Navalnij sírját virághegy borítja

Hiába próbálták az orosz hatóságok mindenféle embertelen és cinikus eszközzel megakadályozni Alekszej Navalnij temetését, hiába próbálták meggátolni, hogy az egyszerű orosz emberek elbúcsúzhassanak Alekszej Navalnij orosz ellenzéki aktivistától, a Kremlnek ez láthatóan nem sikerült.

Egy március harmadikán készült fénykép tanúsága szerint, Navalnij temetése utáni második napon már embermagasságú virághegy borította a politikus-aktivista sírját. Egész nap érkeztek az emberek, hogy egy szál virággal róják le kegyeletüket a meggyilkolt politikus emléke előtt, több száz méteres sorok alakultak ki még úgy is, hogy a temető őrsége csak annyi időt engedélyezett egy-egy látogatónak, amíg leteszi a virágot – temetéskor felállított fakeresztet (magassága: 1,73 méter) teljesen befedték a kegyelet virágai. A Dozsd jelentése szerint a temetőt öt órakor bezárták ugyan, de több tucat ember maradt a bejáratnál, követelve, hogy engedjék be őket, többen pedig Navalnij nevét skandálták, miközben virágokat dobáltak át a temető kerítésén.

A hatalom mindent megtett, hogy Navalnij ne váljon mártírrá, hogy halálát, majd temetését elrejtse az orosz emberek elől: Alekszej édesanyja elől egy hétig dugdosták fia holttestét, a hatóságok nem akarták kiadni, hogy keresztény szokásoknak megfelelő módon temethesse el tragikus sorsú fiát. Majd olyan ajánlat született, hogy engedik ugyan a temetést, de azt egy északi, a büntetőtelephez közeli kis temetőben történne meg – Navalnij édesanyja ebbe persze nem ment bele. A felháborodás olyan méreteket kezdett ölteni, hogy a Kreml is jobbnak látta, ha enged a gyászoló édesanyának. Igen, ami nem sikerült sok-sok politikusnak, tömegeknek Oroszországban, azt Ludmilla asszony érte el: a Kreml meghátrált.

Igaz, ebben volt némi hatalomtechnikai ráció is, ahogy azt a Meduza portálnak több, az orosz elnöki adminisztrációhoz közel álló forrás is elmondta. Végül is, orosz mércével mérve a hatóságok különösen békésen viselkedtek a temetés napján, alig száz embert tartóztattak le, és bár akadályokat gördítettek ugyan a temetésre érkező tömeg elé, de oszlatásra, összecsapásokra nem került sor. Igen, tudom, fura ezt így olvasni, Lenin jut eszünkbe, aki annyira jószívű ember volt, hogy visszaadta a gyerekeknek az elgurult labdát, holott akár közéjük is lövethetett volna. A Meduza információi alapján a Kreml úgy számolt, hogy a Navalnij halála kapcsán keletkezett társadalmi faleháborodást megakadályozni már amúgy sem tudják, de azzal veszítenek a legkevesebbet, ha engedik az édesanyának eltemetni a gyerekét, a tömegnek pedig azt, hogy elbúcsúzzon tőle.

Akárhogy is: Navalnij mártírrá vált, a szabadságszerető, diktatúrát és háborút elutasító orosz emberek mártírja, akinek a holtteste és temetése körüli botrány ismét megmutatta Moszkva korrupciót és álszent arcát – a kereszténység, annak védelme csak politikai termék Putyin és körei számára – Navalnij pedig még halála után is odaütö9tt egyet ennek a rendszernek. Sírját, ahogy azt láttátok a fenti fényképen, ma már embernagyságú virághegy borítja, emléke pedig többeknek erőt ad, és azt még ugyan látni nem lehet, hogy ez a felháborodás, elkeseredés, gyász merre futja ki magát, de azt már biztosan kijelenthetjük, hogy az orosz ellenzék még mindig létezik. És ez nem kicsi eredmény…

A temetéstől a virághegyig:

Borítókép: Alekszej Navalnij sírja temetése utáni harmadik napon, kép forrása: Meduza

Felhasznált források: Drozsd, Meduza

(Nethuszár)