F.U.C.K. 2023 – a Nyugat öngyilkosságának éve

Magunk mögött hagytuk 2023-at, talán az sem túlzás, ha kijelentjük, a második világháború óta nem volt olyan szar évünk, mint a tavalyi, enyhe vigasztalódás, hogy az idei sem ígérkezik jobbnak, ahogy arról már értekeztünk e hasábokon. De nézzük csak, miért volt annyira ijesztő a 2023-as esztendő, mik történtek velünk, a nyugati civilizáció lakóival.

Az idei év első fele azzal telt el, hogy vártuk az ukrán ellentámadást. A második fele pedig azzal, hogy próbáltuk megemészteni: nem lesz ilyen ellentámadás, mert a Nyugat, év közben még alig észrevehető módon, de gyakorlatilag magára hagyta Ukrajnát. A korábban beígért és idei évre leszállítandó egymillió lőszer sehol sincs, nagyjából egyharmadát sikerült leszállítani, ami annyira volt elég a nagy ellentámadás helyett, hogy a napokban kezd elfogyni az egyre inkább kimerülő légvédelem magas fogyasztása miatt.

Ha ez nem lenne elég:

2023 eltelt azzal, hogy az uniós vezetők szotyoládét köpködtek, majd jól nem csináltak semmit, a védelmi iparunk felpörgetése csak papíron létező vágyálom, miközben Ruszijá háromszor annyi rakétát gyárt, mint a Nyugat összesen. (Év elejei volt ez a hír, akkor még röhögtünk rajta – a vigyor az arcunkra fagyott év végére, és nem a hideg miatt…)

2023-ban feketén-fehéren kiderült, hogy a Nyugat, és főként Nyugat-Európa nem képes, nem akar és nem is érzi a lényegét annak, hogy szembeálljon az orosz agresszióval, addig jó, amíg az ukránok halnak a fronton és nem Jürgen vagy Francois, bíznak abban, hogy kellő mennyiségű orosz katonát küldenek át a másvilágra, hogy meggyengítik Oroszországot annyira, hogy Nyugatnak – Jürgennek és Francoisnak – már ne kellejen félnie tőle, a hős ukrán katonák majd kapnak egy emlékművet uniós finanszírozásból, 10 százalékos önrésszel persze, mert a szabály, az szabály, egyébként meg dászvidányá.

Az Unió viszont megmutatta, hogy hipokráciából bármikor világbajnokságot tud nyerni: miután a fent említett módon magára hagyták Ukrajnát, az idei év végén eldöntötték, hogy megkezdik a csatlakozási tárgyalásokat egy háborúban levő országgal, amely állampolgárainak zöme már így is nyugat-európai országokban él, amelynek határai nem tisztázottak, és amelynek törvénykezése nem tud úgy működni, hogy uniós szabványoknak megfelelő törvényeket alkosson, mert háborúban áll.

A debilizmus csúcsa volt

az év végi EU-csúcs, ahol (majdnem) mindenki Putyin játékát játszotta, aki megszavazta ezt a csatlakozásról szóló nagy üres semmit. Az ugyanis aligha kétséges, hogy belátható időn belül Ukrajna nem lesz az EU tagja, ahogy azt sem kérdőjeles, hogy emiatt nagy lesz még a csalódás Galíciától a Donyecki medencéig, és nem kizárt, hogy a frusztrált, forrongó, háborútól meggyötört társadalom egyszer csak fogja magát, és beint Nyugatnak. Az igazság az, hogy meg is tudnám érteni az ukránokat…

2023-ban megtudtuk, hogy Nyugat-Európában és Amerikában az antiszemitizmus elleni harc azt jelenti, hogy amíg nem áll fent a visszapofozás veszélye, addig zsidópártiak vagyunk, ha ez valami veszéllyel járna, akkor meg már nem. Az a Nyugat, amelyik egy tíz főt megmozgató szkinhedkoncertre hatalmas rendőri erőkkel tudott ráugrani, ahol egy szó, vagy rosszul értelmezett mondat miatt karriereket tettek tönkre az antiszemitizmus elleni harc nevében, a Hamász terrorszervezet október hetedeik támadása után olyan szinten élesztette újra legvadabb náci hagyományait, hogy ezen valószínűleg még a Führer is pislogott volna szégyenében, pedig ez a bécsi festő sem arról volt híres, hogy visszafogná magát, ha tömeggyilkosságok elkövetéséről lenne szó.

A különböző európai neonáci szcénákat

módszeresen, valamint a törvény összes erejével és szigorával üldöző nyugati rendőrségek tehetetlenül és tétlenül nézték, ahogy minden előzetes hatósági tiltás ellenére százezerek vonulnak az utcákra éltetni a Hamászt, miközben autókat gyújtanak fel, üzleteket törnek össze és rabolnak ki, zsidó polgárokat támadnak meg és minden különösebb hatósági zaklatás nélkül szólítanak fel a zsidó állam megszüntetésére, a zsidók kiirtására stb. London, Párizs, Berlin utcáin a Kristályéjszakát játszották újra és újra, napokon, estéken keresztül, de a jelenetek Amerika-szerte is előfordultak, ahol az egyetemi kampuszok váltak a zsidók elleni szent háború melegágyaivá.

Nyugat-Európa lángokban: tombol az iszlám/baloldal csőcseléke

Az amerikai egyetemek eddig is híresek voltak túlzott debilségükről, volt itt safe-space, woke mozgalom, Black Lives Matter és transzgender non-bináris személyek jogaiért küzdő szervezet is, közös bennük, hogy olyan agresszióval léptek fel zsidó iskolatársaik ellen, hogy azt bármelyik SS megirigyelhette volna. Sok egyetemi igazgató semmit sem tett az agresszív, fizikai inzultusokat sem nélkülöző zsidóellenes huligánkodás megfékezésére, de aztán megtudtuk, hogy legkevesebb 200 amerikai egyetem és főiskola fogadott el kb. 13 milliárd dollárnyi összeget olyan külföldi rezsimektől, amelyek finoman szólva is tekintélyelvűnek nevezhetőek és állami politikájuk messze esik azoktól az értékektől, amelyeket az amerikai egyetemek és főiskolák annyira szeretnek propagálni. Ja, a pénzadományokról szóló információt pedig teljesen törvénytelenül tartották vissza ezek a transzparenciáért halni, de főleg élni szerető woke-keltetők.

A világ egyik elit egyetemének

első számú vezetőjét az amerikai Kongresszus is meghallgatta, a kérdésre, hogy az általa vezetett egyetem kampuszán rendre felharsanó „ki kell irtani a zsidókat” skandálás mennyire antiszemita vagy sem, olyan választ kaptunk, hogy a fal adta a másikat: „a kontextustól függ” – mondotta a Harvard vezetője. „Amikor a szavak tettekké válnak, akkor lépni fogunk” – tette hozzá Claudine Gay.

Ha az ütés fáj, akkor a szavak is tudnak fájdalmat okozni, hol ne tudnák ezt jobban, mint azon a Harvardon, ahol a „zsírfóbia” (fatphobia) szó erőszaknak minősül, a névmások nem megfelelő használata pedig visszaélésnek, de a „globalize intifada” kontextust igényel. Woke-keltető? Biztos, hogy túlzás ez a fogalom?

2023-ban egyértelműen és visszavonhatatlanul megtudtuk, szembesültünk azzal, hogy a nyugati intézményrendszer egyik legnagyobbika, az ENSZ nem több, mint a nyugati civilizáció ellen dzsihádot hirdető iszlám terrorszervezetek fiókja. Írtunk már mi is arról az ENSZ-határozatról, amely úgy szólította fel Izraelt tűzszünet elfogadására, hogy egy szóval sem említette a Hamász terrortámadását, de még a foglyul ejtett zsidó civil túszokat sem. Kanada megpróbálta ezt egy módosítóval javítani, de nem kapta meg a szükséges kétharmados támogatást.

Anne Frank sem úszta meg

– naplójából készült képregényt betiltották Texasban, mert annak egyes szexuális jelenetei zavarba hoztak némely diákot… Ahogy azt Ben Collins találóan megjegyezte: Anne Frank naplója lett az új pornó Texasban. Németországban is okoz némi gondot az egyébként felmenőik által deportált Anne Frank híre, ott ugyanis egy napközi döntött úgy, hogy hivatalos nevét „Anne Frank”-ról „ World Explorer”-re változtatja, indoklásuk szerint olyan elnevezést szerettek volna, amelyiknek „nincs politikai alapja”.

Alig pár nappal az izraeli válaszcsapások megindítása után Antonio Guterres sietett elszögezni a nagyvilág előtt, hogy a hamászosok által elkövetett tömeges nemi erőszak, gyilkosság, gyerekgyilkosság, csonkítás stb. nem a semmiből jött „nem egy vákuumban történt”. Arról, hogy Guterrest miért kéne bíróság elé állítani, és melyek lehetnének az ellene felhozott főbb vádpontok már korábban is írtam, LÁSD ITT! (Ennek az írásomnak van angol verziója is, ha idegesítenél pár wokenácit, akkor oszd meg velük bátran 😀 )

Emlékszünk még a hestegmítú nyugat-európai mozgalomra?

Amikor a harminc évvel ezelőtt valaki által letaporolt színésznők fedezték fel magukban a traumát, és a világ progresszivjei közülük is leginkább a feministák és egyéb női jogi harcosok elaléltak a gyönyörtől, hogy most mekkora igazság történik itt? Az ENSZ nőszervezete és egyéb feminista szervezetek, amelyek szinte automatikusan fogadják el tényként a nők szexuális abúzusokról szóló panaszaikat, meg sem szólaltak azon nőkkel kapcsolatban, akik a Hamász részéről nyilvánvalóan és barbár módon abúzust kellett elszenvedjenek. Csoportos nemi erőszak, csonkítás, szadizmus és gyilkosságok – mindaddig, amíg Allah nevében történik, addig ez rendben van, legalábbis a nőszervezetek szerint. Az ENSZ Nőszervezetének vezetője, Sarah Douglas felfüggesztette közösségi fiókját, miután az UN Watch bemutatta 153 – nem elírás: százötvenhárom! – Izrael-ellenes tweetjét.

A 2023-as esztendő vége felé, egy napon 81 segélyeket szállító kamion jutott be a Gázai övezetbe. Az ENSZ reagált, a mainstream média szolgalelkűen továbbította, miszerint ez a mennyiség „szánalmasan elégtelen”. Kevesen figyeltek fel arra, hogy a Világélelmezési Program közleménye is megerősítette, 13 segélyszűkösségből 12 magától az ENSZ-től függ. Van egy kifejezés arra, ha minden bajodat a zsidókra fogod: antiszemitizmus.

Az eleddig példaként elénk állított

nyugati mainstream média éve volt a 2023-as esztendő: emlékszünk még, amikor a Hamász félrelőtt egy rakétát, amely a saját kórházukba csapódott? Hiába az egyértelmű videofelvételek, a sajtó maximum beszámolt róla, mint „izraeli verzióról”, amelyről ugye mindannyian tudjuk, hogy csakis manipulatív lehet. Ami külön érdekes, hogy a becsapódás után nemsokkal már körbement a bolygón az 500 halálos áldozat híre – jelen állás szerint a palesztin nép az egyetlen a világon, amelyik képes 500 hullát megszámolni mindössze néhány perc alatt. De a mélypontot minden bizonnyal a jeruzsálemi kormány szóvivőjének élő kapcsolása jelentette az első túszcsere idején – olyan kérdést kapott a nyugati objektív és független médiától, hogy szemei is kikerekedtek – KLIKK IDE!

A kórházas hírt egyébként a Nemzetközi Vöröskereszt is rendesen nyomatta, „betegágyukban megölt páciensek”, „sokkoló, horrorisztikus” „százakat öltek meg” stb. Hiába derült ki ezekről az úgynevezett hírekről, hogy nem igazak, és nem úgy igazak, a Vöröskereszt nem kért elnézést és nem pontosította közleményeit később sem. Honlapjuk szerint a világ 90 országában vannak jelen, ahol semleges, pártatlan és részrehajlástól mentes segítséget nyújtanak a szenvedőknek. A webfejlesztő kihagyta, hogy „kivéve, ha zsidókról van szó”.

Aki idáig ért az olvasásban,

és az ENSZ-ről szóló részeket nem ugorta át, az aligha fog meglepődni azon, hogy kicsoda is a Vöröskereszt elnöke. Mirjana Spoljarioc Egger korábban az UNWRA-nak (UN Relief Agency for Palestinian Refugees and Refugees) volt a vezető tanácsadója. Az UNWRA egyébként önmagában is érdekes szervezet, mert van ugye az ENSZ menekültügyekkel foglakozó szervezete és van az UNWRA, amely ezidáig egyedülálló módon csak a palesztin menekültekkel foglakozik.

Igaz, utóbbiak száma elég magas, különösen annak fényében válik érthetővé a palesztin menekültek létszámának növekedése, hogy 1982-ben az UNWRA a palesztin menekült fogalmát kibővítette a menekültek leszármazottaival is, azaz: egy menekült ükunokája is menekültnek számít, lehet rá kérni a fejpénzt a gazdag nyugati államoktól, van is mire, kire, 74 év alatt ugyanis az UNWRA által támogatott menekültek létszáma 700.000-ről 6 millióra ugrott. (2022-es adat). De az UNWRA-val nem ez a legfőbb probléma: az iskolákban, óvodákban, mecsetekben, kórházakban elhelyezett kilövőállomások, fegyverraktárak stb? Ha a Hamász bukik, akkor az UNWRA-ról nagyon sok mocskos dolog derülhet ki, áttételesen pedig a teljes ENSZ-ről is.

Így már érthető a tűzszünet iránti lelkesedésük, ugye?

Szintén 2023-ban érte el a nyugati civilizáció biztonságpolitikája a mélypontot. Történt ugyanis, hogy a jemeni húszik az Irántól ajándékba kapott rakétakilövőikkel megsoroztak pár arra járó teherhajót, mire a világ egyik legnagyobb kőolajszállító cége, a British Petrol közölte, hogy akkor leállítja a térségben zajló szállításait – a hírre a kőolaj ára emelkedni kezdett. Lefordítom ezt a hírt mindennapi nyelvezetünkre: előmászott pár kecskebaszó a jemeni barlangokból, fejükre csapták a törülközőt és pár órányi lövöldözés után akkora hárábábúrát csaptak, hogy te, kedves olvasó, többet fizettél a benzinért. Nem tudom, ugyanarról a Nyugatról beszélünk, amelyik kamuindokok alapján bombázta szarrá Irakot?

Nem volt túl szép évünk idehaza sem.

Iohannis államfő jószerivel hiányozott ebből a belpolitikai évadból, és sokan vagyunk, talán egy egész ország, akik ezt nem is bánják annyira. Igaz, nem vonult vissza mioritikus tájaink irányításától, előbb kifúrta az RMDSZ-t a kormányból, majd elment szafarira Afrikába, a sajtó pedig hiába próbálta megérdeklődni, hogy a sok magángéppel való röpködés mibe is kerül nekünk, adófizetőknek, Klaus szerint kuss legyen, különben átvesz még egy nyugati kitüntetést, amiért harcol a demokráciáért. (Később azért meggondolta magát, idén, év vége felé a Cotroceni palota közzétette, hogy mennyibe kerültek Iohannis útjai…)

Nem sikerült az idei nagy román álom sem.

A schengeni csatlakozás minden, csak nem értékelhető: levegőben, vízen csatlakoztunk ugyan, de ez húszmillió románból kb. húszmilliónak nem segít különösebben.

Az aggasztó inkább az, hogy Nyugat-Európa, illetve az Európai Unió mennyire töketlen volt ezen a téren is. Románia talán az EU leghűségesebb szövetségese – erőnkön felül támogatjuk Ukrajnát, kiemelt nemzetbiztonsági kockázatokat vállalunk az ukrán gabona fekete-tengeri utaztatásával, miden szempontból megfelelünk a schengeni követelményeknek, és akkor egy fika osztrák kancellár, akiről jól tudjuk, hogy a Gazprom osztrák kurvája, beint nekünk.

Arról már kár is beszélni, hogy a légi és vízi schengeni csatlakozás érdekében Románia azt is vállalta, hogy átvesz bizonyos számú migránst Ausztriától – terroristákat kapunk a semmiért cserébe. Nem csoda, hogy George Simion, az AUR elnöke kiakadt, és nem sikernek, hanem egyenesen a románok megalázásának értékelte a schengeni sikert. Gyanítom, hogy sok román rezonál most Simion szavaira, mert még én is, erdélyi magyarként, román állampolgárként megalázva érzem magam. Megint ott tartunk, mint a kilencvenes évek elején, amikor egy nyugati kiruccanás alkalmával több száz akkori német márkát kellett felmutatnod a határon, bizonyítva ezzel, hogy nem lopni mész hozzájuk. Ausztria viszont eljött hozzánk a Schweighofer képében és vitte erdeinket.

Mna, nagyjából ez volt 2023.

És 2024 rosszabb lesz…

Felcser V. Örs

(Nethuszár)