2024: „és lángokba borult a világ”

Boldog új évet, kedves olvasóink! Kezdjük a munkát, és mivel is indíthatnánk, mint egy összefoglalóval, egy áttekintéssel arról, hogy mi vár ránk 2024-ben? Nos, mint látni fogjuk, a boldog új évet kívánság igencsak helyénvaló, más kérdés, hogy nagy valószínűséggel nem lesz túl boldog és újnak is csak mérsékelten nevezhető, az emberiség ugyanis gőzerővel halad azon az úton, ami korábbi szörnyűségeinek megismétlését jelenti: tömeggyilkosságok, háborúk, elszegényedés, hazudozás, terror, általános elbutulás – ez várható 2024-ben, és mindez magasabbra fokozatra kapcsol, hiszen több olyan választás elé is nézünk, amelyek egyenként is történelmi jelentőségűek lehetnek, de ezek idén mind egyszerre történnek meg, a bolygó lakosságának egyharmada járul az urnák elé, és már csak emiatt sem lehetünk túl optimisták.

A 2024-es politikai évad nem az idei január elsejével kezdődik, hanem a 2023 őszi lengyel választásokkal, és majd jövő januárban ér véget, amikor beiktatják az új amerikai elnököt. Hosszú évnek nézünk elejibe, mondanám, hogy jobb lesz felkészülni minden eshetőségre, csak hát ezek egyike sem olyan esemény, amire egyénileg, vagy akár közösen készülni tudnánk.

Kína vs. Tajvan: felpörög a konfliktus

A sort Tajvan nyitja, ahol január 13-án, azaz, alig két hét múlva elnök- és parlamenti választásokat tartanak. Tekintve, hogy Hszi Csin-ping kínai elnök újévi beszédében rögzítette, hogy Kína és Tajvan egyesülése eldöntött tény, így a tajvani választások igencsak kiélezett körülmények között zajlanak. A minap már le is füleltek a tajvani hatóságok két kémkedésre használatos kínai léggömböt, de az sem tölthet el minket túl nagy nyugalommal, hogy az elnökesélyes jelöltek között alig három százaléknyi a különbség a felmérések szerint, így aztán bárki is veszítene, biztos, hogy csalást fog kiáltani, arról meg már kár is beszélni, hogy Kína a fake-news gyárának összes termékét rászabadította a kis szigetre, hogy így érje el a Pekinggel barátságos jelölt győzelmét.

A progresszív, Kínával szemben nem túl barátságos politikát folytató DPP elnökjelöltje, Laj Csing-te 38,9 százalékon áll, miközben ellenfele, a Kína-párti Kuomintang vezetője Hou Yu-ih 35,8 százalékot tudhat magáénak, ami nem túl nagy különbség, ráadásul a tajvani elnökválasztás egyfordulós, ami azt jelenti, hogy a legtöbb szavazatot kapó jelölt nyer – ennek fényében érdemes értelmezni azt is, hogy a DPP-hez hasonló politikát folytató a Tajvani Néppárt (TPP) elnökjelöltje Ko Wen-je 22,4 százalékon áll.

Szinte biztos tehát, hogy 2024 folyamán fordulat áll be a Kína és Tajvan közötti viszonyban, a kérdés csak az, hogy ez a fordulat tartalmazza a katonai agressziót is, vagy egy Pekinghez hű elnök elég garancia arra, hogy Kína lemondjon a katonai erő alkalmazásáról. Ezen túlmenően a világ félvezetői gyártókapacitásának 58 százalékát kitevő tajvani TSMC olyan problémákkal szembesül majd, amelyek megzavarják a globális ellátóláncokat, miközben a tengeri áruszállítás 50 százaléka is veszélybe kerülne.

Kína viszont más szempontokat is mérlegel:

Joe Bidennel a Fehér Házban gyakorlatilag azt csinálhatott, amit akart a globális piac keleti felén, terjeszkedett Ázsiában és Afrikában, kihasználta az Oroszország meggyengülése által keletkezett űrt és egykori szovjet tagállamokban is kiterjesztette befolyását. Azonban Hszinek azzal kell számolnia, hogy Donald Trump visszatér az USA elnöki székébe, márpedig a narancshajú prédikátor nem arról híres, hogy kínai porceláncsészéket tetováltat magára az ország iránti rajongása jeléül, és akkor még finoman fejeztem ki magam. Pekingnek tehát idén van a most van a most pillanata, ha eleddig komolyan, vagy legalább részben komolyan fontolgatta Tajvan megszállását, a katonai erő alkalmazását, akkor azt idén kell megtennie, mert a belpolitikai válságok, az izraeli háború és az ukrán front miatt lekötött és választásokra készülő Biden szinte biztos nem nyit meg egy újabb frontot Tajvan kedvéért – mondjon bármit is a demokrata kánon Washingtonban. (Vagy, ha mégis, akkor az még mindig nem ugyanaz, mint egy, az ukrán tehertől megszabaduló Donald Trump által nyitott front lenne!) Ha lesz újabb háború 2024-ben, akkor annak legesélyesebb terepe a Kína vs. Tajvan.

India

Nagyjából 800 millió választópolgárt várnak az urnák elé Indiában, ahol meglepetésekre nem igazán lehet számítani, a hindu nacionalista politikát folytató Narendra Modi marad a kormányfő, ami egyúttal azt is jelenti, hogy az országban tapasztalt keresztényellenes hindu akciózgatások után a muzulmán-ellenes front is erősödni fog, különösen a Kasmír kapcsán fennálló vita Pakisztánnal lehet ennek mozgatórugója, és csak csendben szólók, hogy Pakisztánnak van atomfegyvere. Igen, Indiának is. Ráadásul Kínával is van némi területi vitája, plusz a regionális szerep sem mindegy, ezért Delhinek is meg kell mutatnia magát a geopolitikai sakktáblán, így egy India-Kína feszkó nemhogy nem kizárt, hanem egyenesen elvárt jelenség lenne a világ azon tájékán – Modi maradása pedig majdhogynem garancia ennek megtörténtére.

Oroszország

A világ civilizáltabb embereinek zöme ilyenkor hangos röhögésben tör ki, de igen, ez is ide tartozik: elnökválasztások lesznek Oroszországban – a kérdés csak az, hogy Putyin kap-e kilencven százalékot, vagy sem, igaz, ellenfele sem sok van, Navalnijt épp áthelyezték a világ legészakibb börtönébe, ahol nyáron van mínusz 24 fok, szóval, ő nem fog sok vizet zavarni, más szereplők se nagyon tűnnek fel, mert fura nép az orosz, az tény, de azért közöttük is viszonylag kevés azoknak a száma, akik szeretnek kiesni a kilencedik emeleten nyitva felejtett ablakon. Az érdekes kérdés az, hogy az elnökválasztás után milyen fordulatot vesz, ha vesz egyáltalán, Putyin retorikája, illetve háborúval kapcsolatos tervei. Az orosz médiát böngészve inkább az a kép rajzolódik ki, hogy a putyini rezsim hosszú távú háborúra készül berendezkedni, amit már nem is Ukrajna, hanem a komplett Nyugat ellen vívnak, így aztán egy váltakozó intenzitású, több éven át tartó ukrajnai hadszíntér garancia arra is, hogy Oroszországon belül senki ne próbálja megbolygatni Putyin rezsimjét.

A segglyuk-államok

Vannak a világnak olyan államai, olyan pontjai, amelyeket csak segglyuk-régióknak nevezek, mert azon túl, hogy itt távozik el az emberiség salakterméke, más szerepük nincs az emberiség fejlődésének szempontjából. Ilyen segglyuk-államból elég sok van, ezek közül pedig jó párban lesznek választások idén, úgy mint Ruanda, ahol a kérdés nem az, hogy ki nyer és mit, hanem az, hogy ki követ el majd újabb népirtást és ki ellen. Dél-Afrika sem az a színtér, ahol a választások a gazdasági fejlődés irányának megvitatásáról szólnának, Mexikóban az nyer, akit a drogkartelek jelölnek, Venezuelában pedig olyan katonai diktatúra van, hogy értelmetlen a választás, mint fogalom használata, itt kérdés az, hogy lerohanják-e Guyanát vagy sem…

Választások jönnek olyan országokban is, mint Algéria, Ghána, Namíbia, Tunézia, Panama, Urugay, és…

Választanak Iránban is

Bár ez sem tartozik azon országok közé, ahol a választás fogalmát minden külső zavaró tényező nélkül használhatjuk, Khameini nem olyan rég még kisebb népirtást rendezett saját állampolgárai között, amiért a csajok megunták a kendő kötelező viselését. Irán azonban az izraeli háború óta kulcsszereplővé vált a térségben, ha ezalatt azt értjük, hogy már többen vannak, akik szabadulnának tőle, mint akik szeretik őt, és itt a barátaira célzok. Kína nem túl boldog attól a ténytől, hogy Teherán fegyverezte fel a Hamászt, és saját ujgurait koncentrációs táborokba záró Pekingről sok miden elmondható, de az aligha, hogy az iszlám világgyőzelmének gondolatáért rajongana.

Moszkva számára ugyanakkor fontos az iráni rezsim talpon maradása, egyrészt tőlük kapják az ukrán fronton bevetett rakéták és drónok jelentős részét, másrészt az iráni fegyveres erők elengedhetetlen támaszt nyújtanak Moszkvának a szíriai orosz katonai jelenlét fenntartásában – Irán nélkül ez majdhogynem lehetetlenné válna. Csakhogy Moszkva szerzett magának egy újabb ellenséget a térségben, és ez nem más, mint Izrael. Jeruzsálem nem nyeli le szó nélkül azt, hogy a Kreml gyakorlatilag nyíltan a terroristák mellé állt a Hamász ellen vívott háborújukban, másrészt a megannyi Putyin-Hamász találkozó, az egyre szorosabbá váló orosz-iráni katonai együttműködés arra készteti a zsidó állam elemzőit, hogy számoljanak azzal a lehetőséggel: Moszkva egyszer csak atomfegyvert ad Teheránnak.

Az iráni választás tehát a rezsim megmaradásának kérdése is egyben, amennyiben a teokrácia megbukna, vagy ahhoz közeli állapotba kerülne, akkor egy kisebb polgárháború is kísérheti az iráni választási műsort.

Európarlamenti választások

Idén júniusban az öreg kontinens lakói is az urnák elé járulnak, hogy megválasszák az Európai Parlamentbe delegálandó képviselőket. Elemzők a szélsőjobboldali pártok előretörésére, az EU-szkepszis politikai képviseletének megerősödésével számolnak, ami olyan változásokat indíthat el a kontinens politikájában, amelyek alapvetően írhatják át a jövő Európai Unióját – persze, ha megmarad az EU, ami a geopolitikai viharok közepette korántsem egyértelmű.

Azt mindenesetre leszögezhetjük: az ukrán támogatásban csődöt mondó, a saját muzulmán lakosaitól való félelmében antiszemita pogromhangulatot revitalizáló Nyugat-Európa, annak elitje és Brüsszel maga csődöt mondott, ami a kontinensünk előtt álló kihívások menedzselését illeti. Nagyobb probléma, hogy ezt még csak fel-, illetve beismerni sem hajlandók, a szokásos se hús, se hal kompromisszum bűvöletében csatlakozási tárgyalásokba kezdtek Ukrajnával, a korábban beígért egymillió lőszer leszállítása helyett. Európa védelmi ipara halott volt, és az utóbbi két év ukrán háborús helyzete sem volt arra elegendő, hogy ezt az ipart feltámassza az EU, helyette rendelgetünk fegyvereket innen-onnan. Ami a legszomorúbb, és ez az európarlamenti választások kapcsán is intő jel lehet, hogy gyakorlatilag úgy a jobb, mint a baloldal kiábrándult a jelenlegi uniós politikai irányzatokból, erősödőben a klasszikus antiszemita szélsőbal, erősödőben az oroszpárti szélsőjobb, a kettő között pedig lassan semmi sem terül el. A politikai jóskönyvek szerint ez jót nem szokott jelenteni, rosszabbat annál inkább.

Az amerikai elnökválasztás

Igen, az elnökválasztás, amire egy egész világ figyel, amit minden bizonnyal Kína, Oroszország megpróbál befolyásolni, ami majdnem mindent eldönt a világ jövőjével kapcsolatban. Joe Biden újrázni szeretne, Donald Trump pedig messze a legnépszerűbb jelölt a republikánusok körében, és aligha menne csodaszámba, ha egy Trump és Biden közti verseny a narancshajú győzelmét hozná. Hogy ez milyen mélyreható változásokat indítana el a globális politikában és a geopolitikában egyaránt, arról majd fogunk még cikkezni eleget.

Választások Romániában

Ebben a cikkben nem térnék ki külön a romániai választási szuperévre, európarlamenti képviselőket, önkormányzati képviselőket, polgármestereket, parlamenti képviselőket és szenátorokat, illetve államfőt is választunk az idén, csak jelezném, hogy az egyetlen opció, amellyel Románia fennmaradhat ezekben a viharokban, az a jelenlegi PSD-PNL koalíció folytatása, nyilván a választási eredmények tükörében némileg átrendezendő erőviszonyok mentén. A bajt az jelenti, hogy az AUR előretörése, a kis jobboldali pártok összefogása, ha nem is könnyen, de megteremtheti azt a helyzetet, amikor a PSD-nek és a PNL-nek együtt sem lesz meg a többsége. Mna, akkor leszünk bajban – ez már a politikai válság előszobája, öt lej feletti euróval, összeomló gazdasággal, egyre gyakoribb szélsőséges megnyilvánulásokkal.

Az AUR előretörése azonban jelent még valamit, valami olyasmit, amit főként a magyar ajkú elemzők kerülnek ki jóslásaik során, ez pedig az – írtam is már erről –, hogy a választási részvétel növekedését is magával hozhatja, vannak is erre utaló jelek. A sok választó pedig azt jelenti, hogy az RMDSZ-nek nagyon nehéz lesz megugrania az öt százalékot. Tudom, sokan vannak, akik alig várják, hogy eltemessék a Szövetséget, közös vonása ezen magyar politikai erőknek, hogy alternatívát nem kínálnak, de ezen túlmenően szeretném jelezni, hogy abban a kaotikus évben, és abban kaotikus négy évben, ami az idei választások után következik az RMDSZ puszta parlamenti jelenléte is némi védelmet nyújthat az erdélyi magyaroknak, és ez a tétel fordítva is igaz: az RMDSZ parlamenti jelenléte híján olyan változások történnek meg a következő négy évben, amelyek az erdélyi magyarságot visszafordíthatatlan úton indítják el. Sorsdöntő, de ezt majd elmondják a politikusok a kampányban. Különbség csak annyi, hogy korábbi évekhez képest, ez most kifejezetten igaz.

A fentieken túl ősszel új parlament választ magának Ausztria, Portugália, Litvánia, Belgium, valamint Finnországban elnökválasztásra készülődnek. Nagyjából így néz ki az előttünk álló év, és akkor az aszályt, a klímaváltozásból fakadó egyéb problémákat, váratlan természeti katasztrófákat nem is említettem.

Soha ennyire nem éreztem aktuálisnak a híres graffitit: állítsátok meg a világot, ki akarok szállni!

Felcser V. Örs

(Nethuszár)