A brit Munkáspárt áttért a migránsóvó politikára

[HÍR+KOMMENTÁR] A brit Munkáspárt vezetője szerint a Nagy-Britanniába illegálisan érkező menedékkérők ruandai áttelepítése helyett terrorellenes módszerekkel kell megakadályozni, hogy az embercsempészek útnak indíthassák az európai kontinensről a határsértőket szállító csónakokat – vezeti fel azt a hírt az MTI, amiben első látásra is sokkal több van, mint gondolnánk. 

Sir Keir Starmer, aki a Munkáspárt – a legnagyobb brit ellenzéki erő – választási győzelme esetén Nagy-Britannia következő miniszterelnöke lesz, a délkelet-angliai Dover kikötővárosban ismertette pénteken a Labour terveit az illegális bevándorlás visszaszorítására. Kijelentette: a munkáspárti kormány már az első munkanapján leállítaná a konzervatívok ruandai áttelepítési programját, és az erre szánt pénzt új, terrorellenes módszerekkel dolgozó határbiztonsági parancsnokság létrehozására fordítaná.

Starmer szerint nem kétséges, hogy a konzervatív párti kormány útnak tudja majd indítani az első repülőjáratokat Ruanda felé az áttelepítendő, illegálisan Nagy-Britanniába érkezett menedékkérőkkel a fedélzetükön. Nem kétséges ugyanakkor az sem, hogy ez a módszer működésképtelen, mivel ezen az úton évente alig néhány száz embert lehet Nagy-Britanniából áttelepíteni, nem egészen egy százalékát azoknak, akik egy-egy évben illegálisan átkelnek a La Manche-csatornán, és mindez 600 millió fontba (270 milliárd forint) kerül – tette hozzá a Munkáspárt vezetője.

Starmer szerint a Munkáspárt által tervezett határvédelmi parancsnokság olyan terrorizmusellenes hozzáállással lépne fel az embercsempészet ellen, amelyről már bebizonyosodott, hogy működőképes. A testület több száz magasan képzett szakértőt toborozna a brit Országos Bűnüldözési Ügynökség (National Crime Agency, NCA), a határrendészet, az angol-walesi főügyészség és a belső elhárítás (MI5) állományából – mondta a munkáspárt vezetője.

Keir Starmer kijelentette: az embercsempészek semmivel sem jobbak, mint a terroristák, hiszen fenyegetést jelentenek emberek életére és a nemzetbiztonságra egyaránt, „ezért ideje, hogy ennek megfelelően bánjunk velük”. A Labour vezetője szerint az ehhez szükséges új bűnüldözési jogkörök közé tartozik a szervezett embercsempészcsoportok internethozzáférésének elvágása, bankszámláik zárolása, mozgásuk nyomon követése, és mindehhez a hírszerző szolgálatok által nyújtott információk felhasználása.

A konzervatív párti kormány két éve kötött államközi szerződést Ruandával arról, hogy a brit határokat illegálisan átlépő menedékkérőket a közép-afrikai ország befogadja, az azóta húzódó jogi és parlamenti csatározások miatt azonban az áttelepítési program még nem indult el.

FORRÁS: MTI

KOMMENTÁR: Alig pár napja számoltunk be arról, hogy a briteknél olyan törvényt fogadtak el, miszerint az illegális migránsokat felpakolják egy repülőre és átviszik őket Ruandába, ott aztán menjenek, amerre látnak, vagy valami ilyesmi. Már akkor is eléggé csodálkoztam, hogy a nyugati törvényhozásban ilyesmi egyáltalán szóba jöhet, nemhogy meg is történik, a fenti hír szerint pedig arra sem kellett sokat várjak, hogy megszülessen az antitézis. A brit Munkáspárt, ki más, mint a baloldaliak, ugye?, máris tiltakozik és más megoldást javasol, miközben Európa biztonságpolitikai kudarcainak egyik oka pont az, hogy a migránsok elleni fellépés soha nem valósult meg, ami pedig mégis, az nem vált be, nem hozta az elvárt eredményeket, mint pl. a Frontex megerősítése – márha megerősítésnek nevezhetjük az önmagában való létezést.

Az embercsempészet elleni fellépés, amit a Labour szorgalmaz, eddig része volt a brit rendőrségi eljárásnak, ahogy minden ország hatóságai igyekeznek elfogni az embercsempészeket, egész egyszerűen azért, mert az startból törvénytelen cselekedet. Nem azt mondom, hogy a Munkáspárt javaslata szükségtelen, hanem azt, hogy olyan, mint homokot exportálni egy sivatagi országba – lehet vele próbálkozni, csak nem érdemes. A migráció megállításában, annak átláthatóbbá tételéében és korlátozásában ugyanis pár tíz embercsempész lekapcsolása semmilyen szereppel nem bír. Ahhoz az kellene, hogy a bevándorló szempontjából várt édes élet illúziója megszűnjön, ami akkor történhet meg, ha a Ruandába kitoloncoltak példája beépül a mentalitásba, azt üzenve a még el sem indulónak, hogy a próbálkozása attól még nem lesz sikeres, ha eléri a brit (vagy európai) földeket. Ma ugyanis az a gyakorlat dívik, hogy az illegálisan érkezők menekülttáborokba, különböző otthonokba kerülnek, ahol aztán évekig dolgoznak integrációjukon, átvizsgálásukon stb. (Nem mellesleg, a mi pénzükből finanszírozzák ezt is!) A menekülttábor viszont már önmagában cél lehet bármely migráns számára, hiszen az itt található körülmények is messze jobbak, mint az otthoniak, ahonnan útnak indult.

A brit Munkáspárt, ha annyira érezné az új idők szavát, ahogy azt a baloldal sosem szokta, ma nem azzal kampányolna, hogy a ruandai kitoloncolás helyetti megoldásokat javasol, hanem, mint a brit kormányrúd várományosa, a brit példát európaivá emelnék. A ruandai kitoloncolással ugyanis a britek jócskán megelőzték a vén kontinenst, ahol Brüsszel továbbra is a migránsok valamiféle bornírt, absztrakt és igazából nyomon követhetetlen szétosztásában gondolkozik, az Európai Unió határainak megvédéséről pedig már szó sem esik, dacára annak, hogy ezen határok mentén egy háború is dúl.

Persze adódik a kérdés:

miért vállal fel ilyen politikai üzenetet a brit Munkáspárt? Nos, a kontinensünk politikai versenye a szavazatokon dől el, Nagy-Britannia pedig annyira tele van külföldről érkező, nem európai származású állampolgárokkal, hogy a szavazatmaximálás logikája alapján nekik tetsző üzeneteket kell közvetíteni. Hasonló politikai üzenetekre látunk példát az Egyesült Államokban is, ahol Joe Biden kissé szenilis elnök a Demokrata Párt balszélén tartózkodó szavazók elvesztésétől való félelmében kezdetben Izraelt bíráló üzenetekre, majd mára már Izrael-ellenes politikai lépésekre szánta el magát. Aki ismeri Amerika és Izrael közötti kapcsolatok mélységét annak nem kell magyarázni, hogy ez mekkora politikai fordulatnak számít az USA-ban. A szavazatmaximálás ilyetén logikája viszont azt hozza magával, hogy a leendő kormánynak majd ennek szellemében is kell cselekednie, különbön a brit muzulmánok millióinak haragjával néz szembe. Ahogy Joe Biden a mérsékelt Izrael-bírálattól eljutott a fegyverszállítás felfüggesztéséig, úgy a leendő labourista kormány is eljut majd a szavaktól a tettekig, azaz enyhíteni fogja a bevándorlás megfékezésén első vonalban dolgozók körülményeit – a rendőrökét.

Itt lépünk be abba az ördögi körbe, amelyet a nyugat-európai nagyvárosok már oylan jól ismernek: az enyhe migrációs politika még több migránst eredményez, akik még nagyobb szavazótábort jelentenek, a szavazatmaximálás miatt újabb, a korábbinál egy fokkal erősebb, nagyobb volumenű ígérettel kell őket kecsegtetni, amelyet újabb politikai tettek követnek. Sajnos azt kell mondanunk, hogy az antiszemita, értékpártiság-ellenes baloldal csak azt hozza, amit a hatvanas években már olyan jól megismertünk: terrorizmus, erőszak, gazdasági hanyatlás, szétszakítottság, patológiásan ideologikus politikai tettek és elképzelések, elnyomás.

A brit Munkáspárt pedig e hagyományok mentén képzeli el a folytatást. Nem is lenne ez akkor a baj, ha nem ők lennének a kormányrúd várományosai.

Minden megtörtént: az izraeli háború nyomasztó analógiái

(Nethuszár)