Zapadnyikok vagy moszkoviták? Történelmi választás Szlovákiában

Sorsdöntő választás előtt áll Szlovákia, a helyi kommentátorok, publicisták nem véletlenül tartják az utóbbi 30 év legfontosabb választásának a mai voksolást. A tét ugyanis óriási: Szlovákia elfordul az Uniótól, oroszbarát irányt vesz fel, vagy marad Nyugat-barát állam? Az előbbi irányt Robert Fico és pártja, a SMER jelenti, míg a zapadnyikokat a Progresszív Szlovákia (PS) képviseli, ráadásul minket, magyarokat az is érdekel: hosszú, hosszú idő után lesz-e magyar párt a szlovák törvényhozásban?

És még mindig nem ilyen egyszerű: ugyanis a szlovák választási rendszer sajátosságai, illetve az apró pártokkal telezsúfolt politikai közeg miatt aligha tud majd a két nagy párt közül bármelyik is egyedül kormányt alakítani, így nemcsak azon múlik a választási eredmény sikere, hogy mennyi szavazatot szerez egy-egy párt, hanem azon is, mely kis pártok jutnak, vagy épp nem jutnak be a parlamentbe, amelyhez át kell lépniük az öt százalékos választási küszöböt.

A nyugatosok és a moszkoviták közti harcot

is leginkább az dönti majd el, hogy a bejutó kis pártok közül kivel lehet majd koalícióra lépni. A magyarellenességéről híres Ficóék számíthatnak a Republicára, ami tulképp egy fasiszta párt, illetve az SNS-re, ami valami szlovák Mi Hazánk-féleség – így a szociáldemorkata, balos és moszkovita Fico a széljobbal kéne összebútorozzon, ha kormányozni akar, ebbe a képletbe azért jócskán belezavar a harmadik legnagyobb párt, a HLAS, amelyet az a Pellegrini vezet, akit bukása után maga Fico kért fel kormányzásra, akkor még Pellegrini a Smerben tolta a polibicajt, hogy aztán összevesszen Roberttel és új pártot alapítson – ez lett a HLAS, és Pellegrini, dacára annak, hogy Ficóval nem túl jó a személyes viszonyuk, nem zárta ki, hogy koalícióra lépjen a Smerrel, igaz, azt sem, hogy a Progresszívekkel tegye meg ugyanezt, viszont kategorikusan elvetette, hogy részt vegyen egy olyan kormányban, ahol ott van a Republika is. Így lehet olyan forgatókönyv, hogy a Smer, a Hlas és az SNS áll össze, akiket kívülről támogat majd a Republika, erősen gyanítom, hogy Pellegrininek nincs annyira kényes ízlése, hogy egy ilyen felállás miatt dobja el magától a kormányrudat.

A Progesszívek számára nagyjából ugyanez a helyzet:

bár a választás előtt pár héttel még jó pár százalékkal maradtak le a Smertől a közvélemény-kutatásokban, az utolsó hét utolsó felmérésén már hibahatáron belüli volt ez a különbség, de volt olyan felmérés is, amely őket hozta ki első helyre. A z arányos választási rendszer miatt azonban ez nem jelent túl nagy mandátumkülönbséget a Smer és a PS között, így a nyugatosok előtt is az a legnagyobb kérdés: a kis pártok közül ki jut be, és kivel lehet majd koalícióra lépni.

Amint látható, nagy esélye van annak, hogy a bolgár forgatókönyv szerint alakul a történet, azaz végül senki sem tud majd kormányt alakítani, így marad a jelenlegi ügyvezető kormány, ismét választásokat írnak ki (a mostani is előrehozott választás) és így tovább – vigyázó szemeteket Szófiára vessétek.

A román forgatókönyv, mint elvi(?) lehetőség

Van azonban egy olyan forgatókönyv is, ami ugyan elviekben létezik egyelőre, de nem zárható ki teljesen és az elemzők is átsiklanak felette. Ismételjük csak el: Smer, azaz Fico, Progresszív Szlovákia (PS) és a Hlas, azaz Pellegrini – támogatottságukat tekintve ez a három legnagyobb szlovák párt. Léévén, hogy a szlovák közéletet nem jellemzi olyan erős ideológiai polarizáltság, mint a magyart, iylen téren inkább a román viszonyokhoz hasonlítható, nem tartom kizártnak, hogy a nyugatos erők – amennyiben Pellegrini annak számít, legalábbis nem moszkovitának – összefognak, így a romániaihoz hasonló „nagykoalíció”, egy PS-Hlas tömb kerülne kormányra. Utóbbit a többi kis párt is támogatná, elvégre az Olano a PS mögött, az SNS a Hlas mögött, de az sem kizárt, hogy mandátumtöbbséggel bírna egy ilyen PS-Hlas koalíció, amennyiben Fico nem gyűjti maga köré a kis pártok nagy részét, hogy mégiscsak ő tudjon kormányozni. Más kérdés, hogy egy ilyen Fico által vezetett sokszereplős koalíció nem lenne túlzottan hosszú életű abban a Szlovákiában, amely Románia után a második helyezett a bizalmatlansági indítványok világranglistáján.

Magyarok egymás ellen

Azt már maga a Jóisten is alig-alig tudná kibogozni, hogy mi a fene történt a felvidéki magyar politikai osztállyal, de az biztos, hogy az magyari ősi szokásokból egyet legalább hűen őriznek, ahogy Albi barátom mondogatta: magyarok vagyunk, tartsunk szét! Nos, felvidéken annyi a magyar párt, mint eső utána a gomba, ezek ráadásul előszeretettel gyilkolják hátba egymást, szóval külön említésre méltó nem akad ebben a történetben. Jelenleg ringbe száll a Szövetség, ami az egykor egymás ellen acsarkodó magyar pártok közül kettőt tömörít (vagy többet, de ki számolja ezt már?), illetve a Magyar Fórum nevű formáció, és akkor Bugár Béla önálló intézményszerűséget nem is számoltuk, aki előbb belépett a Szövetségbe, majd onnan ki, jelenleg az egykor általa elnökölt Híd-Mostot támogatja, de ez sem biztos, viszont megígérte, hogy nem akar indulni a választáson, és pártpozícióra sem vágyik, de visszatér a politikába, ebből mindenki hámozza ki azt, amit jónak lát.

A bejutáshoz a Szövetség áll a legközelebb, négy százalékra mérik a kutatások, de a Magyar Fórum, illetve Bugár partizánakciói akár el is vihetnek annyit, hogy az egy százalék ne gyűljön össze a kampányban. Az viszont tény: amennyiben a felvidéki magyarság politikai képviselete most sem jut mandátumhoz, akkor nagyon el kell gondolkozni a helyzeten, mindent, de mindent újra kell tervezniük felvidéki tesóinknak, de – érzésem szerint – attól messze vagyunk, hogy a magyarok örökre lemondjanak politikai képviseletükről, lévén nem minden kormány húzza ki négy éves mandátumának végéig.

Magyar királycsinálás

A fentebb taglalt politikai tagoltság miatt azonban az is könnyen előfordulhat, hogy a parlamentbe visszakerülő magyarok kerülnek a királycsináló szerepébe, rajtuk múlik majd, milyen kormány alakuljon. Nos, ekkor lesznek bajban felvidéki tesóink, ugyanis a két tömb közötti szembenállás akkor, hogy bárki mellé is álljanak a magyarok, a másik fél örökre árulóként és ellenségként fog rájuk tekinteni. És Szlovákiában nem biztos, hogy az a színezetű kormány marad a végig, amelyik elkezdte a mandátumot. Túl tehát a bejutás-nem jutás kérdésén, magyar politikai osztálynak azzal is törődnie kell, hogy mit is akar ő pontosan, milyen elképzelése van arról a Szlovákiáról, amelyben nekik élni adatott, és milyen Szlovákiát szeretnének a jövőben. Érzésem szerint a felvidéki magyar politikai osztály pont erre a kihívásra nincs felkészülve, és arra sem maradt idő, hogy ezt bepótolják.

Nem lesz könnyű menet tehát a mai szlovák választás – sem a szlovákoknak, sem a magyaroknak.

Isten adjon nekik erőt és bölcsességet a jó döntéshez!

Felcser V. Örs

(Nethuszár)