„Lajos élete karácsonykor sem könnyű” – karácsonyi (nép)szokásainkról

A karácsonyi népszokások nem tűntek el, csak átalakultak. Alább felvázoltunk ezek közül néhányat egy urbanizálódott erdélyi család képzeletbeli mintáján keresztül. Dobja sutba a konvenciókat, és kapja elő a humorérzékét, hiszen senkinél sem sikerülnek mindig idillire az ünnepek – figyelmezteti gyanútlan olvasóit a Főtér publicistája, Varga László Edgár, aki remek írásában az erdélyi karácsony kevésbé, ám mégis mindenki által jól ismert oldalait igyekszik bemutatni.

Részlet:

Ilyenkor a nő leggyakrabban a „Keverd ki a tojássárgát, de meg ne egyed közben…”, a „Verd a habot babám, verjed azt serényen…”, illetve a „Fogjad csak meg rózsám, adjad csak már vissza…” kezdetű népdalokat énekli – a hagyomány szerint általában ingerülten – a férfinak, amire a férfi rituális legyintésekkel, ritkábban a „Fene ott enné meg!” csujogatással válaszol – tájegységek szerint.

(Megjegyzés: ha a piskóta összeesik/fel se nő/ odaég,

az rendszerint a férfi hibája, mert rosszul verte a habot.

A tojáshab jól verésének tudománya a férfi számára még korunkban is talány: az sem jó, ha túl gyorsan/erősen, az sem ha túl lassan/gyöngéden veri. Arról nem is beszélve, hogy a habverő ideális dőlésszögének megállapítása az idővel kapcsolatos kérdések mellett a jelenkori fizika egyik fájó vakfoltja. Ha a habot kivételesen a nő verte fel, a piskóta mégis összeesik, akkor az a csapnivaló alapanyagok hibája, amelyeket a férfi szerzett be – a szerk.)

A teljes írást elolvashatod a Főtér.ro portálon, KLIKK IDE!

A borítókép az MI munkája és semmi köze sincs a cikk tartalmához. Vagy mégis…

(Nethuszár)