Sajnálatos, de ez van: Zelenszkij elnök nagyot hibázott!

A Fehér Ház Ovális Irodájában tegnap lezajlott Zelenszkij-Trump találkozó sokkoló jelenetei után sok mindent újra kell gondolnunk Európában, de még ezt megelőzően le kell számolnunk néhány hamis, félrevezető, vagy jószándékú, de téves értelmezéssel, ami a találkozó kapcsán szökkent szárba.

A Nethuszár a kezdetektől fogva Ukrajna mellett áll és elítéli Putyin népirtó katonai agresszióját. Ez viszont nem jelenti azt, hogy eltekintünk a saját véleményalkotás jogától. Vannak kényelmetlen igazságok, releváns vélemények, amelyeket akkor is ki kell mondani, ha tartalmuk nem feltétlenül nyeri el tetszésünket. Ez most egy ilyen cikk!

A mainstream média és a közösségi felületek videóin leginkább a vitatott és sokkoló, veszekedős tíz perc tekinthető meg. A találkozó azonban közel ötven percig tartott, ebből pedig az utolsó tíz perc az, ami bejárta a világsajtót.

[A teljes beszélgetést rögzítő videót a cikk végén találjátok!]

Érdemes azonban leszögezni: semmi sem indokolta, és az ezt megelőző mintegy negyven percben semmi jele nem volt annak, hogy a sajtó képviselői előtt folyatott kedélyes csevegés ennyire eszkalálódjon.

Mégis, mi történt?

A helyzet az, bármennyire is fájó ezt kimondani, Zelenszkij elnök hibásan cselekedett! A szópárbajt közvetlenül megelőző esemény nagyjából a következő idővonal mentén zajlott: újságíró a második világháború utáni világrendről kérdez, Amerika jelenlegi helyzetéről, viselkedéséről. Nem részletezem, a téma ismert, a mainstream sajtó be is számolt erről. Trump válasza ismert, ezt is taglalta a világsajtó – ő senkinek az oldalán nem áll, sem Putyinén, sem Zelenszkijén, megérti, ha Zelenszkij utálja Putyint és részéről ez maradhat így a továbbiakban is, de ő deal-t akar kötni Putyinnal – ő Amerika oldalán áll, a világ javát akarja, a világ és Európa (!) szövetségese [ez egyébként fontos mondat Trump szájából, sokan átsiklottak felette] stb. Nagyjából így néz ki Trump válasza, már jönne a következő újságírói kérdés, amikor Vance alelnök jelentkezik, hogy kiegészítené a választ, Trump int, hogy oké, just do it, Vance pedig az újságíró felé fordulva (!) úgy fogalmaz: „a békéhez, a jóléthez vezető út LEHET, hogy a diplomáciában keresendő”. Vance érvel is, méghozzá nem mond olyasmit, amit élből lehetne elvetni. Felhozza, hogy Biden elnök kemény hangot ütött meg Putyinnal, aki ennek ellenére elindította a háborút, lerombolta Ukrajna egy részét. Amerika elnökének kemény szavai nem álltak összhangban Amerika tetteivel – valahogy így fogalmaz. Mi több, ebben a válaszban Zelenszkijre vagy Ukrajnára nézve semmi sértő nem volt, a kérdés általánosságban vonatkozott Amerika viselkedésére, a válasz is általánosságban értelmezendő. „Kipróbáltuk annak a lehetőségét, hogy Amerika elnökének a szavai többet érnek, mint Amerika tényleges tettei” – mondja Vance, (utalva Joe Biden politikájára) majd hozzáteszi: ami Amerikát naggyá tette, az a diplomácia iránti elkötelezettsége, ez pontosan az, amit Trump elnök tenni kíván. Nagyjából itt ér véget Vance alelnök újságírói kérdésére adott válasza, ami azért ennél hosszabb, érdemes meghallgatni, és sok mindent lehetne erre mondani, de azt nem, hogy légből kapott szöveg lenne. A forgatókönyv szerint jöhetett volna a következő újságírói kérdés, de ekkor megszólal Zelenszkij – némiképp váratlanul – és Vance alelnökhöz fordulva megkérdi: can i ask you? Kérdezhetek? Persze – jön a válasz.

És ekkor beindul Zelenszkij: arra hivatkozik, hogy az Orosz Föderáció 2014- ben kezdte a háborút, azóta volt már diplomáciai egyezség, amiket Putyin nem tartott be stb. Ismerjük, és tudjuk, hogy ez is igaz, de ezekben az egyezségekben Amerika nem vett részt (Trump pedig végképp nem, ő Javelint küldött Ukrajnának anno!), de az igazi hiba az ukrán elnök részéről a hangnem bizonyult: „what kind of diplomacy?” – kérdezi meg, vagy inkább kérdezi fel Vance alelnököt, akit a kamerák előtt egyszerűen JD-nek szólít. Vance ekkor válaszol egy csípőset: „olyan diplomáciáról beszélek, amely megállítja az országod lerombolását” – de a mondatát be sem fejezi, mert Zelenszkij közbeszól, beszél, majd ismét Vance szólal meg, amire Zelenszkij úgy reagál, hogy „hangosan beszél” az alelnök, amire Trump is megszólal, hogy egyáltalán nem beszélt hangosan – ami igaz is, Vance nem emelte fel a hangját, nem volt hangosabb, mint Zelenszkij.

Közvetlenül ezelőtt Zelenszkij azt is felveti, hogy a háborúban álló Ukrajna érzéseit Amerika is megismerheti, hiába az óceán, ami elválasztja őket, erre kapja fel Trump a vizet: „ezt nem tudhatod, nem vagy abban a helyzetben, hogy megmondd nekünk mit érezzünk”. Akárhogy is nézzük, Vance felkérdezése nem bizonyult jó ötletnek, és a kamerák előtt azt mondani Trumpnak és amerikaiak millióinak, hogy megtudjátok ti is milyen a háború, nos, ez sem a diplomáciai etikett csúcspontja…. Ilyen típusú beszólásokat, felkérdezéseket, keresztkérdéseket, nevezzük bárhogyan is, nem a kamerák előtt teszel fel. Vance, amikor tiszteletlenséggel vádolja Zelenszkijt meg is jegyzi: „in front of the american media” (az amerikai sajtó előtt). A szócsata végén Trump megjegyzi, hogy az attitűdök megváltoztak, majd berekeszti a találkozót. Innen már nem volt visszaút.

És miben hibázott Zelenszkij?

Nem kellett volna Vance alelnököt felkérdeznie! Az ilyen, egyébként az ukrán elnök részéről JOGOS kérdést nem a sajtó képviselői, a kamerák és ország-világ előtt szokták feltenni. Lévén az Ovális Irodában történt beszélgetést egy közös ebéd követte volna, majd az ásványkincsekkel kapcsolatos megállapodás aláírása, ezeken az eseményeken bőven lett volna alkalom megkérdezni minderről Vance alelnököt. Zelenszkij tisztában volt, tisztában kellett legyen a következőkkel: egyáltalán a találkozó is azért jöhetett létre, mert a dolgot meggondoló, a találkozó lemondását fontolgató Trumpot Macron elnök az utolsó pillanatban végül meggyőzte. Zelenszkij tisztában volt vele, hogy azzal az amerikai elnökkel ül le tárgyalni, aki alig pár nappal ezelőtt még diktátornak nevezte őt. Sokkal jobban járt volna az ukrán elnök, ha el sem megy a találkozóra, hagyja levegőben lógni az ásványkincsekre vonatkozó szerződést, amely egyébként alig különbözik valamiben egy oroszok előtti kapituláció révén a Moszkva által lehetségesen támasztott feltételektől, viszont, ha már elment Washingtonba, akkor arra kellett volna koncentrálnia, hogy elhozza, amit akar: a biztonsági garanciákat, további fegyverszállításokat stb. Amit elért, az ezzel gyökeresen ellentétes: az egész amerikai támogatás kérdőjel alá került!

Még egyszer mondom, írom: Zelenszkij szavai igazak, felvetései, aggályai több mint jogosak – de ő akkor is a háborúban álló Ukrajna elnöke, és nem egy akármilyen kommentelő a csemereknek felület biztosító közösségi médiaplatformon. Nem lájkokért küzd, hanem eredményekért – ezt azért vegyük figyelembe, és ha ebből sem az ukrán elnök, sem az ukrán külpolitikai adminisztráció nem tanul, akkor könnyen lehet, hogy nem ez volt az utolsó eset, amikor Ukrajna fölösleges és elkerülhető konfliktusba kerül támogatóival!

A következmények:

Európai államfők, miniszterelnökök sora állt ki az ukrán elnök mellett, az ukrán nép és az ukrán kormány összezárt Zelenszkij mögött – ez viszont nem a találkozón történtek SZÁNDÉKOSAN kiprovokált eredménye, hanem egy járulékos siker – ami akár ellenkezőképp is alakulhatott volna, és semmi garancia nincs arra nézve, hogy a most szolidaritásukat hangoztató európai államok vezetői nem gondolják meg magukat a későbbiekben – különösen, ha Trump majd azt mondja: oké, ha ennyire odavagytok Zelenszkijért, akkor küldjetek nekik ti fegyvereket – Amerika nélkül Európa nem tudja Ukrajnát felfegyverezni, mert a fegyverekhez nem pénz kell elsősporban, hanem fegyver, és a vén kontinens védelmi ipara saját önvédelmére sem elég, nemhogy mások támogatására. Persze, az európai államok jelenlegi összeborulásából, közös szolidarító nyilatkozataiból még akármi is kinőhet, talán egy egységes európai haderő is, de ez még nagyon messze van, és amíg ide elérünk – ha elérünk egyáltalán! –, addig Ukrajnának valahogy ki kéne tartania. Amerika nélkül ez viszont nehéz lesz. Így biztosan…

Alább az Ovális Irodában történtek teljes felvétele

Érdemes nagyjából a 38. perctől nézni (ha már nem nézzük végig), ugyanis a szópárbaj, veszekedés nem érthető meg ezen jelenetek nélkül – és ezekről írtam én is fentebb.

-örsh-

Borítókép: VideoCapture

(Nethuszár)