Szavát szegi a tábornok, politikai válság küszöbén Románia?
2024. 06. 27. 15:59:21
Iohannis házipártja az elnök utolsó mandátumának utolsó 10 percében eljátssza az igazán toxikus párt szerepét. És nem is akárhogy!
Nem volt olyan rég, hogy ne emlékeznénk: a Nemzeti Liberális Pártból a Cotrocenibe kerülő elnökünk, Iohannis Klaus éveken keresztül azzal rodeózta végig a hírkövetők agykapacitási területeit, hogy aszongya, a Szociáldemokrata Párt (PSD) egy „toxikus párt”, majd nem mulasztotta el hozzátenni, utalva a vélt vagy valós kommunista gyökerekre, hogy „vörös pestis”. A PSD elleni harcban Iohannis magának és pártjának, a PNL-nek mindent megengedett, a neoszász elnök vélhetően akkor maxolta ki a szegfű elleni küzdelmét, amikor azzal vádolta meg a PSD elnökét, Ciolacut, hogy az Orbán Viktorral összejátszva eladja Erdélyt a magyaroknak.
Miért is buta Iohannis?
Mi sem mutatja jobban Iohannis tökéletes butaságát, mint az, hogy az ő fejében valahogy úgy állhatott össze ez a beszólás, hogy azzal a PNL-nek fog majd szavazatokat szerezni – és ez nem történt meg, a liberálisok szavazói már rég nem az a réteg, akiket magyarellenes uszítással etetni lehet, a nagyvárosi középosztály és a fiatalok, azok, akik éveken át az utcákon tüntettek a Dragnea-féle PSD demokráciaellenes intézkedései ellen egyszerűen körberöhögték az elnök urat.
És akkor jöttek a parlamenti választások, ahol a PNL nem szerzett kényelmes többséget, majd az is kiderült, hogy kormányozni sem tud, így aztán az elszálló energiaárak és a kovidválság csúcspontján Klausnak nem maradt más opciója, mint visszahívni a PSD-t a kormányba és egy nagykoalíciót eszkábálni Románia kormányozhatóságának érdekében.
A PNL-kormány megmentője: PSD
Emlékszem, azokban a napokban, amikor már pedzegették a források a PSD-PNL tárgyalások lehetőségét, a baloldalhoz közelebb álló elemzők sokasága figyelmeztette arra Ciolacut, hogy ne vállalja el a kormányzást, nem kell a nehézség a PSD-nek, a PNL pedig egye meg, amit főzött, és tegye csak tönkre magát, ne zavarják meg őket ebben a szociáldemokraták.
Ezekben az időkben az AUR tagjai naponta masíroztak az utcákon, tiltakozva a lezárások ellen, az oltások ellen hergelve a lakosságot, kórházak előtt skandálva azt a túlterhelt orvosoknak, hogy „gyilkosok”. Húsz százalékon álltak és úgy nézett ki, hogy az csak a jobbik eset, ha megvárják a választást és akkor nyernek meg mindent, de a levegőben vastagon benne volt egy keményebb utcai zavargás lehetősége is.
A PSD elnöke – és itt azt is ide kell írnom, hogy nem tagadom, szimpatizálok kicsit vele – ezekben a percekben viszont nem pátelnökként, nem egyszerű politikusként, hanem államférfiként viselkedett: a PSD elvállalta a közös kormányzást a PNL-vel úgy, hogy első körben a liberálisok adták a miniszterelnököt.
És akkor itt csatlakozik be történetünk az idei elnökválasztások kapcsán tanúsított PNL-s viselkedésbe. Úgy Ciucă PNL-elnök, mint Ciolacu PSD-elnök tapasztalta a szélsőjobb további előretörését, ahogy azt is, hogy közös erőfeszítésekkel úrrá tudnak lenni az ország gondjain, legalábbis egy időre semlegesíthetőek ezek, amivel elejét tudják venni az AUR további megerősödések – és az ország megroppanásának. Nem minden intézkedésük nevezhető érettnek, gondolok itt a minimálbér- és nyugdíjemelésekre, de alapvetően jól elmuzsikáltak együtt és nagyon úgy nézett ki, hogy Románia végre megtalálta azt a kombinációt, amivel az országot úgy kormányozzák, hogy az ne politikai válságból politikai válságba bukdácsoljon.
A szép barátság kezdetének megpecsételésért Ciolacu abba is belement, hogy az önkormányzati választásokat egybevonják az európarlamenti választásokkal. A PSD-nek ehhez különösebb érdeke nem fűződött, igaz nem is vesztett semmin ezen, hacsak azt nem számoljuk ide, hogy a mezei PSD tagság erősen felháborodott, amiért közös listán indulnak az ősellenség PNL-vel. A komászáré néven emlegetett intézkedésre valójában azért volt szükség, hogy Ciucă seggét megmentsék: amennyiben a PNL önállóan indult volna, úgy alapos a gyanú, hogy az AUR is megelőzte volna őket, ami az elnök óhatatlan menesztéséhez vezetett volna, ebből pedig a koalíciós megállapodás újratárgyalása következne, ami mifelénk annyit jelent, hogy a jelenlegi kormány megbukik és egy ideig jön a nihil.
Ciolacu ebbe is belement
Megmentette Ciucă seggét, erre a PNL most az elnökválasztás időpontjával kezd sakkozni, miközben a teljes ország tudja – tudja, mert ők maguk mondták el –, hogy a koalícióban úgy egyeztek: a komászáréért cserébe a PNL támogatja, hogy az elnökválasztást előrehozzák szeptemberre. Maga Ciucă is tett ilyen tartalmú nyilatkozatokat még az EP-választások előtt, hogy aztán mostanra jusson neki eszébe, hogy mégsem jó szeptemberben, mert akkor kezdődik az iskola…
Igen, ez volt eddig a liberálisok legerősebb érve, amikor újratárgylanának egy korábban megkötött dealt úgy, hogy a deal rá eső részét a PSD már megtette.
A román közvélemény pedig a megszokott balkáni közönnyel figyeli, ahogy ismét koalíciós szakadás felé tart a kormány, mert a PNL valahogy az erős párt imázsát akarja magára kenni a parlamenti és az elnökválasztások előtt.
És önmagában ez még nem szomorú, csak a szokásos pöcsködés.
A szószegő tábornok: Ciucă
Ami különösen aggasztó viszont, hogy mindez azért történik, hogy a PNL az államfői székbe juttathassa Ciucă pártelnöküket – ez pedig azt jelenti, hogy a PNL vezetése teljesen elszakadt a román valóságtól: Ciucănak ma semmi esélye arra, hogy a második fordulóba jusson, de az is benne van a pakliban, hogy csak a negyedik helyen végez, ami Iliescu óta nem történt meg az úgynevezett jobboldallal. Az államfőválasztások általában a következő koreográfia szerint szoktak alakulni: első körben nagy harc a bal- és a jobboldali jelöltek, plusz mindenki más között, majd a második fordulóban a komplett román jobboldal összeáll a szociáldemokraták ellen. Így volt ez Mircea Geoană indulása idején, így volt ez Victor Ponta esetében, és így nem lett baloldali államfője Romániának.
A PNL azt már kijelentette, hogy mindenképp állít saját jelöltet az államfőválasztáson, ezzel arra kényszerítette a PSD-t, hogy ő is hasonló nyilatkozatot tegyen. A PSD-nek viszont jelenleg csak egy olyan tagja van, aki sikerrel indulhatna ezen a versenyen és az maga Ciolacu. Ez viszont veszélyes játék, mondom miért: Ciolacu az, aki visszahozta a PSD-t a nyugatos irányba a Dragnea-korszak után, de ez nem jelenti azt, hogy a pártban nem maradtak még azokból a helyi erős emberekből, akik nem annyira rajonganak az Unióért, a NATO-ért és úgy általában szívesen mennének a keleti ortodox irányba. Amennyiben Ciolacu államfő lesz, márpedig Ciucăval szemben nagy esélye van erre, különösen, ha a második körbe az AUR jelöltjével, Simonnal kell megmérkőznie (lásd: Iliescu-Vadim versenye), így viszont le kell mondania a pártelnökségről.
A liberálisok ledarálják önmagukat
A PNL elnöke megúszta az EP-vereség utáni lemondást, de egy bukott államfőválasztás után biztos mennie kéne a pártelnöki székből is, ami azt jelenti, hogy a most koalícióban kormányzó pártok új elnökökkel vágnak neki a tárgyalásoknak – ez pedig nem jó előjel, mi több, egyáltalán nem jó.
Ezt a gordiuszi csomót a PNL saját kezével bogozta össze, de szerencsére, szerencsénkre egy megoldás azért körvonalazódni látszik: Mircea Geoană NATO-főtitkárhelyettes hazajön, és indul államfőnek. Őt pedig a PSD saját jelöltjének is tekintheti, elvégre onnan indult el Mircea a nagy útra és a végén ide is térhet vissza. A PNL pedig magára vette a toxikus párt szerepét, de nagyon könnyen lehet, hogy ez végül az eltűnésüket eredményezi.
Kormányrúdtól a szószegési – ennyit tudtak felmutatni. Nem hiszem, hogy nagyon hiányoznának majd…
Felcser V. Örs
(Nethuszár)
