A tökéletes feleség és a mesterséges intelligencia

Valamikor, még a régi és szép békeidőkben, nemcsak a háború, hanem még a pandémia előtt néztem egy orosz sorozatot. Valami rejtélyes technológiát birtokló még rejtélyesebb fickók elhagyták a kedvenc robotjukat, egy tökéletesre tervezett és annál is tökéletsebben működő feleséget, aki aztán egy orosz taxisofőr oldalán bukkant fel, nem kevés bonyolult helyzetet okozva ezzel, ami persze engem is a képernyő elé bírt szegezni mind a 10 részen keresztül.

Hogy mennyire nem volt teljesen légből kapott a tökéletes robotfeleség példája, aki egy szempillantás alatt tanulta meg a Google-ről, hogy mely adatok kapcsolódnak az „anya” fogalomhoz és aszerint is kezdett viselkedni, adott esetben kisebb tömeggyilkossággal torolva meg a csemetéjét ért legapróbb méltánytalanságot, azt ma már nemcsak sejtjük, hanem magunk is próbálkozunk hasonlóval: egyelőre nem a tökéletes feleséget, de az izgalmas beszélgetőpartner szerepét az AI-n alapuló chat-programok kezdik már átvenni. Ami az említett orosz sorozatban csak a távoli jövő, a talán megvalósuló (rém?)álmomnak tűnt, az ma már közelebb van, mint hinnénk.

Persze az ember életében, sőt a mindennapi életünket befolyásoló tényezők halmazában az AI története nem ma, és végképp nem a chat-robotokkal indul – a mesterséges intelligencia mindennapi életünkre érezhetően gyakorolt hatásának első jelenéseit talán Kínában, ebben kommunista-kapitalista vegyes rendszerben kéne keressük, ahol az utcai kamerák arcfelismerő rendszere és a lakossági adatbázis közötti kapcsolatot az AI végzi el, majd jutalmazza-bünteti az egyszeri polgárt.

A már 2017-ben (!) működésbe lépett térfigyelő-rendszerről maga a mindenkori hatalomtól nem független kínai tévétársaságok készítettek egy dokumentumfilmet, innen tudhatjuk, hogy ezelőtt öt évvel az AI által működtetett térfigyelő rendszer már képes volt arra, hogy a sok millió utcán sétáló ember közül az arcfelismerő rendszerének köszönhetően kiszúrja körözött sorozatgyilkost.

Újdonságnak számított, hogy a kínai állam tervei szerint nemcsak a bűnözők ellen, hanem a normakövető polgárok érdekében is működtethető a dolog: ha nem mentél át a piroson, plusz pont jár, bár egyelőre nem világos, hogy ezért mit kaphat cserébe az egyszeri polgár, de a vélelmek és ötletek már a kedvezményes banki hiteltől a fizetett szabadnapig terjedő skálán elég sok mindent felvetettek.

Nyugaton a helyzet változóban!

Amíg Kína hatalmas léptekkel haladt az AI-rendszerek tökéletesítésének és társadalmasításának nem túl demokratikus célokkal kikövezett útján, addig a Nyugat sem tétlenkedett, igaz, a kormányok és az egyetemek által finanszírozott kutatások ennél jóval póriasabb problémák felé orientálódtak.

Amerikában az AI segítségével indítottak egy programot, amely a magzathalál, illetve a csecsemőelhalálozás megelőzését volt hivatott szolgálni. A program, amelyhez a Machine Learning (ML – a mesterséges intelligencia által „oktatott” gépek, ami az AI-kutatás önálló alszektorává fejlődött) eljárást vették igénybe nem kevés sikerrel zárult: a terhes anyák élettani adatai alapján egy AI-n alapuló algoritmus képes volt „megjósolni”, hogy a várt baba egészséges lesz-e vagy sem, de a terhesség előtt végzett vizsgálatok is nagy precizitással mutatták ki, hogy a hölgyeknek milyen esélyeik vannak egészséges babát világra hozni. A Pennsylvania Allegheny megyéjében végzett kutatás eredményét meglehetősen határozott állítással zárták a beszámolót közzétevő RAND portálon: az eddig ismert leghatékonyabb mód az infantilis gyerekek világrahozatalának megelőzésében, illetve a korai csecsemőelhalálozás leszorításában, különösen ha az AI-n alapuló vizsgálatokat terhességi korai szakaszában, vagy épp a teherbeesés előtt végezték el.

Ez „csak” egy példa arra, hogy a mesterséges intelligencia milyen távlatokat nyitott meg az orvostudományban, és még nem is beszéltünk a különböző sebészeti robotok AI-n alapuló továbbfejlesztéséről – ami a Mechanical Learning lassan önálló tudományággá való fejlődésével jelenleg még elképzelhetetlenek tűnő távlatokat nyit meg az orvostudomány előtt – ezzel a témával a kutatókat tömörítő szaklapokban megjelenő cikkek ezrei foglalkoznak, de talán-talán az sem reménytelen, hogy a rák elleni harcot végül sikerrel zárja az ember, ahogy arról ezen a területen is kipróbált AI-kutatásokról számolnak be a tudósok a biológiai és orvosi újdonságok publikálására szakosodott BMC oldalán.

A történet részletei meghaladják jelen cikk keretét – talán külön publikálást érdemelne –, de az AI segítségével elért elképesztő eredményt jó, ha ismertetjük az olvasóval is: a nem kissejtes elváltozások (angolul: non-small cell lung carcinoma, továbbiakban: NSCLC – olyan rákos betegségek, amelyek nem igazán reagálnak a kemoterápiára és műtétet igényelnek – a könnyebb érthetőség kedvéért ilyen egyszerűen megfogalmazva) esetén a páciens egészségének, végső soron életben maradásának szempontjából döntő fontosságú, hogy IDŐBEN ismerjék fel a kezdődő NSCLC-t, ugyanis a IV-es stádiumban levő páciens öt éven belüli túlélése ezeknél a betegnél alacsonyabb, mint 6 százalék. Ugyanez az arány, az I-esnek nevezett korai stádiumban 70-90 százalék!

Remélem jól értjük: az AI-n alapuló Machine Learning olyan új orvosi eszközöket generál majd, amelyek képesek a NSCLC-ket már korai stádiumban kiszűrni, mi több, a rákszűrési programok akár már hamarosan eljuthatnak oda, hogy egy egész ország lakosságát lehet átszkennelni rekordidő alatt és ezzel megakadályozni a betegség súlyosabbá válását, így növelve a lakosság várható élettartalmát.

És még ezt is lehet fokozni: mit is írtam a kínai térfigyelő rendszerről? Egymillió ember közül szűri ki a sorozatgyilkost egy térfigyelő kamera – és mi van akkor, ha nem is az annyira távoli jövőben az egyszerű térfigyelő kamera szűri ki, hogy komoly egészségügyi problémánk van, az információt pedig egy erre szakosodott, ugyanúgy AI-n alapuló rendszer majd valós időben küldi át a telefonunkra, vagy újabban a karóránkra?

Az állam megváltozik, vele pedig a polgár is

Azonban nemcsak az orvostudomány az egyetlen, amely óriási előrelépés elé néz az AI-nek köszönhetően, igaz, a többi területen már sokkal nagyobb mértékben játszik majd közre az emberi tényező – például a jogalkotó politikus képében. Egyrészt, az AI által tanított rendszerekbe betáplált adatbázisokat, amelyek mindannyiunk adatait tartalmazzák csakis egy ennek megfelelő jogi környezetben lehet és szabad majd használni. Emiatt a jogalkotók, úgy Európában, mint az Óceán túlpartján már neki is kezdtek a mesterséges intelligenciát szabályozó törvények megalkotásához, de az sem számít már újdonságnak, hogy az ítélkezési gyakorlatban is használják őket.

Litvániában 2019-ben döntöttek úgy, hogy a polgárok jó közérzetéhez szükséges szabályok megalkotása, vagy épp az érvényben levők módosítása legyen az a terület, ahol az AI-re támaszkodnak a hivatalosságok, Németországban már a 2018-ban kiadott stratégiai dokumentumban jelezték, hogy az AI-nek nagyobb teret biztosítanának az üzleti lehetőségek és az államra leselkedő külső és belső fenyegetések felismerésében, ezek után pedig aligha kell csodálkoznunk azon, hogy a digitalizációban éllovas Észtország sem hagyta ki a lehetőséget, hogy jogrendjében alkalmazza az AI-t, nem is akárhogy: tekintve a bíróságok elé kerülő ügyek komplexitását, valamint az uniós jog szövevényes mivoltát, az észt bíróságok már arra használják a mesterséges intelligenciát, hogy perek várható eredményét jósolják meg, vagy épp új eljárásmintákat dolgozzanak ki.

Új-Zélandon, bár egyelőre csak kísérlet formájában, de ennél is tovább mentek: betáplálták egy számítógépbe 302 (!) különböző, már lezárt bűneset adatait, ahol az elkövetők büntetése a nullától a tizennégy és fél évnyi börtönbüntetésig terjedt. Sok eset, széles skála, betáplálták az esetekhez kapcsolódó összes olyan adatot és jogszabályokat tömörítő adatbázist, amely a tárgyalás idején a bírók rendelkezésére állt, a titkárnő lefőzött egy kávét, azt még megitták, utána megnyomták az Enter gombot és 50 esetet újravizsgáltak az AI-vel.

Az eredmény több mint „csodálatos”: az AI az összes általa vizsgált esetben a maximálisan kiszabható büntetést rótta ki az elkövetőkre, nem úgy, mint az ember által alkotott jogszabályoknak megfelelő és ember által meghozott ítélet, másképp foglalkozva: minden addigi bírói ítéletet túl enyhének talált! Talán azt már hozzá sem kell tennem, hogy az algoritmus még meg is indokolta az ítéleteket…

Vége a közpénzeltűnésnek?

A mesterséges intelligencia használatának egy másik területe a gazdaság különböző szegmenseiben kezd kibontakozni. Ilyen az a mechanikus betanítással és AI alapon működő szoftver, amelynek egyelőre kereskedelmi verziója még nem létezik, de jelen sorok írójának volt alkalma egészen közelről betekintést nyerni ennek a működésébe. A szoftver az építészetben válik majd használatossá, hogy mikor, az már csak idő, méghozzá nem is túl rövid idő kérdése.

És miket tud az építőipar mesterséges intelligenciája? Tetőtől talpig megtervez egy házat, akár többemeletest is, persze a megadott adatok alapján, de, ha betápláljuk a szükséges összetevők – cement, homok, tégla, cserép stb. – árait, akkor az AI egész egyszerűen kiszámolja nekünk a költségeket – fillérre pontosan!

Innen már csak egy lépés – lenne! –, hogy az olyan beruházások, mint például az észak-erdélyi autópálya-építés ne tűnjenek el a süllyesztőben, magukkal rántva a korábban erre a célra kiírt milliárdokat.

Akkor minden szép és jó lesz?

Ami a mesterséges intelligencia használatának pozitív oldalairól írtam eddig, azt jócskán beárnyékolják a benne rejlő diktatórikus lehetőségek. Hogy az orvostudományi fejezetben bemutatott esetet és a kínai példát kicsit összevegyítsük: közel lehet az az időpont, amikor az utcán sétáló többmillió gyanútlan polgár közül a térfigyelő kamera szűri ki a daganatos betegségéről addig mit sem tudó egyént. Bár az egészségügyi szempontok mentén nézve az esetet ez akár még jó is lehet, a mai technológiai szintet elnézve már nem az a kérdés, hogy ezek az információk ellophatóak-e a digitális térből, hanem az, hogy ezeket ki és milyen célból veheti majd törvény által szabályozott módon! – figyelembe.

Gondoljunk bele, egy harmincas évek elején járó, frissen nősült pár épp kedvezményes banki kölcsönt venne fel egy közös otthon megteremtésére, amikor a bank megtudja – egy félig vagy annyira sem legálisan megszerzett AI-kamera felvételei alapján –, hogy a pár egyik tagja gyógyíthatatlan beteg – vajon ugyanolyan elbírálás alá esik majd, mint egy másik, történetesen egészséges ügyfél? Etikusan jár el a bank, ha erre, vagy egyébre, de valójában mégiscsak a kliens egészségi állapotárra való tekintettel elutasítja a hitelt?

És mi a helyzet a biztosítókkal, akik, ha nem is legálisan, de a szürkezónából majd biztosan beszerzik az őket érdeklő információkat, amelyek alapján ügyfelük számára kialakítják a szolgáltatásuk összegét? A számba vehető bonyolult és nem feltétlenül etikus lehetőségek sora szinte végtelen, ezért persze ehhez illő jogszabályokat kell majd alkotni, de kérdés: tud-e majd versenyezni egy átlagos, vagy épp átlagon felüli jogalkotó egy milliónyi adatok, valós és elképzelt lehetőségekkel összepárosító AI-robottal? Igen, fennáll annak a vicces lehetősége, hogy az AI-t szabályozó törvényeket majd maga a mesterséges intelligencia írja meg.

Bár az internetfelhasználók zöme csak mostanság, a CHATGP vagy épp a szavak alapján érdekes digitális képeket készítő szoftverek hozzáférhetősége révén találkozott a mesterséges intelligenciával, maga a történet sokkal korábbi, ennélfogva évről-évre fejlődött és fejlődik ma is. A politika viszont csak nemrég jutott el oda, hogy a kérdés etikai részével is foglalkozzon, ahogy elnézem az Európai Parlament és a hozzá kapcsolódó különböző bizottságok tevékenységét, nem mondhatni, hogy érzik a ritmust – az AI fejlődési ütemétől legalábbis messze, de messze elmaradnak, ami az Ukrajna ellen indított és minden nemzetközi normát megsértő orosz katonai agresszió árnyékában nem túl megnyugtató előjel.

A helyzet az, hogy az AI katonai célokra történő felhasználásának terveiről eddig csak annyit tudunk, amelyek a nagyhatalmak, illetve a transzparenciára és demokráciára valamit is adó államok bejelentettek – mert minisztériumi szinten kötelesek tájékoztatni. Amerika már dolgozik az autonóm, láthatatlan drónján, ami mesterséges intelligencián alapul, Oroszország bejelentette az első kisméretű, Uran–9 tankját, amit a biztos távolból vezet majd egy számítógép előtt ülő katona – ezek egyelőre feltételezik azt, hogy az ember valahol mégiscsak szerepet játszik a cselekvés során, de Dél-Korea már olyan AI-re alapozott, előre beprogramozott, a Machine Learning segítségével okossá tett rendszereket használ, amelyek automatikusan tüzet nyitnak a betáplált adatok alapján leírt ellenségre.

És ezek azok a technológiák, amelyeket ismerünk, és amelyek már akkor múltbelinek számítanak, amikor e sorokat írom. Hogy az olyan államok, vagy pszeudoállamok, mint Irán vagy épp az Iszlám Állam mikre lennének képesek egy csipetnyi AI-vel és sok-sok fanatizmussal, abba jobb bele sem gondolni.

Akkor minden zűrös?

Valahogy így – az már biztosnak tűnik, hogy az AI egyre erőteljesebb fejlődésével az emberiség olyan fordulóponthoz érkezett, amihez a gőzgép, az elektromos áram vagy épp az atomenergia felfedezése mérhető. Bár a mesterséges intelligencia adatokkal dolgozik, és ezeket az adatokat mégiscsak emberek táplálják be a gépezetekbe, és az adatok relevanciája mégiscsak a homo sapiens műve – legalábbis egyelőre, amíg mindezt meg nem lehet oldani majd egy erre a célra kifejlesztett, mesterséges intelligencián alapuló szoftverrel, amelyek felügyeletét pedig egy szintén mesterséges intelligencián alapuló szoftver látja el – és így tovább.

A chatrobotok népszerűsége talán megszüli majd azt a „tökéletes barátot”, akivel mindenről is lehet beszélgetni, ráadásul pont akkor, amikor nekünk erre kedvünk szottyan – a Facebook és társai által felerősített elmagányosodás útján egy újabb lépést teszünk előre, de az sem kizárt, hogy a cikkem elején említett orosz filmsorozat „tökéletes felesége” sincs már nagyon messze, kérdés csak az, hogy marad-e körülöttünk egy olyan világ, amiben legalább érdemes lenne mindezt megélni?

A választ talán pont egy AI-n alapuló chatbox fogja megadni…

A cikkben hivatkozott orosz sorozat címe: Better than us – ajánlott megnézni!

Felhasznált irodalom:

Chinese surveillance system. Holy fucking shit, videós ízelítő az említett dokumentumfilmből, elérhető ITT

Using an Innovative Database and Machine Learning to Predict and Reduce Infant Mortality, RAND, elérhető ITT

The current issues and future perspective of artificial intelligence for developing new treatment strategy in non-small cell lung cancer: harmonization of molecular cancer biology and artificial intelligence, Biomed Central, BMC, elérhető ITT

Does expanded artificial intelligence improve the prognostic value of myocardial perfusion imaging? A report from the NHLBI-sponsored women’s ischemia syndrome evaluation (WISE), Biomed Central, elérhető ITT

Lithuanian Artificial Intelligence Strategy, a Vison of the Future – Ministry of the Economy and Innovation, Lithuania

Artificial Intelligence Strategy – Nationale Strategie für Künstliche Intelligenz, November 2018

Artificial intelligence as the new reality of e-justice – Anett Numa, E-Estonia, 2020

Could AI play a role in the justice system? – Physics Organization, 2022

De ce este importantă reglementarea inteligenței artificiale în Europa – Europa Parlament, elérhető ITT

(Nethuszár)