Pesszimista és belefáradt a háborúba Európa lakossága

Az Európai Külkapcsolatok Tanácsa által több országra kiterjedő felmérésre alapozott tanulmány szerint kontinensünk lakossága megfáradt, Ukrajna győzelmét illetően pesszimista, alig 10 százalék gondolja úgy, hogy Ukrajna győzhet, mi több, a kontinens lakosságának többsége kockázatként tekint a bevándorlókra…

A dokumentumot a teljes körű orosz invázió második évfordulója előtt publikálták, ebből pedig elég világosan kiolvasható: a 12 országból megkérdezettek válaszai alapján „kompromisszumos egyezség” hozza majd el a háború végét, még a romániai válaszadók 50 százaléka szerint is a háború lezárásának érdekében Ukrajnának meg kellene egyeznie Oroszországgal, ami azért érdekes változás, mert Románia teljes mellszélességgel támogatta az ukránok szabadságharcát.

Három országban (Svédország, Portugália, Lengyelország) továbbra népszerű az a vélemény, hogy támogatni kell Ukrajnát területeinek visszaszerzésében (50%, 48% és 47%). Öt országban, köztük Magyarországon (64%), Görö9gországban (59%), Olaszországban (52%), Romániában (50%) és Ausztriában (49%) világosan kirajzolódik a vélemény, miszerint nyomást kell gyakorolni Kijevre, hogy elfogadjon egy megállapodást. A többi országban a közvélemény megosztott ebben a kérdésben: Franciaország polgárainak 35 százaléka gondolja úgy, hogy Ukrajnának folytatni kell a harcokat, míg 30 százalékuk egy megállapodáshoz vezető alkut támogat. Németországban azolló még inkább kinyílik, ha ez a kérdés kerül szóba: a válaszadók 32 százaléka támogatja a további harcokat, míg 41 százalékuk a megállapodást tartja célravezetőnek, Hollandia polgárainak 37 százaléka támogatná a háború folytatását, míg 37 százalékuk megegyezés-párti, Spanyolországban pedig 35 százalék a háború folytatása mellett van, míg 33 százalék szintén az alkuval lezárt háború pártján áll.

A tanulmány szerzői, Ivan Krastev és Mark Leonard szerint a vélemények ilyetén változása összefügg az ukrán ellentámadás kudarcával (a tanulmány eredeti szövegében „lassúnak” nevezik), az amerikai politika megváltozásának lehetőségéből fakadó aggodalommal (az Ukrajnának nyújtott támogatás blokkolása a Kongresszusban), illetve amiatt, hogy Donald Trump megválasztása hatással lehet a háborús erőfeszítésekre.

Krastev és Leonard ugyanakkor kitérnek arra is, mit kell(ene) tenniük az európai vezetőknek, hogy továbbra is fenntartsák az Ukrajna iránti támogatást a lakosság körében. Mindenekelőtt egy olyan narratívával kell előállniuk – írják a szerzők –, amely a „realitásokban gyökerezik”, és amely különbséget tesz egy „kialkudott béke”, illetve „egy orosz feltételek alapján létrejövő béke” között – az igazi kihívás tehát a béke jelentésének meghatározása. Tapintható az európai félelem Donald Trump győzelmével kapcsolatban is, ami „kevésbé valószínűvé” teszi Ukrajna győzelmének lehetőségét. Egy ilyen politikai mezőben a béke fogalmának meghatározása „kritikus harcmezővé” válik, amennyiben pedig az európai vezetők továbbra is támogatni akarják Ukrajnát, akkor a lakossági támogatás megszerzéséhez elengedhetetlenül szükséges, hogy az EU vezetői olyan narratívát dolgozzanak ki, amelyek nem tűnnek irreálisnak egy szkeptikus közönség szemében.

 

Sokkal inkább elgondolkodtatónak nevezhetjük azokat a válaszokat, amelyek a „Ön szerint kockázatot jelentenek az ön országára nézve az ukránok?” kérdésre születtek. Lengyelország itt kimagaslóan vezeti az „igen” válaszok arányát. Igen, arról a Lengyelországról ebszélünk, amelyik Ukrajna legerősebb, leglelkesebb támogatójának számított, és az a Lengyelország amely a háború elől menekülő ukrán menekültek millióit fogadta be – a lengyel válaszadók negyven százaléka (!!!) szerint kockázatot jelentenek országára nézve az ukránok és mindössze 28 százalékuk gondolja úgy, hogy ez inkább lehetőség, semmint veszély. A lista másik végén Svédország található, ahol a válaszadók mindössze 10 százaléka gondol kockázatként az ukránokra, és több mint 50 százalékuk pedig lehetőségként. Itt is szembesülnünk kell azzal, hogy miközben a román politikai elit az oroszpárti és szélsőjobboldalai AUR-t és csatolt szervét, Sosoacat leszámítva teljesen egységes az Ukrajnának nyújtandó román segítség kérdésében, addig a lakosság messze nem ennyire határozott: 35 százalékuk kockázatként értékeli az ukrán népet, míg alig 13 százalék gondolja úgy, hogy lehetőség rejlik bennük.

A 12 megkérdezett ország polgárainak többsége viszont kockázatokat lát a közel-keleti régióból érkező bevándorlásban, érdekes, hogy az afrikai régió kockázati besorolása alacsonyabb a polgárok mentális térképén, ez vélhetően összefüggésben lehet az iszlám megítélésével is.

Európa lakosságát pedig továbbra is az orosz–ukrán háború foglalkoztatja jobban, annak hatásaitól tart leginkább, bár a világ jövőjét veszélyeztető fenyegetésre rákérdezve a gázai háború már tíz százaléknyi polgár szerint említésre érdemes kockázat, míg az izraeli önvédelmi háború személyes életükre, vagy épp Európára gyakorolt hatását alig öt százaléknyian gondolják relevánsnak.

Főbb tanulságok:

• egyre nagyobb a pesszimizmus az európaiak körében, ami a háborút illeti, átlagban pedig az európaiak tíz százaléka gondolja úgy, hogy Ukrajna győzhet, míg kétszer annyian hisznek Oroszország győzelmében (ami nem feltétlenül jelenti azt, hogy nekik is drukkolnak!)
• Sokan gondolják úgy, hogy az ukrajnai háború egzisztenciális kérdés Európa számára, jól látszik ez abból is, hogy a gázai háborút alig öt százaléknyian tartják veszélyesnek, míg az ukrajnai háború kockázati megítélése harminc százalék körüli.
• Az európaiak többsége elkeserítőnek tartja Donald Trump elnökként való visszatérését (56%)
• Létezőnek tekinthető az a félelem, miszerint Donald Trump elnökké választása negatív hatást gyakorol a háború menetére és csökkenti egy ukrán győzelem valószínűségét.
• Az európaiak 41 százaléka gondolja úgy, hogy növelni kell az Ukrajnának nyújtott támogatást, de legalábbis fenn kell tartani a jelenlegi szintet, ugyanakkor az európaiak egyharmada (33%) van azon a véleményen, hogy Európának követnie kell az USA példáját és korlátoznia kell a támogatásokat.

A felmérést a Datapraxis és a YouGov készítette 12 országban, összesen 17.023 felnőtt (18 év feletti) polgár megkérdezésével.

A felmérés kapcsán publikált tanulmányt elolvashatjátok ITT!

FORRÁS: G4Media, European Council on Foreign Relations

(Nethuszár)