Románia választások előtt: fura kampány, idegesítő nyugalom
2024. 06. 05. 12:39:20
Nem tudom, mennyire vagyok egyedül ezzel az érzéssel, de valahogy olyan fura, eddig sosem érzett hangulatom van az idei választási kampánynál kapcsolatban. Nehéz lesz írnom erről, mert még magamnak sem tudom igazából megmagyarázni, de azért teszek egy próbát.
Valamennyire vigasztal, hogy a jelek szerint nemcsak én, hanem a román sajtóban dolgozó kollégáknak is feltűnt az idei kampány nyugodt, már-már unalmas mivolta. Rá is kérdeztek Marcel Ciolacu miniszterelnöknél egy máramarosi sajtótájékoztatón, hogy mit szól ő mindehhez – a kormányfő nemes egyszerűséggel a román demokrácia konszolidálásával magyarázta a jelenséget. Hogy ez mennyire helytálló megállapítás, arról már értekeztem ugyanezen hasábokon, lásd ITT.
Nagy valószínűség szerint
az is közrejátszik az idei kampány hangulatának alakításában, hogy alaposan felkavarták a szabályozást, amely a médiára is új betartanivalókat rótt ki, ezért láthatnak sok helyen olvasóink olyan cikkeket, amelyek politikussal készülnek, akár közérdeklődésre számot tartó információt tartalmaznak, ennek ellenére reklámként (a zárójelbe tett X-el megjelölt cikkekről van szó) szerepelnek, és a cikkek alján ott áll: „cod unic de ingregistrare” – azaz, kampányanyagnak minősül.
Ez aztán nehéz helyzetbe hozta a sajtót is,
mert ugye interjúkat sem lehet egykönnyen készíteni. Példa kedvéért: a Nethuszár négy évvel ezelőtt több interjút is készített a marosvásárhelyi tanácsosjelöltekkel – ezekben jobbára arról volt szó, hogy miként képzelik el jövőjüket, mit szeretnének tenni tanácsosként, melyek lesznek prioritásaik, ha bejutnak stb.
Frunda Csenge: „ennek a változásnak én is részese akarok lenni” (INTERJÚ)
Dan Mașca, a POL elnöke: „lehet Erdély autonóm régió” (INTERJÚ)
Brassai Hunor: „hiszek az igazságban és a következetességben” – INTERJÚ
Ma egy ilyen interjúsorozatot már nem lehetne készíteni, legalábbis nem anélkül, hogy azt a bizonyos X-et és a cod unic de ingregistrare-t ne kelljen feltüntetni. Ami újabb gondot jelent, ugyanis azt, hogy ez egy közérdeklődésre számot tartó vagy esetleg kampányanyag olyan emberek fogják eldönteni, akik egy kukkot sem beszélnek magyarul…
Hogy mindez gyakorolt-e hatást a kampány stílusára, menetére vagy nem, azt nem tisztem eldönteni, de a jelenség ettől még létezik és a nagy román lapok címlapjain is kevesebb a kampányról, választási buzdításokról szóló hír, ezzel párhuzamosan pedig a botrányok is lekerültek ezekről a címlapokról. Az óvatos nyugalom demokráciája ez, vagy valami más? Ismét egy olyan kérdés, amire nem tudok válaszolni, és nem is vagyok abban biztos, hogy bármi is legyen erre a válasz, az rossz lehet nekünk, állampolgároknak.
Az AUR mintha nem is létezne:
ha van valaki, aki megszenvedi ezt a nyugalmat, az a magyarellenes, szélsőjobboldali pártot vezető Simion és társai – igaz, sovén hangjukból rendesen visszavettek az elmúlt időkben, korábban, látva népszerűségüket – harmadik legerősebb párt Romániában, és időnként a második hely is kinéz nekik! – meg voltam róla győződve, hogy a kampányban majd minimum Vadim Tudorig mennek le kutyába és stadionokba zárnák a magyarokat, akiket onnan Mongóliába deportálnak és hasonló őrültségek. Nem lepett volna meg, ha ez történik, ha ettől hangos a kampány, és nem történt meg, ami jó. Azonban szélsőséges AUR-ról egyrészt már korábban is kiderült, hogy igyekszik bemozdulni a politikai középre, másrészt ezt a vérivó szerepet Sosoaca asszonyság sokkal jobban tudja eljátszani. Utóbbi szintén visszafogott kampányt produkált, eddig azzal sikerült bekerülnie a hírekbe, hogy egy lakodalmas-technó-pop nótát írtak róla és neki, Sosoacaról, aki jön és lerombolja a kloákát. Olvasóink idegrendszerét kímélendő most nem linkelem be ide az ominózus alkotást….
Az egyik legkézenfekvőbb magyarázat
erre a látszólagos, viszonylagos vagy tényleges nyugalomra – amiről sokat elmond, hogy eldönteni sem tudjuk, milyen nyugalom ez – azt szintén Ciolacu szavaiból sikerült némileg megfejtenünk. A miniszterelnök úgy fogalmazott nemrég, hogy az együtt kormányzó, és a jövőbeni kormányzást is együtt tervező PSD-PNL koalíció pártjai az önkormányzati választások után majd együtt alkotnak többséget.
Azaz: vannak ugye olyan helyszínek, ahol már most közös listával indulnak, de azért a jellemző a külön lista. És – Ciolacu szerint legalábbis – a választások után majd az önkormányzatokban is összeállnak, mint két kicsi legó (a legót nem Ciolacu mondta), így érnek el helyi többségeket. Nicolae Ciucă, a PNL elnöke sietett leszögezni, hogy ez nem ilyen agyszerű, azt majd a helyi pártszervezetek eldöntik, hogy kivel lépnek koalícióra saját településeiken, de ez csak amolyan légyhessegető eljárás a tábornok úr részéről.
Mindenesetre a nyugalomra
ez adhat egy viszonylagos, de elfogadható magyarázatot: minek egymást lejáratni különböző botrányokkal vádaskodásokkal ha utána amúgy is együtt fogunk kormányozni úgy helyi, mint országos szinten.
Azt hogy kampány van, egy-egy nagyobb városban már szinte alig lehet észlelni – jó, ez persze túlzás. Látjuk az óriásplakátokat itt-ott, kapunk egy-egy szórólapot a postaládába, de a korábbi utcai harcos hangulat mintha elköltözött volna teljes Romániából. Az átlagpolgár leginkább onnan értesül arról, hogy itt választások lesznek, hogy a YouTube-on már nem tudsz úgy meghallgatni egy zeneszámot, hogy azt ne szakítsa meg valamely jelölt videója. Milliók klikkeltek és klikkelnek a „kihagyás” gombra, és nem vagyok benne biztos, hogy a jelölt ezzel a módszerrel sikeresen lopja be magát az egyszeri választó szívébe.
Holott úgy az önkormányzati, mint az európarlamenti választásról
elmondható, hogy sokkal nagyobb jelentőséggel bírnak az idén, mint korábban bármikor. Bár mi, magyarok hajlamosak vagyunk ara, hogy csak saját kis piros-fehér-zöld buborékunkból értelmezzük az eredményeket, olyan kérdések dőlnek, dőlhetnek most el, mint például az, hogy mekkora lesz a sovén, szélsőjobboldali pártok ereje.
Az EP-választások kimenetele ugyanis befolyásolja majd a parlamenti jelenlétet is, egy mostani gyenge szereplés pedig felerősítheti az AUR-ban már meglévő ellentéteket. Szintén eldől az, hogy mekkora lesz a PSD-PNL koalíciónak a helyi hatalma. Amennyiben a Binomnak nevezett formáció túlnyeri magát, legalábbis a megyei közgyűlések többségét, és a megyei jogú városok többségét megnyeri, akkor az erős garancia arra nézve, hogy a közös kormányzás is folytatódni fog – nem mintha lenne alternatívája a PSD-PNL koalíciónak.
A helyi hatalmi központok megszerzése ugyanakkor megadhatja a nagy pártoknak azt a stabilitást, ami a parlamenti választásokra való ráforduláshoz szükséges, és megadhatja azt a helyi polgármesterek által mozgósítható tömegeket, amelyik a Binomra szavaz majd – ezzel pedig ki épül az a román centrális erőtér, amelyről már szintén írtunk e hasábokon.
Születőben a román centrális erőtér, de hol kapunk benne helyet mi, magyarok?
Mindezeken túl,
ennek a nyugalmi helyzetnek van egy olyan összetevője, amely alaposan meglepi a román belpolitikát ismerő szakértőket: a választási részvétel. Minden felmérés rekordméretű részvételt jelez, a legutóbbi EP-választáson 51 százalék körüli volt, idén 60 százalék is erősen valószínű, ami a korábbi román parlamenti választások részvételi arányaihoz viszonyítva,- ahol a részvétel utoljára 12 évvel ezelőtt haladta meg a 40 százalékot! – tényleg magasnak számít.
Úgyhogy, ha miden igaz,
Románia soron következő önkormányzati és EP-képviselői úgy érnek majd el erős legitimitást, hogy az országban jóformán nem is zajlott kampány, elmaradtak a botrányok, az agresszív dühöngés, minden olyasmi, amit az elmúlt években megszoktunk ebben az országban. És, ha a román látja, hogy ezt így is lehet csinálni, és így is eredményes, akkor ez az állapot akár megmaradhatna a választások utánra is.
Már csak az marad hátra, hogy mi, magyarok is eldöntsük: hol legyen a helyünk ebben az átformálódó Romániában?!
Felcser V. Örs
(Nethuszár)
