Gázai jegyzetek a kognitív disszonanciáról, hamis liberalizmusról és Trump javaslatáról

Miért van az, hogy most mindenki meglepődik Trumpnak őrültnek nevezett ötletén, mi szerint kipucolja a Gázát, megveszi kilóra, Riviérát épít oda stb.? Miért tesz úgy mindenki, főleg az ötlet ellenzői, mintha az eddigi cselekvésekből és nem cselekvésekből nem ez kéne következzen? Hova tűnt a demokrata világ és a Hamász kognitív képessége?

Az ENSZ által igazgatott, és főképpen a Nyugat által (pl.: USAID és az Európai Unió) pénzelt UNRWA évtizedeken keresztül szemet hunyt afelett, hogy a Hamász iskolák, mecsetek és kórházak közvetlen közelébe, vagy éppenséggel ezekbe az ingatlanokba telepítette fegyverarzenálját, a katonai parancsnokságait, nem egyszer pedig ezen ingatlanok, épületek közeléből lövik ki a rakétáikat Izraelre, akik bemérik a rakéták indulási pontját, majd ide indítják a válaszcsapást, elpusztítva iskolát, mecsetet, kórházat, és akkor máris lehet mutogatni az Al-Jazeerán. Ezen az egyébként jól ismert, jól dokumentált jelenségek ellen Izrael nem egyszer az ENSZ előtt is tiltakozott, ahogy majdnem minden Hamásszal és/vagy Gázával kapcsolatos nyilatkozatában, interjúban, kommunikációban is jelezte a problémát, és soha nem történt semmi. Most pedig meglepődünk, hogy úgy Trump, mint Netanjahu, úgy az amerikai politikai osztály, főleg a republikánusok, mint Izrael majdhogynem egésze véget akar vetni ennek, és méghozzá a radikális megoldásokhoz fordul. Itt szeretném az Olvasó figyelmét felhívni arra, hogy a radikális jelleget nem Izrael és nem az Egyesült Államok kezdte beemelni a megoldások halmazába! A Hamász, sőt, a Hamász előtt a Yasser Arafat-féle Palesztin Felszabadító Szervezet hirdette meg a dzsihádokat, intifádákat tucatszámra gyilkolva az utcán békésen sétálgató izraeli civileket.

Mit gondolt a Hamász, mi fog történni?

Az október hetedikei események után, milyen eredményekre számított a Hamász vezetősége és a gázai lakosság? Mi volt az elképzelés? Azt gyakorlatilag ők is kizárhatták, hogy Izrael nem indít majd válaszul háborút. Azt ők is kizárhatták, hogy Izrael október 8-án fülét-farkát behúzva átadja az egész országot a környező arab lakosságnak, és átköltözik valahova a világ másik sarkára. Abban a palesztin vezetők is biztosak lehettek, hogy ez nem történik meg, de ha mégis ezt hitte volna a Hamász vezetősége és a gázai lakosság, akkor is fennáll a kérdés: miféle kognitív képességekkel rendelkezik – vagy nem rendelkezik! – a Gázát irányító Hamász és a gázai lakosság, ha nem tudták felmérni azt, hogy nekik ebből semmi, de semmi hasznuk nem lesz?

Megöltek X számú zsidót október 7-én, a kirobbant háborúban megöltek még X számú izraeli katonát, túszul ejtettek X számú zsidót és nem zsidót – mi lett az eredmény? Milyen eredményt tudnak elkönyvelni az általuk kirobbantott közel másfél évnyi háború után? És a kérdés nagyon is adott, mert ha az egész népedet kiteszed annak a kockázatnak, hogy Izrael átmegy rajtad, az izraeli hadsereg átmegy Gázán, ha az egész népedet kiteszed annak, hogy civilek halnak majd meg tömegesen, ami egyébként nem úgy igaz, ahogy azt a nyugati sajtó tálalja, messze nem annyi „civil” halt meg – de erről majd később – akkor jogossá válik a kérdés: mi volt az a magasabb cél, ami úgymond igazolná, hogy ekkora pusztításba lökik a saját népüket?

Nincs ilyen cél, nem is volt ilyen céljuk, és ki kell mondani fekete-fehéren, hogy azért nem volt ez a cél meghatározva, azért nem sikerült ebből legalább egy stratégiaalkotási szinten életképes, borzalmas, elítélendő, de mégis logikai szempontból életképes koncepciót varázsolni, mert a Hamász vezetése és a gázai lakosság többsége nem rendelkezik a kognitív képességeknek azon mértékével, azon mélységével, amelyek megengednék nekik azt, hogy legalább fél-egy évre előre tervezzenek.

Olvasom a Trump kijelentése nyomán felháborodottak véleményeit, és ilyen tipikus, késő-európai, posztmodern, poszt-multikulti, nagyon buta és álnaív fojtogató szeretet – hogy a fröcsögő gyűlölet ellenpárját mondjam – nyelvén azt a kijelentést teszik, hogy Izrael és a zsidók nem egyenlők Netanjahuval, és a palesztinok, a gázai palesztinok nem egyenlőek a Hamásszal.

Azt szeretném tisztelettel megkérdezni: ezt honnan tudjuk?

Ennek a kijelentésnek ugyanis csak a fele igaz. És az azért igaz, mert azt a felét tudjuk. Tudjuk, hogy az Izrael zsidósága nem egyenlő Netanjahuval, és ezt onnan tudjuk, hogy még a háború kitörése előtt is éveken keresztül kőkeményen tiltakoztak Netanjahu ellen. Leszavazták, bíróság elé próbálták állítani stb. Visszajött Netanjahu a hatalomba, továbbra is tüntettek ellene, a zsidó állam társadalmának egy jól látható szegmense, szándékosan nem mondom, hogy a többsége, de egy jól látható, kritikus tömeg méretű szegmense nem ért egyet Netanjahuval. Innen tudjuk, hogy Izrael zsidósága nem egyenlő Netanjahuval.

A kijelentés másik része: a gázai palesztinok nem egyenlőek a Hamásszal – ezt pedig honnan tudjuk? Hogy merünk ilyen bátor kijelentéseket tenni? Én értem az emögött meghúzódó etikai parancsot, ami egyébként a nyugati civilizációban érvényes etikai parancs, miszerint nem általánosítunk. Egy-két-három ember cselekménye alapján nem általánosítunk az egész közösségre. Egy-két-három vezető cselekedeté alapján nem általánosítunk az egész népre, az egész közösségre nézve.

Oké.

De ez csak Nyugaton érvényes!

És itt sem mindig!

Honnan tudjuk, hogy a gázai palesztinok nem egyenlőek a Hamásszal?

Gázában, Khan Yunisban, a Philadelphia-folyóson, a menekülttáborokban láttunk valahol és bármikor Hamász-ellenes tüntetést? Nem, nem láttunk ilyent!

A legutóbbi Hamász-ellenes megmozdulás, ami külföldről is látható volt, az a Fatah elleni „politikai verseny”. És amikor a Fatah tagok gyilkoltak Hamász tagokat, meg fordítva, akkor ez náluk egy választási kampány része volt, amit Hamász nyert meg.

De ez nem arról szólt, hogy a Hamász-ellenesek normális, demokratikus Gázát szerettek volna, hanem arról, hogy a Fatah nem akarta átengedni a pénz feletti diszponálás lehetőségét a Hamásznak, akik ezt meg nagyon is szerették volna. És ezt mérkőzést így játszották le. A nyugati progresszív, mostanság pro-palesztin értelmiségiek és azok, akik most Trump ötletén fel vannak háborodva miért nem lázadoztak akkor, amikor a Hamász által irányított Gázában az összes, de az összes Nyugat és/vagy a gazdag arab országok által finanszírozott jólétinek nevezhető intézkedés, terv, projekt dugába dőlt?

Eklatáns példája ennek a Katar és az Európai Unió által közösen finanszírozott vízvezeték hálózat kiépítése, pontosabban ki nem építése: a lakosság számára létkérdést jelentő vízvezeték-hálózat kiépítése azért maradt félbe, mert a Hamász kiásta a lefektetett vízcsöveket és rakétákat gyártott belőlük. Ezt a folyamatot a Hamász dokumentálta, majd videófelvételeken és tette közzé a saját Telegram csatornáján, tehát ez nem egy izraeli titkosszolgálat által kiszivárogtatott információ, amit hitünk alapján – attól függően, hogy melyik oldallal szimpatizálunk, attól függően, hogy mennyire vagyunk antiszemiták – meg tudnánk kérdőjelezni. Ezt nem tudjuk megkérdőjelezni, mert ezt maga a Hamász dicsekedte el! És Gáza elmúlt 20-30 évéből számtalan, számtalan ilyen esetet hozhatunk fel elrettentő példának!

Ennek ellenére nem hallottuk a nyugati hangokat tiltakozni, nem követelték szankciók bevezetését, nem hallottuk azt, hogy értelmes módon büntetnék a Hamászt úgy, hogy neki fájjon, és annyira fájjon, hogy abbahagyja az ilyen irányú cselekvéseit. Mai napig nem tudjuk, hogy a francba került be Gázába ennyi fegyver

Gázában csak a Hamász volt!
Csak?

A Hamász és még az ENSZ, az ENSZ UNWRA nevű szervezete. Hogy történhetett meg az, hogy ennyi fegyver jutott be Gázába? Nem kéne valaki megkérdezze az ENSZ-t, hogy ő mit csinált ez idő alatt? Hogy ez miként történhetett meg az ő szemük láttára? Mindezek alapján fel kell tennünk azt a kérdést: miféle kognitív képességekkel és miféle felelősségtudattal rendelkeznek, vagy pontosabban nem rendelkeznek a közel-keleti politika mai szereplői, ezeket az intézményeket milyen emberek vezették, és mit csinált az a nyugati, önmagát demokratikusnak, haladónak ésatöbbinek nevező politikai osztály, amelyik most szívéhez kap, és képmutatóan forgatja a szemeit, amikor Trump bejelenti, hogy megveszi kilóra a Gázát majd kirakja onnan a palesztinokat.

Az lenne a kérdésem ezen emberek irányába: mi a faszra számítottatok?!

Miből gondoltátok, hogy még 80-100 évig tűrni fog Izrael? Azon október 7-e után, ami a Holokauszt utáni legnagyobb csapásnak számít, ha ez az összehasonlítás még túlzó is lenne, kétségkívül, a terrormerényletek történetében kiemelkedő helyet foglal el az október 7-ei Hamász-pogrom. Mégis, mit gondoltatok, hogy ezek után egy ilyen Hamásszal, aki ezt csinálta, egy ilyen ENSZ-el aki ezt passzívan támogatta majd tárgyalni fog bárki is Washington vagy Tel-Aviv részéről?

Tényleg azt hiszik, hitték, hittétek, hogy csak azért, mert valamilyen nyugati vagy globális intézmény nevében, (Európai Unió, USAID, ENSZ), vagy azért, mert valamilyen állami pozícióban (miniszterelnök vagy elnök) képében lép fel a haladó értelmiségi, akkor majd bármi is változni fog? Nem látták, látjátok, hogy a válság nem abban áll, hogy a probléma létezik, hanem abban, hogy problémamegoldásra alakult évtizedes intézmények megszűntek, és azért szűntek meg, mert a progresszió nevében szabadságra küldték a józan észt Nyugat tisztel citoyenjei?

Ennek tehát erővel lesz vége, azért lesz erővel vége, mert a Hamász nyúlt az erőszakhoz, és nem hagyott más kiutat Izraelnek, mint azt, hogy feltegye a kérdést önmagának: akarjuk mi, hogy ilyen megtörténjen még, vagy nem? Nem akarjuk, nem akarják! Mivel az összes eddigi próbálkozások kudarcba fulladtak, [gazdag arab államok, ENSZ, Európai Unió, amerikai debil elnökök, Obama, Biden], ezért őnekik nem maradt más lehetőségük, mint szintén radikálisan viszonyulni a kérdésre adandó válaszhoz, és ebbe az irányba terelni saját cselekvésüket.

A hülyeség az, hogy azok, akik most azért szidják Trumpot, mert sajnálják a palesztinokat, épp a palesztinoknak okoznának legnagyobb problémát, hogyha meggátolják Trump tervét. Ebben az esetben ugyanis tíz éven belül nem marad palesztin Gázában, mert mindenkit megöl Izrael. Elkerget, megöl – mert a Hamász nem hagyott más választást!

Hogy jobban megértsük, a Hamász kognitív képességeinek hiányát, hadd mutassam be a történet egy másik ágát is. Ugyan abban reménykedett a Hamász, hogy majd az egész arab világ fellázad Izrael ellen, amikor meglátják, hogy Tel-Aviv mit csinál Gázában, és beindul a totális intifáda, a dzsihád, és eltörlik Izraelt a föld színéről – a Hamász nemzetköziesedése, pánarabosodása magával hozta azt, a nagyon is logikus lépést, hogy a Hezbollah is elkezdte rakétázni Izraelt – Izrael így kétfrontos háborúra kényszerült, és ebből fakadóan:

• ebből fakadóan, az előbb vázolt radikális válasz még inkább égetőbbé vált.
• ebből fakadóan derült ki, hogy a 2006-os libanoni háborút lezáró egyezményeket Libanon már jóval korábban megszegte, ugyanis az megtiltotta neki, hogy az izraeli határhoz közel fegyvereket, rakétákat tároljon. Ezt az egyezséget az ENSZ kéksisakosainak kellett volna betartatniuk. Nem tudták betartatni!

Megint csak az ENSZ-nél vagyunk, és megint csak a nyugat-európai államoknál, akik delegáltak ide ENSZ-katonákat. És gyakorlatilag a Hamász (majd a Hezbollah) azt érte el, hogy leleplezte az ENSZ tökéletlenségét, a nyugat-európai államok képmutatását és gyávaságát, és arra kényszerítette ezt a háborút megöröklő Trump elnököt, hogy szintén radikális válaszokhoz forduljon, legalábbis olyan válaszokhoz, amelyek kikerülik a nyugati intézményeket, merthogy a nyugati intézmények tehetetlensége, korrupciója, nemtörődömsége, antiszemitizmusa, progresszivizmusa járultak hozzá a mai helyzet súlyosságához.

Nem azt mondom, hogy kialakulásához, mert annak más történeti szálai is vannak, de az, hogy ez a helyzet ennyire súlyossá vált, hogy a Hezbollah meg a Hamász ennyire meg tudott erősödni, hogy a Hezbollah le tudta szarni az ENSZ-felügyeletet és a Hamász évtizedeken át tudta kijátszani a Gázai övezetben jelenlevő UNRWA-t (hacsak az UNWRA nem volt részese a Hamász terveinek!) elkerülhetetlenné tette a radikális válaszok megszületését. Logikus – és akinek vannak kognitív képességei az időben fel tudná mérni mindezeket.

Visszatérve a „Netanjahu nem egyenlő a zsidókkal, és a palesztinok nem egyenlőek a Hamásszal” tézishez: ezt nem tudjuk!

Azt viszont tudjuk, hogy a palesztinoknak nagyon nagy része, Holdról is jól kivehető része imádja a Hamászt, imádja köpködni a Nova fesztiválról elrabolt izraeli leányzó holtestét, örömünnepet ülnek, az utcán tombolnak a tömegek, amikor látják, hogy mit csinált a Hamász Izraelben, a kibucokban és a Nova fesztiválon. Igen, vannak olyan palesztinok, arabok, akik elítélően szólnak a Hamászról – ők jellemzően Izraelben élnek. És azért élnek Izraelben, mert a sajátjaik elől oda menekültek, gyakran szöktek Gázából, tették mindezt azért, mert saját maguknak egy jó életet akartak – orvosok, mérnökök akartak lenni, és nem a Hamász által pénzért osztott Gázába érkező nyugati segélyekből élni.

A nyugati demokrácia intézményesült, ezzel arctalanná vált, mára pedig csak az eredeti tartalmat nélkülöző formák maradtak meg, a kialakuló űrt pedig betöltötték a cselekvő emberek. Trump javaslata tehát csak annyira embertelen, csak annyira elítélendő, mint az évtizedek óta zajló, baloldali, progresszív kormányok által elősegített és támogatott nyugati félrenézés, a tabusításra, felelősségelkenésre és buta álnaivitásra épített hamis liberalizmus – Trump javaslata nem az akció, hanem a reakció, nem a probléma eredője, hanem annak eredménye!

-örsh-

P.S.: A félreértések elkerülése végett: én magam sem támogatom palesztin milliók áttelepítését, de nem akartam úgy tenni, mintha nem érteném azt a logikai folyamatot, amely idáig vezetett. ÉS különösen dühít, hogy a felelősök zöme ma is ugyanúgy politizál, szakért, elemez és tanácsol, mintha nem annak a rendszernek lettek volna részei és építői, amely a jelenlegi állapotok kialakulásához vezetett.

(Nethuszár)