Románia a szakadék szélén, de bátran lépünk előre

Forrósodik a hangulat ezen a nyár végi belpolitikai szezonban, újabb kormányválság, mociuné elé nézhetünk, aminek jó vége nem lesz, de legalább rossz biztosan. Mintha ez a politikai osztályunk eldöntötte volna, hogy unja már ezt az egész hóbelevancot, amit kormányzásnak is alig lehet nevezni, inkább rábízza az ancungot az AUR-ra. Vagy ellenkezőleg? Ciolacu, Ciucă és egy páran, pártszínektől függetlenül eldöntötték, hogy ráncba szedik Romániát? A válasz hamarosan megérkezik, jöttére semmilyen irányból ne számítsatok, mert nem lesz benne meglepetés – ilyen ez az ország, de miről is van szó?

Hetek óta attól hangos a romániai közélet, hogy a frissen miniszterelnökké avanzsált Ciolacu nem várna tovább, és elindítja a régóta várt reformokat, ennek része az államapparátus fiskális kedvezményeinek megvágása, de az IT, vagy épp az építőszektor megadóztatása, valamint a multikra kivetendő 1 százalékos adó és még sok más minden, de legalábbis valami, mert konkrétumot ugye nem tudni, ötletbörze folyik a kormányban is, amelyből részleteket szivárogtatnak ki a sajtónak, hogy ezzel mérjék a közhangulatot.

Ciolacu viszont ma bemondta a tutit, kért egy lapot 19-re és nyilvánvalóvá tette, hogy lesznek fiskális reformok, azaz megszorítások, az erről szóló törvényt pedig a kormánya felelősségvállalással viszi a parlament elé, ami azt jelenti, amennyiben nem lesz fiskális hacacáré, akkor bukik a kormány, ismét politikai válságban vagyunk, leszünk, ahogy voltunk is már nem egyszer, hanem inkább állandóan. Csakhogy most az egyszer Ciolacu nemcsak zseniális stratégának bizonyult, hanem felelős politikusnak is.

De nézzünk jobban a dolgok mélyére…

A román költségvetési hiány elszállt, a korábban remélt 4 százalékról 6-ra, optimistább verziók szerint is legalább 5,4-5,5 százalékra kell számítani. Ez maga után vonja az EU túlzottdeficit-eljárását, ez utóbbi pedig nem tesz jót az EU-s pénzeknek, főként nem az ambiciózus célokat kitűző PNRR-nek. Ha ez még nem lenne elég, nemrég a japán Nomura fejlesztési bank azt jósolta, hogy a következő 12 hónapban a román valuta megroggyanhat.

Mindezeket azért megelőzte jó néhány évi felelőtlen költekezés, emlékezzünk csak a Dragnea-korszak különböző programjaira, amelyek a klietúraépítésen túl mást nemigen szolgáltak, aztán a 2020-as választások, az ilyenkor szokásos pénzszórással és ígérgetésekkel, a specnyugdíjak, illetve legutóbb pedig a tanárok béremelése tágított egyet a költségvetésben rejlő amúgy sem túl kicsi lyukon, és keserűen jegyzem meg, hogy a Nethuszár blog azon kevesek közé tartozott, akik a sztrájk idején már felhívták erre a csapdahelyzetre a figyelmet.

A másik oldalról azt is tegyük hozzá, hogy a román állam elképesztő összegeket fizetett ki azért, hogy a Covid-járvány alatt se essen össze az ország, ahogy az elszállt energiaárak kapcsán is lépett, mai napig rögzített áron fizetjük a gázt meg a villamosenergiát, bővebb infókért mindenki nézze meg legutóbbi számláját, ahol szerepel az az összeg, amit a sürgősségi kormányrendeletnek köszönhetően spórol meg az egyszeri romániai polgár.

Összegezve: a PNL-PSD nagykoalíció jó öltetnek bizonyult,

és még ennél is jobb országprojektnek bizonyulhatna, ha…, és ilyenkor jönnek a román sajátosságok: ha Iohannis nem ragaszkodik a „vörös pestis” totális kigittelésének politikai ideájához, ha Iohannis elnök PNL-n belüli mozgásainak az ára nem az lett volna, hogy két miniszterelnök is idő előtt vette a kalapját, ha a PNL idejében észreveszi, hogy nem tud kormányozni, ha, ha, ha… Ahogy a román mondaná, na fost sa fie.

Jó, ha visszaemlékszünk: a mostani nagykoalíció létrejötte annak köszönhető, hogy a PNL a járvány legsúlyosabb időszakában gyakorlatilag vezetés nélkül hagyta az országot és ekkor a „vörös pestis” vált a megmentővé, őket kellett visszahozni a kormányba ahhoz, hogy ez az ország ne essen szét.

A PSD időközben változott

nem sokat, de egy annyit igen, hogy az erősen autokratikus vonásokkal megáldott Dragneat, valamint a nem túl acélos műveltségű Dancilat, valamint a hozzájuk hasonló kóklereket kiiktatták a pártból, Ciolacu pedig egészen elfogadható, mi több, messziről és kellően sötét ablaküvegen át nézve talán még igazi szociáldemokratának is tűnhet, főleg mostanság, amikor a multik megadóztatása kapcsán olyan gazdagellenes és szegénypárti szöveget ejt meg a Romania TV-n, hogy Che Guevara legyen a talpán, aki ezt balról, járdán, padlógázzal előzni tudná.

A minimális fentiek ismerete elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy értsük a legújabb mociuné-veszély dinamikáját. Mindenki előtt nyílt titok volt, hogy a román költségvetés előbb-utóbb nagy pofonba szalad bele, de senki, egyik párt, egyik kormány sem nyúlt hozzá az állami szektorhoz, cserébe rendesen túlburjánoztatták azt. Nagy hiba, hogy Ciucă sem lépett ezen a téren, amíg ő volt a miniszterelnök, így most a PSD-re és Cioalcura hárul a kellemetlen feladat, közölnie kell a jónéppel, hogy a jólétnek vége, a kenyér nemsokára keserűvé válik.

Aligha tévedünk nagyot,

amikor arra tippelünk, hogy a PNL, és főként Iohannis államfő, aki valamilyen oknál fogva még mindig azt hiszi, hogy ő is játékos elnök lehet, mint az általa annyira gyűlölt elődje, Basescu, emiatt aztán arra játszhatott, hogy megmenti a PNL-t a kormánynélküli ország éléről egy nagykoalícióval, az egyezség pedig az volt, hogy a hátralevő időben másfél évig a PNL, majd utána másfél évig a PSD adja a kormányfőt, a sort pedig a liberálisok kezdték. Innen érthető meg, hogy miért is nem csinált semmit Ciucă és a PNL, amíg kormányon volt: abban bíztak, hogy Ciolacu és a PSD kell majd elvigye a balhét, ami népszerűségvesztéssel jár, így a PNL csak nyerhet belőle.

És innen látszik, hogy az államfőnk nem egy nagy játékos: a háború ugyanis mindent megváltoztatott, a veszélyes játékot a nép idegei is érzékelik, az AUR-t emelték a második legerősebb párttá válaszul a politikai osztály teljes töketlenségére.

Ha mindez nem lenne elég, akkor tegyük hozzá, hogy jövőre választási szuperév jön Romániában, négy voksolás, négyszeri ígérethalmaz, pénzosztás, helyi grófok, bárok, ksikirályok bankszámláinak feltöltése stb., mindaz, ami ezzel szokott járni, és amit jól ismerünk mi, akiknek a sors különös szeszélye folytán itt élni adatott, de elengedem a költői képeket, maradjunk a valóságnál.

Szóval, a fiskális reform első intézkedéseit,

első lépéseit akkor kellene megtenni, amikor a román politikai osztály amúgy osztogatni szokott, azaz egy választatási évben. Nem hiszem, hogy sokan fogadnának arra, hogy a kormány majd kellően szigorú lesz jövőre, de én arra fogadok, hogy igen. Sőt, amennyiben Ciolacu és a PSD legalább a minimálisan elvárható módon tartja magát az általa kezdeményezett megszorításokhoz, akkor még nyertesként is kijöhet az egészből – nem véletlenül kezdett el Ciolacu is a gazdasági patriotizmus húrjain pengetni, ha az AUR második helye nem lett volna elég egy ilyen muzsikához.

És akkor innen térjünk vissza Ciolacu felelősségvállalással elfogadandó törvényére. A PSD elnöke, a jelenlegi miniszterelnök ugyanis jóval nagyobb stratégiai érzékről tesz tanúbizonyságot, mint Iohannis korábban, jelenleg, illetve bármikor. Az elmúlt hetek híreiből tudjuk, hogy a PSD és a PNL között nem kis feszkó alakult ki a várható fiskális szigorítások miatt, már nyár elején is fel-fel röppentek olyan hírek, hogy lesz még ebből előrehozott választás.

A román kormány most az Európai Bizottsággal tárgyal, azon dolgozik, hogy a deficit felső határára kérjen újabb engedélyt, amennyiben kap, akkor a kérdés az, hogy mennyit, ez fogja eldönteni a fiskális szigor mértékét. A megengedett 4 százalék helyett ugye 6 százalékkal számolnak a gazdasági elemzők, ha Ciolacu ki tud alkudni egy 5-5,5 százaléknyi felső plafont, akkor az egyrészt elérhető, másrészt enyhébb megszorításokat eredményez. A lej-euró árfolyama pedig talán meg sem érzi mindezt. Amennyiben nem lesz deal az EB-vel, akkor jön a feketeleves – a GDP nagyjából két százalékát kell visszatenni a kasszába, lehetőleg még idén, de legkésőbb jövő tavaszig, a pénzügyi év végéig.

Na, ez lesz az, amit mindannyian megérzünk majd!

Ciolacu pedig ezért megy felelősségvállalással a parlament elé: ha a fiskális megszorításokról szóló törvény átmegy, akkor annak része a PNL is, így a balhét minimum együtt kell elvigyék. Ha nem megy át, akkor megbukik a Ciolacu-kormány, de a PNL miatt bukik meg, akik ezzel rekorderré válnak az ilyen téren amúgy is jól teljesítő Romániában, hiszen a választások megnyerése óta eltelt alig négy esztendőben ÖT alkalommal cseréltek miniszterelnököt (Ludovic Orban, Nicolae Ciucă, Florin Citu, majd ismét Ciucă, és idén Predoiu, ebből kettő alkalommal ideiglenes miniszterelnöki posztról van szó, amíg találtak valakit kormányfőnek), egy ilyen teljesítménnyel pedig nem is álmodhatnak arról, hogy választást nyerjenek.

Persze Ciolacu akár egy sürgősségi kormányrendelettel is elintézhetné a problémát, de ez valószínűleg elvérezne az Alkotmánybíróságon, másrészről az Európai Bizottságnak sem elég garancia, erősen valószínűsítem, hogy ők törvényt akarnak, ezzel látják biztosítva azt, hogy az ígéretekből valamennyi legalább betartásra kerül és nem is biztos, hogy nagyon tévednek. Ha Ciolacu a szokásos törvényhozói utat választja, akkor a parlament hetekig, ha nem hónapokig vitatja majd a törvényjavaslatot, a médiában persze elindul az adok-kapok, a ruszki propagandagyár rámozdul a káoszra, hisz ezt szeretik a legjobban, és a végén az egészből nem lenne semmi.

Amennyiben viszont felelősségvállalással fogadtatja el a fiskális szigorról szóló törvényt, akkor az törvényerejű marad, és mindezt sokkal rövidebb idő, akár egy hét alatt is le lehet zongorázni. Ha ez Ciolacunak sikerül, akkor ő és a PSD jelentőset léphet előre a nyugat-európai politikus bizalmi ranglétráján is, ahol a PSD erősen megkopott bizonyos Dragnea miatt.

Persze nagy kérdés, hogy a folyton PNL-s pártérdekek mentén politizáló Iohannis mennyire ismeri fel, hogy kedvenc pártja akár eltűnhet a süllyesztőben is, ha ezekben a nehéz időkben továbbra is a politikai egoizmust tolja el a szélsőséges irányokig, de a demokratikus Románia megmentéséért nyugat-európai konzumidióták által agyonkitüntetett Wernerünk nem a széles látóköréről és nagyvonalúságáról híres.

Itt tartunk most, forró ősz készülődik!

Felcser V. Örs

(Nethuszár)