Ki szavaz az AUR-ra?

Miközben az értelmiségi elithez tartozó románajkú ismerőseim körében egyre népszerűbb az AUR fikázása, ezekben a körökben illik róluk gúnyos megvetéssel beszélni, addig Simion alakulat egyre közelebb kerül ahhoz, hogy befolyást gyakoroljon a politikai döntéshozatalra – a jelenlegi felmérek alapján már négypárti koalíció lenne szükséges ahhoz, hogy elkerüljék az AUR kormányra kerülését, ez viszont Romániában a politikai instabilitás garanciája, ami persze ismét csak az AUR-nak kedvezne. De mégis, az elemzéseken túllátni igyekvő elmém feltette magának a kérdést: ki szavaz az AUR-ra, és főleg miért. Két ilyen eset bemutatása következik, a tanulságokat pedig vonja le az olvasó.

Az öregúr mai napig kommunistának vallja magát, büszkén vállalja, hogy a PCR tagja volt. Igazi munkásérzelmű, munkáslelkületű ember – ma már nyugdíjas, de mellette azért van egy hivatalos állása, ahova pihenni jár be, hiszen van egy telke falun, amelynek megművelésével foglakozik. Innen a vicces beszólása, hogy bejöttem „szolgálatba”, hogy egy kicsit tudjak pihenni. Felületesen ismerjük egymást, munkámból kifolyólag naponta egyszer találkozunk röpke fél percre, kivéve amikor eltraccsolunk, mert velem azt lehet és ő is szereti ezt a műfajt.

Kérdem tőle, kire szavazunk első körben?

Pár percig szidjuk a rendszert és mindenkit, aki eszünkbe jut. Ő tudja, hogy magyar vagyok, ezért megdicséri a magyarokat, mert ők milyen egységesek. Én persze legyintek, és a magam részéről, megdicsérem a román szavazókat, mert milyen előrelátóak. Ez amolyan erdélyi diplomáciai etikett, mindenki egy kicsit megszidja a sajátjait, és/vagy megdicséri a másikét, a másik reakciója pedig pont ennek megfelelő kell legyen: ő is szidja a sajátjait egy kicsit és/vagy dicséri a másikét. Mindeközben persze mindenki a sajátjával tart, de ezzel nem kell mellet veregetni, ki tudja mit hoz a jövő…

Utána persze rátérünk az aktualitásra – mondja, hogy Simionra szavaz első körben, a parlamentin pedig az AUR-ra fog. Nem lep meg, a sokszázadik román ismerősöm, beszélgetésem, ahol ezt a választ kapom. Kérdem, hogy bizony miért, mi győzte őt meg? Semmi sem győzte meg, mondja, nem is igazán hisz bennük, de

csak Simiontól hallotta eddig azt az alapigazságot,

amelynek bevezetésével ő nagyon is egyetért, miszerint a pártokat tartsák el a párttagok és ne kapjanak pénzeket az állami büdzséből. Mondja ekkor, hogy ő a kommunista párt tagja volt, és minden havi fizetéséből tíz lejt fizetett a pártnak, tíz lejt a szakszervezetnek, mert ez így volt rendjén. Nem mászok bele a részletekbe, lehet, hogy ez így volt, és az is lehet, hogy ez rendjén volt, de azért tucatnyi más dolog pedig egyáltalán nem volt rendjén. Szükségtelenek ezek a sehova sem vezető viták, meggyőzni úgysem fogom, maximum elrontom a beszélgetést. Így aztán figyelek tovább, mert vannak még érvei: azért is szavaz az AUR-ra, mert tudja, látja, hogy

a többiek félnek tőle, és ez jó!

Féljenek csak, legyen csak ott az AUR a parlamentben, mert addig se tudnak ezek annyit lopni, mert Simion leleplezi őket. Igazság szerint az állami pazarlás és a korrupció vezette oda a kisöreget, hogy az AUR-ra szavazzon. Nyoma sincs benne semmiféle magyarellenségnek, ahogy egyéb idegenellenségnek sem, pedig egy adott ponton bedobom a cselt és rákérdek a gombamód szaporodó bangladesi munkásokra, de nem úgy tűnik, hogy ez zavarná őt.

Egy olyan emberről beszélünk, aki a kommunizmus idején mérnökként dolgozott, bejárta Románia főbb ipari telepeit, gyárait, üzemeit, és az akkor látottakat hasonlítja össze a ma már nem létezővel, egy olyan ember, akinek a munkaerkölcse vitán felül áll, szereti a rendet (falujának állapotáról szólva ez a legfontosabb említeni valója: ha ő nem söpri el a faleveleket, akkor senki sem). Nem aluliskolázott, társadalmunk aktív tagja, olyannyira, hogy nyugdíja mellett dolgozik, értsd: adót fizet. Nem, egyáltalán nem illik bele a suttyó paraszt, a buta külvárosi alkesz stb. képbe, ahogy a mianstream sajtó előszeretettel szokta lefesteni az AUR-szavazót. (Bár kétségtelenül van ilyen is, méghozzá elég sok!)

A meleg hochintellektuel

A másik eset talán ennél is megdöbbentőbb. Az illetőt értelmiségi körökből ismerem, ő maga vallotta be, hogy meleg. Kit érdekel, gondoltam, de az asztalnál komoly vita alakult ki, amikor ő volt az, aki ellenezte a melegek általi örökbefogadás gondolatát, mi pedig annyira nem. Tradicionalistának vallja magát (kifejezetten magyarbarát!), Iulius Evola és társai azok az olvasmányok, amelyek befolyásolják világnézetét. Foglalkozása is az intellektuális szakmákból kerül ki, és abból is egy igazán tiszteletreméltó pozíciót tölt be, amit csak azért nem bontok ki részletesebben, hogy semmiképp se legyen beazonosítható. Az illetővel több tucatnyi tüntetésen vettünk részt, az USR – amikor az még csak az utcákon létezett – egyik motorja volt. Aztán a Dan Barna időszak megviselte, eltávolodott a párttól, már négy évvel ezelőtt is az AUR-ra szavazott, de akkor a szimpla kis bosszúnál többet nem láttam bele ebbe, ahogy ő sem tartotta egyébnek szavazatát, mint egyszerű visszavágásnak.

Idén is az AUR-ra szavaz,

pedig azóta volt egy Covid, ahol kedvencei a kórházak előtt skandálták a halál az orvosokra, és van egy ukrajnai háború, ahol ő nem oroszpárti, de a kezdeti ukránszimpátiája rendesen megkopott, érvként pedig egyre több alkalommal hallom tőle azokat a szlogeneket, amelyeket az AUR képviselői mondanak be a Romania TV-n. Kérdem, miért szavaz idén is az AUR-ra? És nem fél, hogy pont ő, melegként azok közé kerül, akik első áldozatai lesznek egy AUR-kormánynak?

Nem, nem fél, mert az AUR nem olyan, amilyennek lefesti a média, amelyik különben is, mindig hazudik, és sokkal jobb lenne, ha

az Európai Unió nem szólna bele annyi mindenbe,

Románia lehet, hogy gazdagabb lenne, ha kilépne az Unióból, mintha bent maradna stb. Az egykori utcai tüntető, aki a coruptia ucide! tábla alatt vonult, ma már nem izgatja magát különösebben az állami tolvajlás miatt, érvei között nem szerepel az, hogy az AUR majd meggátolja a lopásokat. Sokkal inkább egy tudatos, jól átgondolt, vagy legalábbis éttermiségi agyával jól átgondoltnak vélt rendszerellenesség (nevezzük rendszerváltásnak, rendszercserének?) ez, amihez szükség van az AUR-féle pártokra, ők kell elvégezzék a piszkos munkát. Bizony, az USR-től az AUR-ig nem volt hosszú ez az út.

A fenti két eset csak szubjektív

és önkényes kiemelése annak, amit környezetemben tapasztalok, de ilyen, és ehhez hasonló estekből egyre több van. Egyre több ismerősöm szavaz az AUR-ra, miközben egyikőjük sem magyarellenes, sőt, kifejezetten magyarbarátok is szép számmal akadnak közöttük. A felszínes válasz adja magát: tele a tökük a rendszerrel, ezzel büntetik a mainstreamet stb. De ez a válasz felszínes volt, és felszínes is marad, a baj valahol sokkal mélyebben rejtőzik. Elveszett a rend, elveszett az iránymutatás, az értelmiség pedig nem vállalja fel a válságos időkben szükséges harcot, hanem sodródik az árral, túlél, alibizik stb. Nem tudom, hogy ez az állapot meddig tartható fent, de egyre inkább úgy tűnik, hogy állandósul – meleg ismerősöm példája is mutatja: aki egyszer az AUR-ra szavazott, az nehezen szabadul majd ennek a bűvköréből. És az igazság az, hogy Simion és az AUR kampánya kifejezetten erős, A jelmondat: „calea sigură să scăpăm de copiii lui Iliescu” (a biztos út, hogy megszabaduljunk Iliescu gyerekeitől) pedig a szélsőjobbtól klasszikus konzervatív és szabadelvűn keresztül egész a szélsőliberálisig mindenkinél betalál. Elvégre nem a FSN-ből kinőtt csemeték vezetnek még mindig?

-örsh-

(Nethuszár)