Izrael ereje nem hazudik!

Amikor tavaly, október hetedikén a Hamász példátlan támadást indított Izrael ellen, akkor aligha volt olyan radikális iszlám vezető, aki ne tudta volna: ami ezután jön, azt a zsidó állam ellenségeinek nehéz lesz túlélni. Ahogy kinéz most a helyzet, nem is fogják!

A médiában közvetített gázai képeket mindannyian ismerjük – a Nyugat pénzén ENSZ közvetítéssel ki- el- és fenntartott terroristafészek, ahol az ott élők maguk választották ezt az életformát a Közel-Kelet Hongkongja helyett mára egy kősivatag lett, ami ennél jobban megüti a gázaiakat, hogy vége annak a viszonylagos jólétnek, amikor az Izraelben dolgozó és ott rendes fizetést kapó apuka lazán kifizethette az Al-Jazeera havi bérletét. Túl azonban a háború mediatizált színterén, a függöny mögött zajlik egy sokkal komolyabb háború, egy olyan harc, ahol a zsidó államot nehéz, vagy éppenséggel lehetetlen legyőzni.

Igaz ugyan, hogy az október hetedikei támadás a titkosszolgálatok álmossága miatt IS következhetett be, de azért Slomóék a Moszadtól nem arról híresek, hogy ásítanak és a másik oldalukra fordulva alszanak tovább, ha mindenfelől rakéták potyognak nehezen és sok véráldozat árán megszerezett ősi földjükre

Rövid háttér

Irán elkövette élete legnagyobb hibáját, amikor a jemeni hútikat ballisztikus rakétákkal szerelte fel, és ezek a barlanglakók nem haboztak kilőni ezeket a gyilkos eszközöket Izrael felé. Bár a földrajzi távolság kellően nagy ahhoz, hogy ezeket a rakétákat a Vaskupola kivédje, azért Tel-Avivban is összerakták a képet: a Hamász délről és Nyugatról, akiket Irán támogat.

A Hezbollah északról, Libanonból, akiket Irán támogat. A nyugati világ ellenük, Izrael önvédelmi jogából terrorizmust faragtak az európai és amerikai baloldal azon szélsőbalos politikusai és megmondóemberei, akiknek felmenői alig pár évtizede még a Ceaușescu kívánságára merényleteket elkövető Carlos, a Sakál terroristát is hősként ábrázolták korabeli írásaikban, mint a kapitalizmus, a hanyatló Nyugat és úgy egyébként a szovjet enciklopédia összes idevágó passzusát felidéző vudujelző elleni legfőbb harcost.

A világ azonban megváltozott a hatvanas évek óta, ráadásul az orosz–ukrán háborúnak van egy közel-keleti mellékhatása. Azt ugye tudjuk, az IDF videókon is bemutatta, hogy a Hamasz rengeteg orosz származású fegyverrel rendelkezik, a Hamászt viszont Teherán finanszírozta, ez pedig Slomoékat igencsak gondolkodóba ejtette.

Mert ugye, túl azon, hogy Gázába rendet tesznek és onnan terrortámadásra egy ideig nem kell számítsanak, azért az, hogy Irán segít Moszkvának, mi több, ballisztikus rakétákkal, drónokkal látja el a megszálló Vörös Hadsereget, azt a forgatókönyvet is elképzelhetővé teszi, hogy cserébe Moszkva majd valamiféle hathatós segítséget nyújt cserébe Iránnak, hogy az ajatollah végre megvalósíthassa álmát és atomfegyverre tegyen szert. Ezt pedig Izrael nem nézhette, nem nézheti tétlenül.

A Moszad, a Sin Beth és a többiek beindulnak

Bár a világ közvéleménye a csipogó-robbantásokra kapta fel a fejét, azért a Moszadnak nem ez volt az első olyan akciója október hetedike után, amelyből nagy valószínűséggel komoly Netflix-sorozatok születnek majd. Az Irán által Szíriában fenntartott, és a műholdak elől egy barlangba rejtett rakétagyárat alig pár hete semlegesítettek az izraeliek. Miközben bombázást hajtottak végre szíriai célpontok ellen, az csak terelésnek bizonyult, és egy helikopter szépen berepült a szóban forgó rakétagyár közelébe, kiugráltak belőle a Moszad emberei, behatoltak a rakétagyárba, mindenkit megöltek, dokumentumokat, elektronikai eszközöket foglaltak le, majd felrobbantották az egészt gyárat és visszatértek Izraelbe. A hírek szerint a zsidó állam egyetlen katonát sem veszített az akció alatt!

Teheránban, az ellenség bástyájában, azon belül is annak csúcsfészkében, ha szabad így fogalmaznom, az Iráni Forradalmi Gárda teheráni negyedében úgy robbantották fel az ott megszálló Hamász vezetőt, mintha csak otthon lennének egy gyakorlaton. Tulajdonképp szíven szúrták az összes olyan biztonsági protokollt, amiről az ajatollah gyilkos rezsimje azt gondolta, hogy tuti megóvják őt és harcosait a Moszadtól.

Hát, ez nem jött össze…

Amikor ezeket a sorokat írom, 2024. szeptember 28., délelőtt 11 órakor még nem tudjuk, hogy a Libanonban élő Naszrallah, aki a Hezbollah első számú vezetője életben van-e még. Izrael ugyanis célzott rakétatámadást hajtott végre, az IDF HIVATALOSAN beismerte, hogy a célpont Naszrallah volt, és, ahogy fogalmaznak „nehéz elképzelni, hogy túlélte volna”. Azért a valószínűsége annak, hogy a Hezbollah vezetője már a 72 szűzzel randizik eléggé magas.

És, miközben a világ erre a libanoni gyilokmesterre figyel, addig Izrael gyorsan, még tegnap este odacsapott egyet, ismét Szíriában, ahol a Hamász terroristáinak vezetőjét, Ahmed Muhammad Fahdot küldte át a másvilágra. Fahd volt a felelőse és irányítója a Szíria déli részéről Izrael felé kilőtt rakétatámadásoknak.

A zsidók megfordítják a geopolitikai játszmát

Izrael nem először bizonyítja be, hogy, ha pillanatnyilag mutat is némi gyengeséget, ezeken nemcsak gyorsan lép túl, hanem tanul is belőlük. Ahogy a béke illúziójától elringatta magát és nem vette észre Irán gázai jelenlétének nagyságát, mélységét (azt tudták, hogy a síiták kavarnak Gázában, az operáció nagyságrendjével viszont nem voltak tisztában), most épp olyan gyorsan, élesen, keményen és céltudatosan lép fel az újabb hasonló veszély kialakulásának még a lehetőségei ellen is – és ebben nem a Hamász a legfőbb ellensége, hanem Irán, és az Irán által támogatott proxik.

Ezzel viszont a globális geojáték ritmusa megváltozik: Iránnak ugyanis nagyon gyorsan el kell gondolkoznia azon, hogy ad-e még fegyvert Oroszországnak, hiszen ezekre neki is szüksége lehet. Az ajatollah immár nem veheti le a napirendről egy Izrael felől érkező támadás lehetőségét sem, de ennél is fontosabb és mély hatása lehet annak, hogy Izrael ilyen mértékű haragját tulajdonképp az oroszokkal fenntartott kapcsolatainak köszönhetik – annak a Teheránt körbelengő nukleáris gyanúnak, amiről fentebb már írtam. Így aztán nem fogadnék arra, hogy Moszkva és Teherán viszonya a következő években is olyan szívélyes marad, mint ahogy azt manapság látjuk, de az ajatollah rezsimje is meginoghat, a közvélekedéssel szemben ugyanis Khameini rezsimje nem épp szilárd alapokon nyugszik, a fiatalokat legyilkoló Forradalmi Gárdával pedig sok egyszerű és becsületes perzsa embernek lenne némi elszámolnivalója.

Így tehát, a Nyughat ellenségei, a nyugati infantilis szélsőbaloldaliakkal együtt arra ébredtek, hogy saját maguknak köszönhetik vesztüket, mindezt azért, mert elfelejtették az alaptételt:

Netzah Yisrael Lo Yeshaker

azaz

Izraelnek erőssége nem hazudik!

Itt tartunk most, és vélhetően lesz még folytatás…

Örsh

(Nethuszár)