Amit szabad a töröknek, azt nem szabad a zsidónak, az ukrán ne is álmodjon róla
2024. 10. 24. 18:45:06
Ahogy arról blogunk hírfolyamában beszámoltunk, a minapi ankarai terrormerényletre válaszul Törökország iraki és szíriai célpontokra mért légicsapásokat, olyan területekre, amelyekről azt gyanítja, hogy a merényletért felelős kurdok szervezetének, a PPK-nak adnak otthont.
Érdekes jelenség: Izrael ugyanezt teszi, és ezért Erdogan elnök nem hagyna ki egy napot sem, hogy ne szóljon be Tel-Avivnak, az ENSZ folyton Izraelt hibáztatja és a zsidó állam légicsapásainak leállítását kéri, miközben Izrael TÉNYLEG háborút vív, ugyanis a Hamasz vagy a Hezbollah nem PPK, rakétázzák is rendesen az izraeli polgári településeket, háborúban és békeidőkben egyaránt, az ENSZ kéksisakosainak mélabús tekintetétől kísérve. És akkor Törökország megteszi ugyanazt, amit Izrael: légicsapásokat mér az országát megtámadó terroristák otthonára.
Az ENSZ hallgat.
Macron elnök nem követel fegyverszünetet.
Amerika nem fenyegetőzik a fegyvereladások leállításával, az LMBTQ-közösség nem tépi szét magát a nyugat-európai fővárosok utcáin, és az amerikai egyetemeken nem skandálják, hogy „öld meg a törököt”.
Pedig mind Izrael, mind Törökország azt teszi, amit a háború szabályainak egyes számú törvénye diktál: vidd át a fegyveres konfliktust az ellenség területére!
Tán meg kéne várja Izrael, amíg a Hamász és a Hezbollah közös egységei felvonulnak Tel-Aviv utcáin, és csak akkor kezdjen el védekezni? Törökországnak mire kéne várnia? Amíg Kurdisztán elszakad? Minden tiszteletem és szimpátiám az államtalan kurdoké, de azt sem ők, sem a kedves olvasók nem gondolhatják komolyan, hogy létezik olyan állam ezen a bolygón, amelyik megvárná amíg az ellenség elfoglalja országának egy részét, teljesen elpusztítja azt, majd aztán valamikor, amikor ez az arctalan nemzetközi közösség úgy gondolja és rábólint az önvédelem lehetőségére akkor, de majd csak akkor fog visszavágni.
Azaz, bocsánat, van egy állam,
amelyik MAJDNEM így tett: Ukrajna különösebb ellenállás nélkül törődött bele abba, hogy az állami létét tagadó, Kijevet évek óta fenyegető, az ukrán államiságot módszeresen aláásó Kreml egyszer csak annektálta a Krímet. Majd az önvédelmi lépéseken túl semmit sem tett – mert egymaga nem is tehetett –, hogy a Donyeckben polgárháborút szító Oroszországot megfékezze.
Az ukránok most az életükkel és vérükkel fizetnek azért, mert 2014-ben Angela Merkel és Macron francia elnök nem bombázták szarrá Rosztov na Donut, hanem egy minszki megállapodással elérték, hogy Putyin totális idiótának nézze őket (ritka pillanatok egyike, amikor az orosz elnök nem tévedett), másrészt Nyugat-Európa ipara továbbra is élvezhesse az olcsó energiaforrásokat, köszi Kijev a tranzit, megvédtünk titeket, „wir schaffen das”!
És 2024-ig kellett várnunk, amíg az ukrán hadsereg betört Kurszkba, ráadásul a szövetségesek meg az Ukrajna-támogatók még ekkor is finnyáskodtak – vajon nem lesz ez túl sok az oroszoknak?- és Kijev azóta is várja az engedélyt, hogy a nyugati fegyvereket orosz területeken található célpontok ellen is bevethesse.
Mondom még egyszer: háború első törvénye: a fegyveres konfliktus történjen meg az ellenség területén – ha lehet.
Ha nem lehet, akkor is…
-örsh-
(Nethuszár)
