December elseje 1927-ben: „Bratianu Ionel és a magyarok”

Az Erdélyi Futár különös színfoltja vala az 1920-as impériumváltás utáni erdélyi magyar sajtónak. Meghatározása szerint riportlap, de bőven találhattunk benne színházi pletykákat, ki, kivel, mikor és miért. A politikába is merészen szóltak bele, következetes bírálói voltak az Országos Magyar Párt politikájának, mindezt tették sajátos stílusukban, amelytől az irónia sem állt messze, hogy finoman fogalmazzunk.

1927. december elsején a Bratianu Ionel és a magyarok című írásukban egyszerre olvastak be a néppel nem foglakozó OMP-nek, és az anyanyelvhasználatra vonatkozó gyulafehérvári ígéreteket be nem tartó románságnak. Ezt a cikket közöljük most, szövegűen, a könnyebb olvasás kedvéért a tördelésen kicsit finomítottunk.

Bratianu Ionel és a magyarok

A királysággá alakult Románia legnevezetesebb politikus-családjának legnagyobb fia költözött el Bratianu Ionellel a megboldogultak honába. Nagyobb, tetterősebb, szivósabb volt atyjánál, Ion Bratianunál is. Csodálatos energia lüktetett ebben a mérnök-emberben, aki a legreálisabb pályára szóló oklevéllel zsebében a politika hinármezejére lépett. És egész közéleti működése alatt úgy harcolt külső- és belső; ellenfeleivel szemben, mintha állandóan vasbetonalapzaton állna. Nyugodtsága, fölénye, biztonsága imponáló és talán első sorban e nagyszerű lelki tulajdonságainak köszönheti életének dús eredményeit, a mérnök politikus.

Bratianu Ionel az impériumváltozás folytán került érintkezésbe magyarokkal. Az erdélyi magyar mágnások, akiké minden hatalom|és dicsőség vala évszázadokon keresztül e bércek között, az első román trombitaszóra a nyúl fürgeségével futottak el innen. Egy sem találta meg a békekötés előtt vagy után az utat – Bukarest felé. Nem is lehet csodálkozni e lelki szegényeken. Kossuth Lajos életét nem ismerték, sőt gyűlölték, hogyan tudták volna axiómáját; hogy a politika az exigenciák tudománya. A lehetőségek 1919-ben, 1920-ban adva voltak. Sőt későbben is. Hiszen folyton tárgyaltak a magyar urak a liberális párt vezérével, különös feltételeket állítottak fel és Bratianu ilyenkor mindig mosolygott.

Egy nagy történelmi fordulat után tapasztalhatta, hogy Erdélyben lélekben még az a 40–50 család ma sem érkezett el 48-ig, azok a főurak és papi és ügyvédkisérőik, akik folyton a nép nevében beszélnek, de a népérdekekre a legkevesebbet adnak.1925-ben, a községi választások idején Ugrón István, a Magyar Párt akkori elnöke végre plattformot talált a liberálisokkal való megegyezésre. Tatarescu miniszterrel folytatták le a tárgyalásokat, a Magyar Párt ragaszkodott ahhoz, hogy a választási megegyezést Bratianu Ionel is aláírja. Az okmányt le is vitték Bukarestbe, át is adták Bratianunak, aki másnap lezárt borítékban visszaadta Tatarescunak, hogy juttassa el a magyarpárti urakhoz. Tatarescu miniszter Kolozsvárra érkezve, átadta a levelet Ugrónnak és akkor látták, hogy Bratianu bizony nem irta alá a paktumot. Hogy miért nem, ez ma is titok. Egyesek szerint úgy gondolkozott, hogy egy kormányelnök nem köthet paktumot a kisebbségekkel. Ha pedig mégis köt, akkor be is kell tartani. Bár el kell ismerni, hogy a liberálisok annak ellenére, hogy az utolsó pillanatban felborult a megegyezés, mégis szépen viselkedtek az 1925. évi községi választásoknál.1925 nyarán Bratianu Jonel leghűségesebb alvezérével, Ducaval a Székelyföldet látogatta meg. Autón jöttek végig Brassótól Marosvásárhelyig. Udvarhely megyében defektett kapott az autójuk, a falusi nép, vasárnap délután, köréjük sereglett, a csendőrök azonban nagy buzgalommal és puskatussal kergették el a székelyeket. Bratianu ezt látva, kérdést intézett az egyik funkcionáriushoz, hogy miért veszekszenek a csendőrök a néppel.

 – Ezek a székelyek nem tudnak románul, a csendőr meg nem lúd magyarul, aztán nem értik meg egymást A puskatust mutogatja nekik a csendőr, ezt aztán szó nélkül is megértik.

Bratianu felháborodással hallgatta, hogy a csendőrök nem tudnak a nép nyelvén és fegyverüket kell mutogatniuk a békés bámészkodóknak.

– Hogyan lehetséges az, százados ur, fordult a parancsnokhoz, hogy a székelyek közé ilyen csendőröket vezényelnek?! A néppel meg  kell értetnie magát a zsandárnak!

A kellemetlen autódefekt után tovább robogtak, de parancsát azóta sem hajtották végre a Székelyföldön.

FORRÁS: Digitéka

(Nethuszár)