Stupidok kora: így tesz minket szegényebbé a buta csőcselék

Amint arról ma blogunk is beszámolt, aggasztó adatokat közöltek velünk a Babes-Bolyai Tudományegyetem Romanian Economic Monitor nevű kutatási projektjének munkatársai, akik kiszámolták, hogy négy év alatt nemhogy nőtt – ahogy az kívánatos lett volna egy normális országban, mint például a Romania lucrului bine facut-ban –, hanem egyenesen csökkent az áfabehajtás. Csak a 2021-es évben ez a tény 9 milliárd euró bevételkiesést jelent.

A fent hír maga a román gazdaság állatorvosi lova, amire a politikai osztályunk a nyugdíjemelések képében csak további súlyokat pakol, hogy a képzavaros összehasonlításaimat se hagyjam ki. Az állami bevételek egy részét ugye az adó, ezek közül a fizetésekre, bérekre, illetve a tőkére (profit, osztalék) ráterhelt adó jelenti. Az áfabevételek hiányosságainak problémáján túl tehát azzal is szembe kell néznie a román gazdaságnak, hogy Romániában az egyik legmagasabb a munkavégzést terhelő bér, miközben a tőke megadóztatása uniós összehasonlításban alacsonynak számít.

Ezt a hármas problémát súlyosbítja az, hogy politikai osztályunk a gazdasági kérdéseket általában bér- és nyugdíjemeléssel, illetve bújtatott adóemeléssel igyekszik orvosolni – utóbbira a legjobb példa a minimálbér rendszeres megemelése, amely nyomán az állam többet kaszál, viszont a kis- és középvállalkozó egyre nehezebben termeli ki a különbözetet (ilyenkor jönnek az elbocsájtások, áremelések, boltbezárások stb.).

A béreket és tőkét terhelő adókon kívül az állam egyik legnagyobb bevétele az ÁFA (áruforgalmi adó, minálunk inkább TVA néven fut a köznyelvben) – ez tulajdonképp – sarkítva és a könnyebb érthetőség kedvéért pongyolán fogalmazva – minden kereskedelmi tevékenység megadóztatása. Veszel egy terméket a boltban, annak az árában benne van ÁFA, ami a termék típusától függően X százalék, a cég, amelyiktől vetted, ezt a százalékot befizeti az államkasszába. (A kenyeret abból a fizetésből vetted, amit már egyszer megadóztak!)

Na már most, a nemrég bevezetett készpénzhasználati korlátozások nagyjából ezt a célt szolgálták volna: mivel a kereskedelem zöme átkerülne a banki átutalások szférájába, ezzel pedig nem lehetne elrejteni az adóhatáság szeme elől, így pedig növekedne az áfabefizetés. Az intézkedésre azért is volt szükség, mert se szeri, se száma azoknak a falusi, kisvárosok külterületein működő bodegáknak, ahol a kereskedelem nagyjából úgy zajlik, hogy mindenki készpénzben fizet, aztán a kereskedő azt üt be a kasszába, amit akar, és leginkább annyit, amennyit a lelkiismerete diktál. Az ANAF-nak nincs elég embere arra, hogy az összes ilyen kereskedelmi egységet ellenőrizze, különben is, ha alkalmazna ilyesmire embereket, akkor azt szintén az állam fizetné, azaz mi magunk – tehát: ördögi kör.

A gyáva politikum

A politikai osztályunk pedig olyan, amilyen: gyáva, meghunyászkodó és a csőcselék hangjától megriadó politikusokról beszélünk, bár tegyük hozzá, hogy Ciolacu nem kevés politikai bátorságról tett tanúbizonyságot már azzal is, hogy a készpénzhasználati korlátozást bevezette. Sajnos ez egyrészt kevés, másrészt igazságtalan a tisztességes kereskedőkkel, vállalakozókkal szemben, de még ezt a szabályozást is kénytelenek voltak felvizezni, mert a román társadalomban harminc százalékos népszerűségnek örvendő szélsőségesen buta AUR, illetve Sosoaca ismét elkezdte lázítani a lakosságot, mondván, a készpénzhasználat kiiktatásával rabszolgákká tesznek minket. Szomorú adalék, a kisebbik erdélyi magyar párt képviselői szintén erre a hullámra ültek fel – mintha a butaság lenne újabban a legeredményesebb politikai hívószó a magyarok körében is.

A valóság épp az ellenkezője annak, amit állítanak

A rabszolgaság viszont pont az ellenkezője miatt történik: az áfabevételek kiesése mellett megnövelt nyugdíjak és bérek összegét valahonnan elő kell teremteni. Vagy adóemelés jön 2025-ben, mert 2024-ben, nagy választás évében nem fognak ilyesmit meglépni, vagy hitelt vesz fel az ország, esetleg mindkettő. Ez az a folyamat, amelynek végén mindannyian rabszolgákká válunk, mert a vállalkozói és munkásréteg egyebet sem fog csinálni, mint törleszteni és törleszteni a hiteleket. Az AUR, Sosoaca és a kisebbik erdélyi magyar párt addigra már vélhetően kikopik a politikából, felelősségüket soha nem fogják sem beismerni, sem felvállalni – igaz, nekik nem is ez a dolguk. Ők azért vannak, azért léteznek, annyi a dolguk, hogy a mainstream politikát sakkban, pontosabban félelemben tartsák – egyfajta szellemi trógerség, amiben ők utaznak, a náluk okosabbak, képzettebbeknek való beszólás lehetősége űzi őket, ami után kéjes vigyorral néznek végig a környezetükben ülök körében: látjátok, hogy megmondtam neki, azt hitte okos, de rajtam nem fog ki…

Így nem születnek meg a szükséges döntések, így roggyan meg a gazdaság, majd süllyed káoszba az ország.

Vissza az áfakérdéshez

Gondoljunk csak bele, ha a készpénzhasználati törvénnyel ennek a kimaradt áfabevételnek legalább felét be lehetne hajtani – az is négy és félmilliárd euró egy évben, összehasonlításképp mondom, hogy Románia hét év alatt kap a PNRR-n keresztül 13,6 milliárd euró vissza nem térítendő támogatást. Remélem így már világos, hogy mekkora kiesésről beszélünk…

Sajnos a csőcselék hangjának erősödével párhuzamosan nem bízhatunk abban, hogy politikai osztályunk megteszi szükséges intézkedéseket, a lázításban, uszításban jeleskedő pártokat pedig nemes egyszerűséggel leveri, kiszorítja a közbeszédből, büntetőeljárásokat kezdeményez ellenük stb. Ehelyett marad a munkavégzést terhelő magas adó, esetleg a tőkére kivetett adókat is emelik, na meg a hitelfelvétel, amit szintén mi fizetünk majd vissza.

Röviden összefoglalva, ez az összefüggés a készpénzhasználat szabályozása elleni lázadás, a digitalizációban való elmaradás, a tomboló csőcselék butaságának ereje és a kimaradó áfabevételek között.

Eredményét mindannyian bőrünkön érezzük.

Örsh

(Nethuszár)