Több mint 2 billió euró vár felszabadításra – ha Brüsszel mer lépni

Az Európai Unió bankszektorában egyre erősebb nyomás épül fel a szabályozók felé, hogy számolják fel azt a bonyolult, egymást átfedő tőkekövetelmény-rendszert, amely évtizedek alatt rétegről rétegre rakódott az európai bankok működésére, és amelynek egyszerűsítése az iparág becslései szerint több mint 2 billió euró többlethitelezési kapacitást szabadíthatna fel az Európai Unióban – ez egy olyan összeg, amelynek mozgásba hozása alapvetően változtathatná meg az európai gazdaság finanszírozási lehetőségeit.

Ahhoz, hogy a vita tétjét megértsük, érdemes röviden elmagyarázni, miről is van szó: a bankok nem kölcsönözhetik ki az összes pénzüket, hanem kötelesek bizonyos tőkét tartalékban tartani arra az esetre, ha valami rosszul sülne el – ez egy alapvetően ésszerű és szükséges előírás, amelynek célja az, hogy egy bank csődje ne rántsa magával az egész pénzügyi rendszert, ahogy az 2008-ban történt. A probléma nem az alapelvvel van, hanem azzal, hogy az évek során Európában egymásra rakódott szabályok olyan bonyolult rendszert hoztak létre, amelyben az EU jelenlegi tőkeszabályozási keretrendszere hét átfedő puffertréteget tartalmaz, és amelyek a határon átnyúló, tehát több országban is működő bankok esetében akár 86 különböző pufferkövetelményt is előírhatnak egyszerre – ez azt jelenti, hogy egy nagyobb európai bank jogászai és kockázatkezelői rengeteg időt és energiát fordítanak arra, hogy ezeknek a részben egymást ismétlő szabályoknak megfeleljenek, ahelyett hogy a pénzt hitelként juttatnák el a gazdaságba.

Alejandra Kindelán, az AEB spanyol bankszövetség elnöke pénteken nyilatkozott arról, hogy a meglévő szabályok egyszerűsítése a pénzügyi stabilitás megőrzése mellett több mint 2 billió euróval növelhetné az európai bankok hitelezési kapacitását, amelyből közel 250 milliárd euró jutna egyedül Spanyolországra – és ez az összeg nem elvont pénzügyi fogalom, hanem azt jelenti, hogy ennyi hitelt lehetne kihelyezni vállalkozásoknak, háztartásoknak, beruházásokhoz és fejlesztésekhez. Az Európai Pénzügyi Piacok Szövetségének, az AFME-nek a márciusi jelentése még ennél is részletesebb képet fest: a szövetség becslései szerint az EU banki tőkeszabályozási keretrendszerének egyszerűsítése mintegy 62 bázisponttal – vagyis közel kétharmad százalékponttal – csökkenthetné a bankok tőkeköltségét, és akár 2,8 billió euró értékű többlethitelezést szabadíthatna fel, miközben a reformok körülbelül 281 milliárd euró CET1-tőkét, vagyis a legmagasabb minőségű banki alaptőkét tennék szabaddá, amelyet a bankok azonnal a háztartások és vállalkozások hitelellátásának támogatására fordíthatnának. Az iparági szervezetek összesített becslése szerint az ilyen reformok 2,7 százalékkal emelhetnék az euróövezet GDP-jét, ami jóval meghaladja az elmúlt két évtizedben mért átlagos növekedést, és önmagában is jelzi, hogy mekkora gazdasági potenciál alszik az európai bankrendszer szabályozási rétegeiben.

A Reuters értesülései szerint az Európai Bizottság egy, a blokk versenyképességét értékelő belső tervezetben azt fontolgatja, hogy megerősített hatáskörrel ruházza fel a nemzeti bankfelügyeleti hatóságokat az átfedő tőkekövetelményekre vonatkozó szabályozás egyszerűsítése érdekében – a javaslat lényege, hogy a bankcsoportokon belül elegendő lenne a megfelelést az anyavállalat szintjén kezelni, így az egyes leányvállalatoknak nem kellene külön-külön tőkét és likviditást fenntartaniuk minden egyes tagállamban, ahol működnek. Ez a változtatás különösen a határokon átnyúló, tehát több európai országban egyidejűleg jelenlévő bankokat érintené kedvezően, amelyeknek jelenleg minden egyes leányvállalatuk számára külön tőketartalékot kell fenntartaniuk, még akkor is, ha a bankcsoport egésze bőséges tőkével rendelkezik – ez olyan, mintha egy nagy céget arra köteleznének, hogy minden egyes irodájában külön-külön tartson vészalapot, még akkor is, ha a vállalat pénzügyileg teljesen stabil. A kockázatok ellensúlyozása érdekében a Bizottság ugyanakkor olyan új jogi felhatalmazást is javasol, amely lehetővé tenné a felügyeletek számára, hogy szükség esetén kötelezzék az anyavállalatot arra, hogy eszközöket ruházzon át a leányvállalatba – ez egyfajta biztosíték arra az esetre, ha egy adott országban működő leányvállalat bajba kerülne, és szüksége lenne az anyavállalat tőkéjére.

A reform iránt egyre szélesebb körű intézményi támogatás mutatkozik: az Európai Bankhatóság, az EBA, június 16-án átfogó felülvizsgálatot tett közzé az EU teljes tőkeszabályozási keretéről, amelyben azt javasolja, hogy a tőkestruktúrát kevesebb rétegre egyszerűsítsék, és szüntessék meg az átfedő puffereket – és ugyanezen a napon az Európai Bankszövetség, az EBF is közzétette a Speciális Hitelnyújtásról szóló Fehér Könyvét, amelyben figyelmeztet arra, hogy a túlzottan összetett szabályok korlátozzák a hitelnyújtást. Az EKB Kormányzótanácsa már 2025 decemberében hasonló ajánlásokat hagyott jóvá, amelyek a kockázattal súlyozott és tőkeáttételi mutató keretrendszer elemeinek csökkentésére, valamint a kisebb bankok számára egyszerűbb prudenciális rendszer kialakítására szólítanak fel – az Európai Bankszövetség pedig június 9-én megbízta az Oliver Wyman tanácsadó céget, hogy mérje fel az európai bankok jelenlegi kapacitása és Európa finanszírozási szükségletei közötti különbséget, ami azt jelzi, hogy az iparág immár konkrét adatokat kíván felmutatni a tárgyalóasztalnál. A döntés, hogy mindebből valódi reform lesz-e, Brüsszel kezében van – de az intézményi és iparági hangok ritkán mutattak ekkora összhangot abban, hogy az idő eljött a változásra.

FORRÁS

(Nethuszár)