Mi történt a választásokkal és hol vannak az oroszok?

Lassan két hónap is eltelt az elnökválasztások első fordulójának érvénytelenítése és a választások elhalasztását kimondó alkotmánybírósági ítélet óta, a hatóságok viszont a mai napig nem álltak elő semmiféle elfogadható bizonyítékkal, magyarázattal. A bukaresti liberális média szerint mindez már szövetségeseinket is aggasztja, elvégre, ha tényleg az oroszok avatkoztak közbe, akkor némi bizonyíték is kéne, ha pedig nem, akkor a demokrácia csúfos megbuherálása áll a CCR döntése mögött és egyik sem tűnik túl jó állapotnak.

Azonban kár úgy tenni, mintha azóta semmi sem derült volna ki. Korábban még említettem a választásokkal kapcsolatos furcsaságok sorát, amelyeket úgy hagytak válasz nélkül a választásokat felügyelő hatóságok, hogy azokból egy is elég lett volna eljárás megindításához stb.

Azóta két újabb történetre derült fény

• a PSD erős embere vallotta be, hogy bizony irányítottak át szavazatokat Simionnak
• és a PNL kampánystábja fizette Georgescu TikTok-reklámait.

A két esetből már egy is elég kéne legyen

ahhoz, hogy a rendszert alaposan felforgató nyomozások, vizsgálatok induljanak meg, felelősök és a felelősök közelében dolgozó hivatalosságok mondjanak le, börtöncellák teljenek a meg legalább előzetesbe ültetett tettesekkel. Romániában azonban semmi ilyesmi nem történt, a politikai osztály önmagát proeurópainak nevező szakasza továbbra is ragaszkodik az orosz beavatkozás meséjéhez, amely egyre inkább kezd hasonlítani az 1989. decemberi terroristák történetéhez. Ismert: a forradalom napjaiban állítólagos terroristák lődöztek a civilekre, abban a reményben, hogy majd visszahozzák Ceaușescut a hatalomba. Így tudtuk ezt akkor, mára már világos, hogy az egész véres színház Iliescu rezsimjének megszilárdítását célozta nem kevés eredménnyel, az akkori terroristákról pedig 35 éve nem tudunk semmit. Sem azt, hogy kik voltak, sem azt, hogy honnan jöttek, sem azt, hogy hova mentek – semmit.

Valahogy így vagyunk ezzel a fene nagy orosz szállal is: a külügyi hírszerzés titkosítás alól utólag feloldott CSAT-jelentésében szerepel ugyan valamiféle homályos, általános iskola nyolcadikos tanulójának szintjén megfogalmazott, hogy „állami szereplő” és nagyjából ennyi. Ha tényleg megtörtént az orosz beavatkozás, akkor hol vannak ennek segítői és miért nincsenek börtönben hazaárulás vádjával, az egy olyan kérdés, amely ma sokakat foglakoztat ebben az országban.

Mindkét nagy párt beállt a hórába

Tudjuk tehát, hogy a PSD a Ciolacura érkező szavazatok egy részét átjátszotta George Simionnak, az AUR jelöltjének. Nem volt ez egy nagy titok, elvégre a tavalyi év arról szólt a bukaresti román médiában, hogy a PSD ezzel a trükkel akarja biztosítani, hogy Ciolacu és Simion jussanak a második fordulóba, így szerezné meg a PSD az államfői palotát. A szavazatok migráltatásának tényét maga Simionis (a neve csak hasonlít az AUR elnökéhez, két különböző személyről van szó) vallotta be Ciolacunak egy virálissá váló TikTok-videóban – hol máshol, ugye? A választási csalásban való szolid kis bűnrészességet aztán az ország összes illetékes hatósága elengedte a füle mellett, eljárás nem indult senki ellen.

Ennél is durvább a Snoop portál által feltárt liberális manőver. A PNL közösségi médiás kampányát intéző cég nagyjából egy millió eurót költött el olyan TikTok videókra, amelyek pont azt a hashtaget propagálták, amit Georgescu is használt. Sikeres kampány lehetett, a dák messiás egy időben a bolygó kilencedik leglátottabb tartalmait tolta a közösségi média felületein, leelőzve ezzel Robert de Niro új filmjének trailerét, vagy Nicole Kidman szexbombázásait, ami, lássuk be, nem semmi teljesítmény Európa ezen nyomultabb felében.

Viccet félretéve: azt hinnénk, hogy a választási hatóság nem rárúgja, hanem egyenesen rárobbantja az ajtót a PNL székházára, ahonnan bilincsben hurcolnak el mindenkit és viszik kivizsgálásra az összes laptopot, mobiltelefont, okos és buta eszközt egyaránt. Semmi ilyesmi nem történt, az eset mellett maga a PNL vezetősége is némán ment el. Itt azért tegyük hozzá: a liberálisoknak azóta új elnökük van Bolojan személyében, akiről joggal feltételezhetjük, hogy nem volt részese ezeknek a játszmáknak, azonban Ciucă extábornok, a PNL államfőjelöltje és Iohannis elnök hű táskahordozója, a párt akkori elnöke a mai napig nem adott magyarázatot arra., hogy miként kerülhetett egymillió pénélés euró Georgescu kampányába.

És akkor kezd kialakulni a történet

Nem kell agysebésznek lenni ahhoz, hogy a fentiek alapján kikövetkeztessük a bonyolult, de nem túl okos történet vázát. A PSD és a PNL együtt kormányoznak, az európarlamenit választásokon közös listán indulnak, minden rózsaszín. Aztán Ciucă, vélhetően Iohannis nyomására kitáncol a PSD-vel és Ciolacuval a választások időpontjára vonatkozó egyezségből. Hogy ezt miért tette, az rejtély, de ma már nem is lényeges. A tavalyi év nyarának elején történik mindez, és ekkor elindul a választások időpontjával kapcsolatos kötélhúzás a két nagy párt között. Akik úgy vesznek össze ezen az aprónak tűnő ügyön, mintha nem ők lennének kormányon. Kialakul az a menetrend, ami mentén végül is szavaztunk, Ciucă és Ciolacu közötti viszony elhidegül, előbbi közli is a nagyérdeművel, hogy a PSD-vel soha többet nem lép koalícióra – ez viszont nem gátolja meg abban az extábornokot, hogy továbbra is a PSD-vel koalícióban kormányozza az országot, cserébe viszont megpróbálják lenyomni a választási hatóságok és a politikum torkán azt, hogy Iohannis független jelöltként induljon a szenátori listán. Érted? A hivatalban levő államfő…

Mindez csak a hangos felszín, és a két párt egymásrautaltsága miatt nem is lehetett arra számítani, hogy a nyilvánosság előtt fogják majd lebokszolni a választási küzdelmüket, helyette mindkét nagy párt övön aluli ütésekkel igyekezett megszilárdítani a maga pozícióit.

A PSD az AUR elnökét,

a szélsőségesség hazai manifesztumát, George Simiont igyekezett úgy támogatni, hogy az bejusson az elnökválasztások második fordulójába, ahol aztán Ciolacuval kell megmérkőzzön, így biztos a PSD-s jelölt győzelme (lásd még: Iliescu VS. Vadim Tudor). A szocdemek nem fogták vissza magukat céljaik elérésében, ekkor jelenik meg először az Alkotmánybíróság, mint a választásokat befolyásoló, a politikum kezében levő eszköz. A CCR eltiltja az elnökválasztáson való indulástól Diana Sosoaca szélsőséges, oroszbarát és Simion második fordulós esélyeire veszélyt jelentő jelöltet. Önmagában persze üdvözlendő, hogy az Alkotmánybíróság nem enged minden szélhámost elindulni a választásokon, de kérdések már akkor is felmerültek a tiltás valóságával kapcsolatban. Ha Sosoaca valóban veszélyt jelent a nemzetbiztonságra, illetve elnökké választása esetén nem tartatná be az alkotmányt (ahogy azt sajtóhírekre hivatkozva indokolta a CCR), akkor miért indulhatott pártja a parlamenti választásokon? Hogyan lehet szenátor, képviselő stb.? Végül is a cél nem a választási rendszer intellektusának védelme volt (az oltáselleneseknek is joguk van indulni ebben a mai megbolondult világban), hanem az, hogy Sosoaca kiejtésével semmi se veszélyeztesse Simion második fordulós jelenlétét. A PSD, hogy biztosra menjen, elvégre majd’ az összes közvélemény-kutatásban vezettek, nemcsak így, hanem a Ciolacura leadott szavazatok egy részének Simion felé történő átirányításával is megpróbálta az AUR elnökét betolni a második fordulóba.

Ezzel párhuzamosan, szinte ezzel egy időben

zajlott a PNL övön aluli ellenválasza is. Érzékelve, hogy egyre közelebb van a Ciolacu-Simion második forduló forgatókönyve, arra játszottak, hogy meggyengítsék Simiont. Mivel Sosoaca már nem volt szereplő, így maradt Georgescu. Ahogy fentebb írtam, a Snoop portál oknyomozása során kiderült, hogy liberálisok nem kicsit tolták meg Georgescu kampányát, abban bízvba, hogy elvisz annyi szavazatot Simiontól, hogy az ne kerüljön a második fordulóba. Ha úgy nézzük, ez végül sikerült is, bár az mai napig rejtély, hogy miből gondolták azt a PNL kampánycsapatának tagjai, hogy Ciucă extábornok bármikor is képes lenne a második helyet megszerezni? A közvélemény-kutatások túlnyomó többsége negyedik, de sok esetben inkább ötödik helyre pozicionálta őt, innen pedig úgy tenni meg Iohannis bábját második fordulós szereplőnek, hogy a kampánystáb és a kampányfinanszírozás egy része egy másik jelöltre megy el, nos, az gyakorlatilag lehetetlen. Nem is sikerült ez nekik, de a PSD-t is meggátolták abban, hogy elnyerje az államfői széket, igaz, közben kiszabadítottak a palackból egy olyan szellemet, amitől aztán ők ijedtek meg a legjobban.

A fentiekhez pedig szépen hozzáadódik

a két nagy párton belüli feszültség okán kialakuló gerillaharc. A PSD-n belül mindig is létezett egy erős nacionalista irányvonal, egy olyan, jobb híján plebejusnak nevezett politikusi réteg, amely kötődik az egyházhoz, tagadja a szabadságjogok jelentős részét, és nem kevés szimpátiával tekint az oroszokra, mint a nemzeti identitás védőangyalaira. Ciolacu pártelnöki korszakával ennek a tábornak alaposan megcsappant a befolyása, és a PSD első emberének érdemei közé mindenképp fel kell írnunk azt, hogy ezekben a zűrös időkben is nyugatos irányban tartotta pártját. Ezzel együtt szép számmal akadhatnak olyan megyei bárók, helyi erős emberek, akiknek a Dragnea-időszak jobban tetszett, lopni is könnyebb volt, a PSD pedig mindent is uralt, így ezek a szocdem erők arra játszottak, hogy Ciolacu választási bukásával a pártelnöki karrierjének is vége lehet, ezzel pedig ők kerülnek vissza a hatalomba. (Ennek a PSD-s vonalnak mára már arca is van: Victor Ponta!)

A PNL-nél ugyanez, csak pepitában: a Iohannis által lenyelt majd kiköpött párt gyakorlatilag önmaga felszalámizásának útjára lépett. Iohannis nyírta ki a pártot kormányra vivő Ludovic Orbant, de Florin Cîțu rövid miniszterelnöksége is megérne egy misét, hogy aztán szintén Klaus legyen az, aki a sárgákat visszatereli az ősellenség vörösök mellé. A PNL-ben óriási felháborodást okozott a közös kormányzás gondolata, az pedig, hogy gyakorlatilag minden koalíciós ügyet előbb Klaussal kellett egyeztessenek sokaknak szúrta a szemét.

Úgyhogy, feleim, az idei választások első fordulójának eredménye gyakorlatilag a jelenlegi politikai osztály fura kampányának és színfalak mögötti harcának eredménye. Nem kellettek ide az oroszok, mert megoldották ők saját maguktól is, bár az kétségtelen, hogy Moszkva, ahogy azt az összes ország választási kampányában teszi, megpróbált kicsit beavatkozni, de ezt nem nevezhetjük döntő tényezőnek. Elvégre Georgescut a liberálisok pénzelték, Simiont a PSD tolta, a fura szereplők még furább, választási törvényeket megszegő kampányviselkedéseit pedig a román hatóságok tolerálták.

Van azonban optimizmusra okot adó következtetésem is:

amennyiben a PSD átnyomott párezer szavazatot Simionnak, akkor mégsem annyira erős az AUR elnöke, hogy a második fordulóba jusson, hiszen még ezzel a hátszéllel sem sikerült neki. Amennyiben a PNL tolta meg anyagilag és módszerileg Georgescu kampányát, akkor még sincs neki anyni szavazója, mint azt elsőre hinnénk. Egy következő körben, ilyen erős hátszél nélkül aligha válnak döntő szereplővé ezek a figurák.

De miért kellett eltörölni a választást?

A fentiek ugyan nem adnak teljes választ e fontos kérdésre, de mára ez is kezd körvonalazódni. Nem a Georgescutól, nem az oroszoktól való félelem miatt hozta meg vitatott döntését a CCR, hanem épp ellenkezőleg: attól féltek, hogy a társadalmi ijedtség egy olyan jelöltet juttat be a Cotroceni-palotába, aki nem a Binom része. És ez nem Georgescu! A dákógéta szélhámos miden, csak nem rendszerellenes, minden vagyonát a rendszerrel való kufárkodásból kereste. Pártja nincs, elnöksége esetén egy önállótlan valaki lenne, akit a pártok reggelire esznek meg.

Nem így Elena Lasconi!

Az USR jelöltje mögött egy mégiscsak közepes erősségű párt van, ráadásul nemzetközi beágyazottsága sem elhanyagolható, mindezeken túl pedig Băsescu egykori államfő is nyíltan őt támogatta. Választóként gondolhatunk bármit Lasconi képességeiről, de egy ilyen politikai pedigrével ő jelentette volna a legnagyobb veszélyt a PSD-PNL által Klaus Iohannis bábmester irányítása alatt felépített korrupt rendszerre. És, még egyszer, a társadalmi sokk könnyen azt eredményezhette volna, hogy Lasconi nyeri meg a második fordulót. De ezt viszonht már sosem fogjuk megtudni.

-örsh-

(Nethuszár)