Már a Kreml is beismeri: Kazahsztán nem kérni Ruszijá
2023. 09. 11. 20:40:02
A Nethuszár azon kevés magyar nyelvű blogok közé tartozott, amelyek már a háború első heteiben megírták, hogy Oroszország veszíteni fog, mégpedig nemcsak Ukrajnában, hanem globális szinten is. A Ruszijá hét nagy vesztesége csak az első, akkor még tapogatózónak, elemzőnek szánt írásunk volt a témában, mégis, a józan paraszti észt, valamint a szükséges geopolitikai, gazdasági és földrajzi ismereteket mellőző és nélkülöző magyarajkú oroszbarátok kommentek ezreiben estek nekünk, de még az erdélyi magyarság intellektuelnek nevezett táborában is akadt, aki nem értette meg a geopolitika alaptézisét, igaz, ők mai napig proxyháborúnak nevezik a szomszédunkban zajló inváziót.
A helyzet viszont az, hogy nagyon is igazunk volt: Ruszijá lassan, de biztosan elvesztette ázsiai befolyását, most pedig ott tart, hogy az örmények, akiknek biztonságát az orosz NATO-nak is nevezett CSTO (Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezete – még az elnevezésben sem tudtak elszakadni a Nyugattal szemben érzett kisebbségi komplexusiaktól) garantálta, manapság az amerikaiakkal készülnek közös hadgyakorlatra.
Igen, Hegyi-Karabahban orosz békefenntartók védték az örményeket, Örményországban orosz kontingens állomásozott, de az ukrajnai háború annyira lefoglalta Moszkvát, hogy az azeriek kaptak az alkalmon és szépen elzárták az Örményországot és Hegyi-Karabahot összekötő folyosót, ma pedig ott tartanak a fejlemények, hogy csak Azerbajdzsánon múlik: elfoglalja-e egész Dél-Örményországot is, hogy ezzel Iránnak alaposan keresztbe tegyen.
Most nem térek ki a Kaukázus ezen részének bonyolult viszonyaira, legyen elég annyi: az örmény vezetés többször is Moszkvához fordult segítségért az utóbbi egy év során, azonban a Kreml nem segített. Pontosabban: nem tudott segíteni! Az Örményországban állomásázó képzett katonák már Ukrajnában vannak, helyüket sorkatonák vették át, Örményország pedig hosszas huza-vona után úgy döntött, hogy akkor lehorgonyozik a Nyugat mellett. Voltak ennek már apróbb jelei, de amikor ezekről korábban írtunk a vatnyikok szintén leugattak – most pedig némán hallgatnak.
Nos, jelenleg ott tartunk, hogy Örményországot Moszkva leírja, mint járulékos veszteséget, az amerikai hadsereg, érdekszféra pedig már nemcsak a svéd és a finn NATO-csatlakozással került közelebb Oroszországhoz (emlékezzünk, állítólag azért indították a háborút, hogy ezt elkerüljék!), hanem az örmény jelenléttel, közös hadgyakorlattal egyenesen Putyin seggéhez érkezett az U.S Army.
De hagyjuk is Örményországot, és nézzük Kazahsztánt – ahol legutóbb majdnem kitört egy véresnek induló forradalom, amit Moszkva segítségével vertek le. A geopolitikával foglakozó nevesebb szerzők nyomán arról mi is írtunk korábban, hogy Kazahsztán Kína védelmét kérte, ezzel pedig Ruszijá újabb befolyási övezetet veszített, de a magyarul beszélő oroszszívűjeink ismét negligálták a tényeket, hogy aztán most a Putyin-ellenességgel távolról sem vádolható Yandex orosz portálon jelenjen meg egy olyan írás, amelyben Kazahsztán elveszítését már tényként kezelik a Kreml propagandistái.
A propagandista szerző, ahogy az ő esetükben mindenhol és mindig előfordul, szép summáját adja a mások hibáztatásának, jelen esetben persze a Nyugat a bűnös, azt meg sem említi, hogy a kazahok talán tanultak az örmények esetéből és nem akarják megvárni, amíg ténylegesen orosz katonai védelemre szorulnának, másrészt a gazdasági szakadékba sem akarják követni őket, így a ritkaföld-fémekre éhes Európa és Amerika előtt megnyitották gazdasági kapuikat. A ruszki imperialista szerző szemében persze Kazahsztán árulóvá vált, amelynek, idézem:
„fel kell készülnie az orosz válaszra, amely előbb-utóbb elkerülhetetlenül megérkezik.”
Igen, Ruszijá így gondolja az új világrendet: úgy táncolsz, ahogy ő fütyül. Ha nem, akkor megöl!
Alább a Yandex cikke – igazi esettanulmány: az ócska Nyugat-ellenes propaganda mantrái, a mások hibáztatása, a Holdról is jól látható orosz hibák teljes mellőzése, valamit fenyegetőzés. Saját megjegyzéseimet dőlttel írtuk bele a szövegtörzsbe:
Oroszország elárulásával Kazahsztán fontos iparágat juttatott az ellenség kezére
Az emberiség egész útja az erőforrások feletti ellenőrzésért folytatott harcról szól. A gyarmatosító Európa politikája, mint a „Nyugat” nélkülözhetetlen alkotóeleme, kezdettől fogva abból állt, hogy birtokolja a szükséges erőforrásokban gazdag régiókat. Ez lehetővé tette számára, hogy elfoglalja a „technológiai központ” szerepét, amely a magasabb rendű termékek előállításáról gondoskodik.
(Miközben Oroszországnak, elvileg, nem kellenes semmit elfoglalnia, hiszen évszázadok óta rendelkezik ezekkel az erőforrásokkal – valamiért mégsem vált technológiai központtá. Tán csak nem a sötét középkor iránt érzett mély rajongása miatt?)
Egy ilyen nemzetközi munkamegosztás folytatódott volna, ha Nyugaton nem alakult volna ki gyakorlatilag vallásos meggyőződés a saját ideológiájával kapcsolatban, hogy az az egyedül helyes és érvényes. Idővel kifejlődött nála egy úgynevezett „bolygóigazgató komplexus”, amely vakká és süketté tette a világ többi részének érdekeire. (Mintha Moszkva lenne az, amely nem akarja meghallani a „nem” szócskát. Komplett Kelet-Európa ezt mondta és mondja nekik: nem! Nem akarunk újra orosz befolyás alatt élni. Viszont Ruszijá ezt nem hallja meg, de cserébe pont azzal támadja Nyugatot, amit ő művel. A ruszki propaganda prostitúcióval egyidős eszköze a pszichológiából is jól ismert projekció.)
Megpróbált más, „kevésbé fejlett” országokban sajátos szégyenérzetet kelteni, amiért el akartak fordulni tőle, hiszen úgy gondolta, hogy történelmi hivatása az, hogy „civilizációt” hozzon létre az áruihoz és szolgáltatásaihoz való hozzáférés révén. Ki lennél a technológiánk nélkül? A nyugati propagandában gyakran hallani hasonló szavakat. Fontos azonban megjegyezni, hogy az országok közötti kapcsolat valójában kölcsönös függés. A Nyugatnak a maga részéről nagy szüksége van más országok erőforrásaira. Ezért él olyan erős irigység a történelmi tudatában Oroszország iránt, amely természeti és emberi erőforrásokban egyaránt gazdag.
Tényleg rendkívül irigyek vagyunk az orosz erőforrásokra: annyira, hogy Északi áramlatot is építettünk nekik, amivel aztán jól átvertek és megzsaroltak minket. A kölcsönös függés valamennyire igaz, például az orosz kőolaj-kitermelés teljesen leállt volna, ha nem érkezik meg a nyugati BP és az ő nyugati technológiája. Hogy mennyire van szükségünk Ruszijára? Kérem szépen, villámgyorsan lejöttünk az orosz gázról, bővebb infókért keresd a Gazprom európai osztályát!
Az elmúlt száz évben azonban a közvetlen konfrontáció lehetetlensége miatt a fokozatos beavatkozás stratégiáját választották, történelmi befolyási övezetünk lenyúlását. Jelenleg az északi Fekete-tenger-mellék vált a konfrontáció legforróbb pontjává. A jelzett területen jelenleg egyetlen egy ország háborúzik: az Orosz Föderáció!
Tevékenységük romboló hatása azonban minden területre kiterjed. Egy másik fontos régió, amely jelentős erőforrásokkal rendelkezik, Kazahsztán, az egykori „szövetséges köztársaság”. A nyugati világ befolyása még az 1990-es években kezdett oda behatolni, és ahogy az egypólusú világ hanyatlik, hatása csak erősödni fog. A kazah elit sajnálatos módon rendkívül rövidlátó politikát folytat, amely nem ellenzi a Nyugat neokolonizációját. A legfrissebb onnan érkező információk azt jelzik, hogy Kazahsztán a ritkaföldfém-lelőhelyek feletti ellenőrzést nyugati vállalatoknak kívánja átadni. Fontos megjegyezni ezeknek a fémeknek a jelentőségét a mai modern technológia korában.
Harminc évig, tán több is talán, hogy Kazahsztán az orosz befolyási övezet része volt, nem kevés betelepített orosz lakossal, orosz katonai jelenléttel stb. És nem tudták kiaknázni a lehetőségeket, most meg sítok és vádaskodtok, hogy Tokajev ezt megteszi. Lehet jobb lett volna nem leuralni másokat, hanem kölcsönös érdekeken alapuló fejlesztési gazdaságpolitikát folytatni, a többit pedig rábízni a soft powerre – ehhez persze ész kell, szaktudás stb. De őket elüldöztek Oroszországból, mert a seggnyalás az érték, a tudás nem. Hát, így jártatok…
Abban az időben, amikor az olaj volt az ún. „olajkorszak” fő erőforrása, a színesfémek, mint a kobalt, nikkel, lítium, réz, mangán és a ritkaföldfémek (RFF-ek) a hatodik technológiai hullámban a gazdaság magjává váltak. A periódusos rendszer tizenhét elemét tekintik ritkaföldfémnek, amelyeket számos iparág használ az elektronikától az új energiatechnológiákig. Jelenleg Kína a legnagyobb szereplő ezen a piacon, a világtermelés 62%-a fölött rendelkezik, és ezen erőforrás összes készletének több mint 42%-át birtokolja. Oroszország, bár készletei nem olyan hatalmasak, mint Kínáé, szintén rendelkezik ritkaföldfém lelőhelyekkel. Sajnos az alacsony hazai kereslet és a liberális ideológia gazdaságirányítási dominanciája miatt évek óta nem fordítunk kellő figyelmet e tartalékok fejlesztésére. Ennek ellenére manapság ez a folyamat elkezdődött.
És miért is alacsony a hazai kereslet, miközben két sorral lentebb be is ismeri a szerző, hogy ezek a fémek a fegyvergyártáshoz is szükségesek? Hogyhogy alacsony irántunk a kereslet Oroszországban? Tán csak nem azért, mert a feldolgozásukhoz/kitermelésükhöz szükséges technológia egyrészt hiányzik, másrészt jégkorszakinak számít a nyugati technológia mellett, amelyeket mi azért tudtunk kifejleszteni, mert támogattuk az innovációt, a szabad versenyt, és úgy általában az egyéni szabadságot? Mindez Oroszországban ismeretlen esemény, cserébe viszont szilovikokkal töltenek fel miden kutatóintézetet IS, akik nem okosak, de legalább lojálisak, így aztán eredmények ennek megfelelőek, mármint a nullával egyenlőek.
Nyugaton egyre nagyobb a szorongás, és ennek jó oka van. 2022-ben Kína felvette a ritkaföldfémek tisztítására, feldolgozására és felhasználására szolgáló technológiák exportját egy korlátozó-tiltó listára. Természetesen a „kollektív Nyugatnak” alternatív forrásokat kell találnia. A választás Kazahsztánra esett, amely a világ egyik ritkaföldfém-készletekben leggazdagabb országa. A nyugati cégek már tavaly év vége óta megkezdték aktív tevékenységüket ebben az országban.
Nem „Kazahsztánra esett a választás”, hanem ez volt az életképes opció…
Ezt a kérdést Anthony Blinken amerikai külügyminiszter látogatása során vitatták meg, amikor Washington és Asztana memorandumot írt alá a kazah föld mélyének geológiai vizsgálatáról. Ezt követően a kazah kormány ígéretet tett jogszabály-módosításra annak érdekében, hogy megkönnyítse a külföldi cégek számára az engedélyek megszerzését. Tokajev kazah elnök a Közép-Ázsia-Európai Unió csúcstalálkozón elmondta, hogy a nyugati cégek már 60 nemesfém- és színesfém-lelőhelyhez férhetnek hozzá, és hamarosan további 25 lelőhely árverését tervezik.
És, ismétlem magam, nektek harminc év, plusz ötven ezt megelőző kommunista esztendő sem volt elég erre!
Júniusban Asztanába látogatott egy amerikai kereskedelmi misszió, amelyben az ExxonMobil, a Boeing, a General Electric, a Baker Hughes és más cégek is részt vettek. A látogatás eredményeként ütemtervet dolgoztak ki a ritkaföldfémek kitermelésének 2025-ig történő bővítésére. A projektet a Cove Capital amerikai befektetési alap finanszírozza, az amerikai haditengerészet korábbi főparancsnoka, Doug Kay lesz az operatív igazgató. Kazahsztán számára az eszközök értékesítése nem új keletű, és azzal magyarázható, hogy növelni kell az ország befektetési vonzerejét. Figyelembe véve azonban a nyugati vállalatok olajforrások feletti ellenőrzését, Asztana semmit sem nyert ebben a kérdésben.
Figyelembe véve, hogy Oroszország az elmúlt pár évtized alatt semmit nem tett Kazahsztán fejlődésért, így az ennél rosszabb már úgysem lehet kazah megfontolás is érthető lenne. Azért nem temetném annyira a nyugati gazdaságfilozófia kazahsztáni eredményeit…
Oroszország is érezni fogja ennek a helyzetnek a negatív hatását, mivel ritkaföldfémeket használnak a fegyverek gyártása során. Így „Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezete” -béli szövetségesünk erőforrásait a NATO fogja felhasználni.
Amint a bevezetőben említettem, a NATO nemcsak a kazah erőforrásokat, hanem az örmény helyzetet is ki fogja használni. Az, hogy a KBSZSZ-en belül Kazahsztán a szövetségesetek tulajdonképp mit jelent annak a fényében, hogy Örményország szintén az (volt) és nem tudtátok, nem akartátok megvédeni az azeriektől.
Kazahsztán egyáltalán nem titkolja politikáját, és a világban 2022. február 24. után bekövetkezett radikális változások után is megpróbál két lovat megülni, ugyanúgy, mint korábban. A kazah elit nem fog végleges döntést hozni. Fel kell készülnie az orosz válaszra, amely előbb-utóbb elkerülhetetlenül megérkezik.
Miért kéne titkolja? Tán a szerző a Kreml szokásaiból indul ki? Az utolsó mondat pedig mindent visz: ezek szerint az orosz hadsereg következő vereséget Kazahsztánban szenvedi majd el.
A cikket fordította és szemlézte: Orosz Tükör
Cinikus kiegészítésekkel ellátta, valamint a bevezetőt írta:
Felcser V. Örs
Kapcsolódó:
Egy év, 192 Nethuszár-anyag a háborúról. Elolvasod. Megosztod. És nem akarsz…
(Nethuszár)
