Búcsú az utolsó trópusi gleccsertől

Van egy gleccser a világ egyik legváratlanabb pontján: a trópusokon, Pápua szigetén, Indonéziában. A Puncak Jaya csúcs közelében kapaszkodik a hegyoldalba – pontosabban már csak kapaszkodna. A Meteorológiai Világszervezet (WMO) friss jelentése szerint ugyanis ez a jégtakaró 2026 végére vagy legkésőbb 2027 elejére teljesen eltűnhet.

Hónapokról beszélünk tehát, nem évtizedekről. Hogy érzékeljük, mekkora a baj: a gleccser ma az 1988-ban mért területének mindössze 2 százalékát teszi ki. Olyan ez, mintha egy futballpályányi jégből mára csak egy nappali szoba méretű darab maradt volna. A térség hat gleccseréből négy már el is tűnt, csupán kettő – a Carstensz és a Keleti Northwall Firn – tartja magát. Egyelőre. 1980 és 2024 között a jégtakaró 97 százaléka odalett. Az indonéz meteorológiai szolgálat, a BMKG még az idén hasonló következtetésre jutott: a jelenlegi olvadási ütem mellett a gleccserek legkésőbb 2026–2027-re teljesen elolvadnak. És a helyzet romolhat, mert az előrejelzések szerint 2026 közepén erős El Niño-jelenség alakulhat ki, amely tovább gyorsítja a folyamatot – mintha valaki feljebb tekerné a fűtést egy amúgy is olvadó jégkocka alatt. Nem csak a jég olvad – az egész térség izzad A gleccser eltűnése önmagában is szimbolikus veszteség, de a WMO jelentése ennél jóval szélesebb képet fest, és az nem túl biztató. 2025 a Délnyugat-csendes-óceáni térség valaha mért második legmelegebb éve volt – csak 2024 előzte meg. A levegő átlagosan 0,37 Celsius-fokkal volt melegebb az 1991–2020 közötti időszak átlagánál. Az óceán sem járt jobban. A tavalyi tengeri hőhullámok kiterjedése minden idők legnagyobbja volt olyan évben, amikor nem tombolt El Niño. A tengerszint eközben 1999 óta évente átlagosan 3,7 milliméterrel emelkedik. Ez elsőre kevésnek tűnhet – nagyjából két egymásra tett pénzérme vastagsága évente –, de negyedszázad alatt ez már közel tíz centimétert jelent, ami alacsonyan fekvő szigetországok esetében élet-halál kérdése lehet. És van még egy csendes, láthatatlan folyamat: az óceán savasodása. A tengervíz egyre több szén-dioxidot nyel el a levegőből, ettől kémiailag savasabbá válik. 2025-ben a térség szinte teljes területén történelmi mélypontra süllyedt a felszíni vizek pH-értéke. Ez a korallzátonyokat, kagylókat és rákokat sújtja leginkább – vagyis pontosan azokat az élőlényeket, amelyekre a helyi halászat és turizmus épül. Amikor az óceán a kenyérkereset „Sok délnyugat-csendes-óceáni ország és terület számára az óceán a megélhetés, a gazdaság és az ellenálló képesség alapja” – fogalmazott Celeste Saulo, a WMO főtitkára. Szavai mögött egyszerű igazság áll: ezekben a szigetországokban az óceán nem díszlet, hanem éléskamra, munkahely és közlekedési útvonal egyszerre. Ha az óceán beteg, a rá épülő közösségek is megsínylik. A jelentés – amelyet a WMO nemzeti meteorológiai szolgálatokkal és ENSZ-partnerekkel, köztük az Ázsiai és Csendes-óceáni Gazdasági és Szociális Bizottsággal közösen készített – ráadásul kényes pillanatban jelent meg. Az előrejelzések szerint 2026 szeptemberéig erős El Niño bontakozhat ki, és a szakemberek attól tartanak, hogy a most dokumentált terhek a következő hónapokban tovább súlyosbodnak. A trópusi gleccser sorsa így egyfajta figyelmeztető jelzés: ami a hegycsúcson már visszafordíthatatlan, az lentebb, a partokon és az óceánban még alakítható. De az idő – akárcsak a jég – gyorsan fogy.

FORRÁS

(Nethuszár)