Putyin és az iszlám terrorizmus – egy bonyolult kapcsolat

A mainstream média, hasonlóan a kloákamédia felületeihez napok óta az oroszországi sajnálatos terrorcselekményekkel foglakozik, így ideje, hogy a Nethuszár is közzétegye a maga elemzését arról, mi is történt, miért történt, és kik lehetnek a valódi felelősök. Spoiler: Ukrajna nincs a szereplők között.

Moszkva külvárosában, egy koncert helyszínére törtek be fegyveresek, akik – az eddigi hírek szerint – több mint 150 halálos áldozatot és több tucatnyi sérültet maga után hagyó terrorakciót követtek el. Az eset megdöbbentő, kivitelezési módja nagyban hasonlít a Bataclanban elkövetett vérengzésre, az Iszlám Állam magára vállalta az akciót, az elfogott terroristák tádzsikok és muzulmánok, minden klappol tehát, de Putyin rezsimjében a nyilvánvaló igazságoknak aligha van helye, így a propaganda máris megkezdte az „ukrán szál felderítését” és az orosz gyászolók agyának manipulálását.

Nagyjából 99 százalékos valószínűséggel állíthatjuk, hogy igen, az iszlám terror nyilvánult meg Moszkvában. Túl azon, hogy vállalták is a merényletet, az elkövetők vallási hovatartozása, a szörnyű vérengzés kivitelezésének módja mind-mind olyan tényező, ami ezt a szálat erősíti. Az elfogott terroristák sem vallottak olyasmit, hogy ukránok fizették volna őket, jobbára semmit sem vallottak Ukrajnával kapcsolatban, pedig az orosz hatóságok komoly meggyőzőerőt vetettek be vallatásuk során a füllevágástól elkezdve a zacskóval való fojtogatáson át egészen a nemi szervek elektromos árammal történő sokkolásáig – ilyen körülmények között bárki emberfia bevall bármit, a civilizáltabb hírszerzésnél ezért hagyják a legutolsó utáni lehetőségre a kínzást, mint eszköztárat: mert az így megszerzett információk valós értéke kétséges.

Az iszlám világ, Oroszország és a geopolitikai együttható

A háború első évében már írtam arról, hogy mi várhat Oroszországra, ebben szerepelt a Kaukázus lázadása, mint eshetőség, most nézzük csak meg ezt a szálat. Kazahsztánt már ugye elvesztette Moszkva, Tádzsikisztán pedig nem is olyan rég keveredett vitába Kirgizisztánnal, amelyet a helyi szokásoknak megfelelően fegyveres erővel kölcsönös gyilkosságokkal igyekeztek megoldani. Mind Tádzsikisztán, mind Kirgizisztán tagja a Moszkva által vezetett ODBK-nak (az úgynevezett keleti NATO-nak), így mindkét állam a Kremltől várta a patthelyzet feloldását, a konfliktus elsimítását, de Putyin akkor csak pár felszólítást engedett meg magának, amelyben a diplomáciai erőfeszítések fontosságát hangsúlyozta. Érdemes megjegyezni: nagyjából hasonló körülmények, események vezettek oda, hogy Örményország búcsút intett Moszkvának…

Úgyhogy Tádzsikisztánban a radikálisabb lelkületű polgárok körében (és ilyenből azért lehet egy pár arrafelé) komoly megfontolások tárgya lehetett, hogy az „árulásért” cserébe Moszkvát meg kéne büntetni. Innen pedig egész odáig, hogy Moszkvában hajtsanak végre terrorcselekményeket mennyire hosszú az út, az attól függ, hogy mennyire és milyen kapcsolataid vannak az Iszlám Állammal, annak valamelyik utódszervezetével, vagy bármilyen más terrorszervezettel. És akkor arról még nem is beszéltem, hogy Tádzsikisztán, valamint a kaukázusi államok kapcsolata az iszlám terrorizmussal nem mai probléma, úgyhogy a background adott…

Moszkva nem egy alkalommal

fogadta a Kremlben a palesztin Hamász küldöttségét, gyakorlatilag nyíltan kiállt a terrorszervezet mellett, mi több, a nemzetközi porondon is a Hamásznak kedvező álláspontot képviselt, ahogy az ENSZ BT-n belül is elég gyakran szavaz úgy, ahogy az a Hamász érdekeinek felel meg. A Hamász mögött pedig Irán áll, amely ezzel a lépésével immár nem tudja, lehet nem is akarja titkolni, hogy igényt tart a közel-keleti muzulmán világot vezető hatalom szerepére. Ugyanebbe a képbe illenek bele a jemeni húszik folyamatos terrortámadásai a partjaikhoz közel elhajózó nyugati teherhajók ellen. Ezek a támadások okoztak már kőolajár-emelkedést a nyugati világban, úgyhogy félvállról venni őket nem érdemes, a húszik mögött pedig szintén Irán áll.

Az az Irán, amely a húszik révén komoly proxyháborút vívott Jemen területén az ősellenség Szaúd-Arábiával. Ebből máris világosan látszik, hogy a szaúdiakat igencsak nyugtalaníthatja az a tény, hogy Irán egyre komolyabb hatalomra tesz szert olyan régiókban, amelyek eddig szunnita befolyás alatt álltak.

Törökország álláspontja szintén hasonlatos ehhez, ők sem örülnek annak, hogy Irán, a proxyterrorhálózatain keresztül képes olyan jellegű és méretű zavarokat okozni a térségben és globálisan egyaránt, amelyek már úgy a török, mint a szaúdi érdeket veszélyeztetik. Nézzük csak meg, hányan tüntettek Szaúd-Arábiában vagy Törökországban Palesztina és a Gázai övezet mellett. Milliós embertömegekről beszélünk, amelyek körében nagyon gyorsan népszerűvé válhat (vagy már meg is történt?!) a „szabadságharcos” Hamász, innen pedig már csak egy lépés az Iránnal való szimpátia, majd a török és szaúdi kormányokkal szemben táplált ellenséges érzület.

A moszkvai terrorcselekményeket elkövetők önmagukat az Iszlám Állam Khoraszani ágához sorolják, jelentsen ez bármit is. Jelen cikkünk mondanivalójának szempontjából azonban az elnevezés nem annyira lényeges, hiszen a recept minden iszlám terrorista szervezet esetében lényegében ugyanaz: mind méretében, mind helyszínét tekintve döbbenetes kategóriájú terrorcselekményt kell elkövetni, ezzel bizonyítják ugyanis, hogy van keresnivalójuk a „piacon” és erre hivatkozva tudnak komolyabb támogatásokat megszerezni. Így aztán az ISIS-K megjelenése Moszkvában nem meglepő, hanem a menetrend része. Azt csak halkan tegyük hozzá: Kabulban alig két éve (2022. szeptember) követtek el merényletet az afganisztáni orosz nagykövetség ellen, ezt szintén az ISIS-K vállalta magára. A sors iróniája: a kabuli merénylet idején Lavrov orosz külügyminiszter pont Tádzsikisztánban tartózkodott…

Az utóbbi időszak eseményei

A világ közvéleménye, s talán az orosz hatóságok figyelme is csak mérsékelt érdeklődést tanúsított a Kaukázusban zajló utóbbi időszak eseményire – pedig iszlám vs. orosz villongásokból akadt egy pár. A 2022-es őszi mozgósítás elrendelésekor Burjátföldön sorozóirodákat gyújtottak fel, egy hivatalban fegyveres támadás is történt, ráadásul ezekből a szegény keleti régiókból harcolnak a legtöbben Ukrajnában, a halálozási arányuk pedig TÍZSZERESE az orosz etnikuméknak. Mi ez, ha nem indok a radikalizmus erősödésére?

A Csecsenfölddel határos Ingusföldön idén március elején törtek ki összecsapások, az orosz hatóságok a muzulmán vallású helyi lakossággal – hivatalos közleményekben: terroristákkal – csaptak össze, a több órányi lövöldözés után Moszkva „különleges műveleti rendet” vezetett be Oroszország legszegényebb régiójában.

És, ha már a Szaúdi szálat emlegettem: Szaúd-Arábia már a múlt század kilencvenes éveinek közepe óta kiemelt figyelmet fordít a Kaukázusra, mint a nyugat-keleti kereskedelmi útvonal fontos területére, a csecsen háború idején az al-Kaida képzett ki több száz csecsen harcost, Kadirov veseproblémáinak kezelésre pedig az emírségekbeli Abu Dhabiból hívtak orvost.

Mindezekkel felületesen és jelen cikk keretét nem túlhaladó sarkos formában csak azt akarom ábrázolni, hogy az Iránnal szemben álló muzulmán világ, és vele együtt az ő terrorszervezeteik kapcsolata a kaukázusi térséggel és Oroszországgal nem új keletű, hanem igenis létező faktor, és ez a viszony nem nevezhető túlságosan barátságosnak. Annyira biztosan nem, hogy Szaúd-Arábia és Törökország ölbe tett kézzel nézze végig, ahogy az orosz fegyvervásárlások nyomán meghízó iráni költségvetés immár az ő, érdekszférájukba tartozó szervezeteket pénzel. Arról nem is beszélve, hogy a nyilvánosság előtt nem túlzottan ismertetett, de hírszerzési körökben egyre nagyobb aggodalom övezi azt a lehetőséget, hogy Teherán végül orosz segítséggel tesz szert atomfegyverre – ezzel pedig bebetonozná első helyét a muzulmán világban.

Ebbe a globális kontextusba viszont már Putyin lavírozta bele magát és országát, nyugodtan számolhatunk azzal, hogy Oroszországban lesznek még terrorcselekmények, akár tetszik nekünk, akár nem (nem!).

Felcser V. Örs

(Nethuszár)