Háborús energiaárak hajtják fel az inflációt Európában és azon túl
2026. 05. 11. 09:45:15
A globális gazdaságot ismét erőteljes inflációs nyomás éri, miután a közel-keleti konfliktus következtében megugrott energiaárak világszerte éreztetni kezdték hatásukat. Ennek egyik látványos példája Svájc, ahol az éves inflációs ráta áprilisban megduplázódott: a márciusi 0,3 százalékról 0,6 százalékra emelkedett, ami 2024 decembere óta a legmagasabb szintet jelenti. A hétfőn közzétett hivatalos statisztikai adatok szerint ez már a második egymást követő hónap, amikor az árak emelkedést mutattak, miután korábban négy hónapon keresztül csökkenő tendencia volt megfigyelhető.
A svájci drágulás hátterében elsősorban az iráni háború által kiváltott energiahiány áll, amely jelentősen megemelte az importált energia költségeit. Bár Svájc hagyományosan az alacsony inflációjú gazdaságok közé tartozik, az energiaárak gyors növekedése még ebben a stabil gazdasági környezetben is érzékelhető fordulatot hozott. A Svájci Szövetségi Statisztikai Hivatal adatai alapján az importált infláció éves alapon márciusban még mínusz 0,3 százalékon állt, áprilisban azonban plusz 0,9 százalékra emelkedett, ami egyértelműen az energiahordozók drágulásának következménye.
A részletes adatok azt mutatják, hogy az áruk körében tapasztalt defláció mérséklődött, mínusz 0,7 százalékról mínusz 0,2 százalékra változott, miközben a szolgáltatások inflációja 0,9 százalékról 1,1 százalékra nőtt. A maginfláció, amely nem tartalmazza az energiát és a szezonálisan ingadozó tételeket, ezzel szemben enyhén csökkent, 0,4 százalékról 0,3 százalékra mérséklődött, ami arra utal, hogy a jelenlegi inflációs gyorsulás döntően az energiaárakhoz köthető, és egyelőre nem vált általános gazdasági árspirállá.
A Svájci Nemzeti Bank márciusban változatlanul, 0,0 százalékon hagyta az irányadó kamatlábat, ugyanakkor jelezte, hogy a közel-keleti konfliktus miatt emelkedő energiaárak következtében felfelé módosította rövid távú inflációs előrejelzését. Az áprilisi 0,6 százalékos infláció nagyjából megfelel a jegybank második negyedévre vonatkozó, 0,5 százalékos feltételes előrejelzésének, ami arra utal, hogy a június 18-án esedékes következő kamatdöntő ülés előtt egyelőre nem nehezedik közvetlen nyomás a monetáris politika irányának megváltoztatására.
A háborús energiahatások azonban nemcsak Európa egyik legstabilabb gazdaságában jelentkeznek, hanem sokkal erősebben érezhetők olyan országokban is, amelyek már eleve magas inflációval küzdenek. Törökországban az éves infláció áprilisban 32,37 százalékra emelkedett a márciusi 30,87 százalékról, meghaladva a piac körülbelül 31,3 százalékos várakozását, és elérve a 2025 októbere óta mért legmagasabb szintet. A hivatalos statisztikai adatok szerint a fogyasztói árak havi szinten 4,18 százalékkal nőttek, ami több mint kétszerese a márciusi 1,94 százalékos emelkedésnek, és jelentősen felülmúlja a 3,28 százalékos konszenzusos előrejelzést.
Az áremelkedések széles körben jelentkeztek a török gazdaságban. Az élelmiszerek és alkoholmentes italok inflációja 34,55 százalékra gyorsult a márciusi 32,36 százalékról, a lakhatási és közüzemi költségek 46,6 százalékra emelkedtek a korábbi 42,06 százalékról, míg a közlekedési kiadások inflációja 35,06 százalékra nőtt a márciusi 34,35 százalékról. Ezek az adatok jól mutatják, hogy míg Svájcban az infláció elsősorban egyetlen tényezőhöz, az energiához köthető, addig Törökországban a drágulás már a gazdaság szinte minden területén érezhetővé vált.
A két ország adatai együtt szemléltetik, hogy a közel-keleti konfliktus inflációs következményei messze túlmutatnak a térségen, és globális gazdasági hatásokat idéznek elő. A Világbank a múlt héten arra figyelmeztetett, hogy az energiaárak várhatóan 24 százalékkal emelkednek 2026 során, ami az orosz–ukrán háború kezdete óta a legnagyobb éves növekedést jelentené. Az előrejelzések szerint a Brent típusú nyersolaj átlagára hordónként 86 dollár lehet, szemben a 2025-ben mért 69 dolláros átlaggal.
A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy a konfliktus következtében lezárt Hormuzi-szoros a globális olajkínálat mintegy 20 százalékát érinti, amit a Nemzetközi Energiaügynökség a történelem legnagyobb globális energiabiztonsági kihívásaként jellemzett. Mivel a magas energiaköltségek várhatóan tartósan velünk maradnak, a közgazdászok arra számítanak, hogy az importált energiától függő gazdaságokban a következő hónapokban további inflációs nyomás alakul ki, amely nemcsak a fejlődő országokat, hanem a hagyományosan stabil, alacsony inflációjú államokat is egyre komolyabb alkalmazkodásra kényszerítheti.
