A modern Szultán 2300 évre ítél – mert miért is ne?

Van valami hátborzongatóan elegáns abban, ahogy Recep Tayyip Erdoğan a 21. század kellős közepén úgy működteti Törökországot, mintha legalábbis még mindig janicsárok szaladgálnának a szultáni palota udvarán. Most éppen 2300 év börtönt sózott valakire – azért, mert az illető nem ért egyet vele. Igen, jól olvastad: nem merénylet, nem államcsíny, nem is valami romantikus kémregénybe illő összeesküvés. Egyszerűen csak: ellenvélemény.

Erdoğan nem véletlenül kapta a Szultán becenevet. Az ember olyan hévvel építi újjá az Oszmán Birodalom saját fantomváltozatát, hogy a demokráció és az emberiesség inkább csak bosszantó akadálynak tűnik számára, nem pedig valami tiszteletben tartandó értéknek. De hát mit is várnánk egy olyan világban, ahol a nácik és kommunisták milliókat öltek a saját eszméik nevében, és ahol Putyin épp most csinálja ugyanezt Kelet-Ukrajnában?

A modern autokrácia azonban fejlődik. Nem kell többé fekete Volgát küldeni az ellenzéki politikusért. Imamoǧlut sem vitték ki hátul a töltényfalhoz, nem puffogtak a fegyverek, nem fröccsent vér a betonra. Ugyan, dehogy! Minek a dramaturgia, ha van egy sokkal kifinomultabb módszer is?

Koncepciós perek.

Papírszagú jogállamiság.

Ál-objektív ítéletek.

És a végén egy olyan büntetés, amit senki nem él túl – de mégse kell holttestet eltüntetni.

Ha az autokraták között létezik innovációs díj, Erdoğan most simán megkapná. Mert amit Törökországban látunk, az nem csupán hatalomgyakorlás: ez már művészet. Hideg, cinikus, technokrata művészet.

És persze a legszebb az egészben, hogy lesznek követői. Miért ne lennének? Sokkal egyszerűbb valakit életfogytig tartó jogi labirintusba zárni, mint elvinni egy pincébe.

Hát nem zseniális?

A maga sötét, történelmi iróniától csöpögő módján egészen az.

FORRÁS: G4Media

(Nethuszár)