Akárhogy is legyen, talán ennyi elég ahhoz, hogy egyrészt kételkedve fogadjuk Prigozsin halálhírét (ne feledjük, akinek halálhírét keltik, az sokáig él), másrészt örüljünk is a fejleményeknek, mert lehet ugyan, hogy Prigo titokban valahol Afrikában kezd új életet, de az is tény, ezek után a Wagnernek vége. Ahogy a lázadás gyorselemzésében is már céloztam rá, teljesen mindegy, hogy előre leegyeztetett jelenségnek lehettünk tanúi, ahogy azt a konteósok és magyarajkú, de orosz-szívű vatnikok előszeretettel hangoztatták, de az ilyen jelenségek mindig önálló életre kelnek, amelyeket az FSZB sem tud már kontroll alatt tartani.

Nagy valószínűséggel ugyanez történik majd Prigozsin halálhíre után is: egy olyan országban, ahol a lakosság csak nagyon kis százaléka hiszi el azt, amit a médiában mondanak, ahol a lakosság nagyon nagy százaléka fél kimondani a véleményét, ott a rejtett csatornákon, a sötét lépcsőházakban, a pubok félhomályában elsuttogott pletykák arról a Putyinról, aki nem tartja be a szavát és leghűségesebb embereit is megöli, nos, ott az ilyenek hatnak, és egyedül az ilyenek hatnak hatalomzsibbasztó méregként.

A primer logika most azt mutatja, hogy Putyin sikeresen kipipált egy feladatot, a lázadás után nem sokkal eltetette láb alól a lázadók vezérét – ez erősítheti a keménykezű, rettegett vezető imázsát. A mélyben azonban más folyamatok is beindulnak, ezeket pedig nem tudja hatástalanítani – ilyen az, amikor egy bunkerben éled az életed, és azt hiszed, hogy a valóság korrelál azzal, amit a saját talpnyalóid tesznek eléd napi jelentések formájában.

De hát mit is csodálkozunk ezen?

A háborút is azért indította el, mert teljesen félremérte saját erejét…

(Nethuszár)