Hősi halált halt honvédek leszármazottait keressük!

Görgényüvegcsűr egy aprócska, az erdélyi Görgény-havasok lábánál fekvő zsákfalu, hírét az itt létesült üveggyárról kapta, mai napig magyar többségű falu, bár a községközpont, Görgényszentimre, és jóformán az egész környék többségében románok által lakott. Úgy is mondhatnánk: a Maros felső szakasza mentén található, valamint jobbára apró hegyi falvakból álló régió egy kis magyar szigete.

A görgényüvegcsűri katolikus temetőben található az az „elhagyatott” sírhalom, amely két magyar katona végső nyughelyéül szolgál. Szász István Hunor elmondása szerint, a sír „elhagyatottnak” tűnik, a helyiek szerint senki nem járt itt, hozzátartózók nem látogatták. Szász úr édesanyja – Szász Mária – viszont éveken keresztül hűségesen gondozta a sírhalmot, fia pedig elhatározta, hogy megpróbálja felkutatni az elhunytak leszármazottait.

Mivel a fejfán nevek is szerepelnek nevek, így Szász István Hunor a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum Hadisírgondozó és Hőskultusz Igazgatóságához fordult, ahonnan minden további nélkül válaszoltak is levelére. Ebből derül ki, hogy a Görgényüvegcsűrön eltemetett két magyar katona:

Papp István tizedes (született: Kézdiszászfalu, 1914. 06. 18, anyja neve: Bartos Ilona)

Bokor Zoltán szakaszvezető (született: Kézdivásárhely, 1911. 10. 01, anyja neve: Zölde Ágnes)

A Dr. Bíró Andor igazgató által jegyzett válaszból az is kiderül – legalábbis a HM-HIM birtokában levő világháborús veszteségi nyilvántartás alapján, hogy a két székely katona 1944. szeptember 25-én Görgényüvegcsűr körzetében hadifogságba esett – azonban a szovjet katonai iratok között sem fogságba esésükre, sem tábori foglalkoztatásukra, sem elhalálozásukra, sem esetleges repatriálásukra vonatkozó információk nem szereplenek, így nagy valószínűségek hősi halált haltak a helyszínen.

Bokor Zoltán veszteségi lapja:

Pap István veszteségi lapja:

 

 

Dr. Bíró Andor részletekkel is szolgál a kérdéses időszakban történt görgényüvegcsűri harcokról, idézünk válaszából:

„A helyszínen dúló heves harcok 1944. szeptember 24. és 25. között történtek, amelyek Torda elfoglalásának hadműveletéhez köthetők. 25-én a német–magyar védők harccsoportjai Görgényüvegcsürtől ÉNY-ra a délután folyamán négy, egyenként zászlóalj erejű támadást vertek vissza és ellenlökésekkel visszaszorították a támadókat. Ebben székely-határőr- zászlóaljak is kivették a részüket, Papp István tizedes és Bokor Zoltán szakaszvezető ezekben az eseményekben kerülhettek idegen erők kezére vagy estek el. Másnap a nyomás alól ideiglenesen felszabadult védők a terveknek megfelelően jobban védhető körzetbe vonultak vissza.”

Ott nyugszik tehát két magyar katona egy eldugott erdélyi falucska temetőjében, sírjukat Szász Mária hosszú évek óta gondozza rendületlenül. Fia, István Hunor pedig édesanyja kívánságára elindult, hogy felkutassa a két székely határvadász leszármazottait.

Olvasóinkat pedig arra kérjük, segítsenek e nemes feladat megoldásában, osszák meg jelen cikket minél több kézdivásárhelyi, Kézdivásárhely környéki ismerősükkel. Adja a Fennvaló, hogy sikerrel járjunk, és a világháború vége után közel nyolcvan évvel Papp István tizedes, illetve Bokor Zoltán szakaszvezető sírjára kerülhessenek az unokák, dédunokák által odahelyezett emlékezés gyertyái.

Nethuszár: Szerkesztőségünk ezúton is szeretne kifejezni mélységes tiszteletét és szeretetét Szász Mária iránt, aki éveken keresztül gondozta a két honvéd sírját, valamint fia Szász István Hunor irányába, aki felvállalta a leszármazottak felkutatásának egyáltalán nem könnyű feladatát.

(Nethuszár)