A bolgár kormányfő Timmermansszal tárgyal, közben mószerolja a magyarokat és a lengyeleket (Hangfelvétel!)

Nem kellett sokat gondolkoznom, hogy miként foglaljam össze azt, ami ma az Unióban zajlik politikai címén. Röviden: az EU ugyanaz, mint Románia, csak egy nagyobb területen. Hosszabban pedig alább:

Adott ugye az Európai Néppárt (EPP) – ők nyerték az uniós parlamenti választásokat szerte a kontinensen, magyarán övéké a legnagyobb frakció, így, a hagyományoknak és az íratlan törvényeknek megfelelően, ők kéne adják az Európai Bizottság (az Unió valós hatalmi jogosítványokkal rendelkező szerve) elnökét. Ez a fickó lett volna Manfred Weber, aki az EP-választások előtt, alatt és után komoly jogállami aggódást mutatott Magyarország iránt, ki is jelentette, hogy neki nem kell a magyarok támogatása, ezzel próbálva meg jó pontokat szerezni a nagykutyák előtt, miközben romániai látogatása alatt minden látható szégyen nélkül pózolt olyan kőkemény nackó dumákat toló politrükösökkel, mint Bogdan Rares. Aztán lőn szombat és lőn utána vasárnap, és lőn választások, valamint azok eredményei, és az ezt követő alkuk – így a Spitzenkandidat már nem spicces, nem jut a csúcsra, amin nem is csodálkozunk, tekintve az előbb említett előjátékot – Weber számára az orgazmus elmaradt, legalábbis úgy látszik innen, a kelet-európai kisállamok nyomorúságos madártávlatából. Ha már madárnak néznek, akkor legalább kapnánk valamit, de megnyugtatok mindenkit: az EB-elnöki posztért folyó alkudozásnak nevezett zsarolás-marakodás verseny (ca la noi in Romania) témái között nem szerepelnek olyan kérdések, amelyek az európai, vagy épp a még mindig leszakadásban utazó kelet-európai régió polgárainak jólétét érintené, így aztán nyugodtan szendereghetünk, akár jobblétre is, sok értelme számunkra már nem maradt az érdeklődésnek, de perverzek vagyunk, ezért nézzük. Meg azért is, mert angolul élvezetesebb az Antena3 programjainak brüsszeli változata.

Az oszakai G20-on aztán Merkel mama és a német CDU-CSU vezérhangyái összeültek, és kiötölték a Nagy Alkut. Hagyják Webert a francba és mégsem, azaz: támogatják a szocialista Timmermanst az EB elnöki székéért folytatott versenyben, cserébe viszont a nackókkal fotózkodó Weber lehet a z Európai Parlament elnöke, ami egy súlytalan pozíció, de legalább jól kommunikálható, és itt nem lehet nagyon elbaszni sem semmit.

Aztán az Európa Tanács (ami az Unió tagállamainak vezetőit tömörítő, ők jelölik az EB elnökét) vasárnapi ebédjén borult minden, és a Nagy Alkut nem nyelték le a népek, leginkább mi, keletiek, köszönhető ez annak is, hogy Orbán Viktor levélben fordult a Néppárt elnökéhez, hogy gondolják már meg mit csinálnak, ez olyan, mintha nálunk a PNL-USR megnyerné a választásokat, majd az alkuk után felkérnék Dragneát a börtönből, hogy alakítson kormányt. Jó, nem ezt írta Viktor, de ez volt a lényege, azért hozom fel ezt a hasonlatot, hogy lássuk: az Európai Unió is Románia, csak nagyobb a területe. Bár, ha elnézem a Muslim Brotherhood mintájára megalakult Ortodox Testvériséget, és a tetteiket körülvevő emberjogista csendet, akkor kétségeim vannak, hogy ez így is marad-e. (Lesz még Brüsszel román falu, ha-ha-ha!)

 

Szóval vasárnap bukott az alku, és úgy körre indultak az alkudozó felek, ekkor látogatta meg a bolgár kormányfőt Timmermans, Bulgária brüsszeli rezidenciáján, hogy jópofizzanak egy sort. A bolgár miniszterelnök ugyanakkor a szó hagyományos értelmében (ez az átkozott kelet-európai hagyományőrzés, ugye?) fogta fel a nyilvánosság és a transzparencia fogalmakat, és a Facebookon élőben tolta a Timmermans-i látogatást, mintegy három percig, amíg az emberjogista szocialista szólt, hogy talán ezt mégsem kéne. A három perc azért így is tanulságos volt:

„Azért szerettelek volna látni, mert egy kompromisszum körvonalazódik” -kezdi a bolgár elnök, majd folytatja: „Weber a Parlament, te pedig a Bizottság (élére). (…) A Néppárt ugyancsak rendszerpárt, mint a Szocialisták, és ebben a helyzetben nem az számít ki van fent, és ki van lent. Őszintén szólva, Webernek nagyobb a tapasztalata a Parlamentben, neked pedig a Bizottságban, mint alelnök. Ma beszéltem Pedróval (Sanches), Emanuellel (Macron), Rute-val (Marc), Angélával (Merkel) és más kollégákkal és arra jutottunk, hogy nem makacsoljuk tovább magunkat, és jöjjünk elő egy döntéssel.”

Timmermans a maga részéről csontig benyalt a bolgárnak: „Mindig is nyíltan kifejeztem csodálatomat azért, amit csinálsz a korrupció és a szervezett bűnözés elleni küzdelem terén az országodban. Nyílt beszélgetéseink voltak, és ezért nagyra értékelem barátságunkat” – mondta az uniós szoci annak az országnak a miniszterelnökének, aki az uniós tagállamok, és talán a világ összes állama közül egyedül képes felvenni a versenyt a román korrupcióval, ami azért nem kis teljesítmény, ezt lássuk be. Az sem semmi, hogy a kampányban Timmermans szocialista bolgár kollégája, a bolgár szocik listáját vezető Elena Joncseva mutatott be olyan dokumentumokat, amelyek azt bizonyítják, hogy Boriszov elvtárs igencsak hanyagul kezelte vagyonnyilatkozatát, elfeledkezve egy barcelonai ingatlan megemlítéséről. Elena Joncseva egyébként újságíró volt, innen mászott át a politikába, ahol a szocik listáját vezette az idei EP-választáson, így most képzeljük el milyen furán érzi magát, hogy új főnöke épp azzal parolázik, akit ő buktatott le otthon. (Amúgy valaki elmagyarázná nekem, mi ez az új kelet-európai hobbi, hogy zsurnaliszták indulnak a baloldali pártok különböző listáin?)

Ezek után Boriszov felsorolja, mi mindent szeretne, azaz, ahogy azt a lakótelep híradókban mondják: benyújtotta követeléseit. Gázelosztó (hub) létrehozása Bulgáriában, az országot vegyék fel a schengeni övezetbe (ez Romániának sem sikerült, baszki, ha megelőznek a bolgárok leköltözök Szófiába, de most komolyan. Magyarnak lenni eisze ott sem rosszabb…) és, most figyeljenek, kedves emberjogvédő partizánok, mert ettől azért nekem is leszakadt az arcom: az EU vessen véget annak a gyakorlatának, hogy monitorizálja a bolgár korrupcióellenes harcot!!! (Az MCV-program – szerző megjegyzése)

Timmermans pedig ekkor elküldte az anyjába a bolgárt, és kiment a teremből – történne mindez egy normális Európai Unióban, de nem. Maradt a kedélyes beszélgetés, egymás heréinek nyaldosása, amiben aligha lehet Timmermans úrral versenyzeni. A bolgár kormányfő azért megjegyzi, hogy vannak egyes közép- és kelet-európai országok, amelyeknek fenntartásai vannak Timmermanssal szemben (értsd: Magyarország és Lengyelország, meg úgy a V4-ek), de ő megmondta nekik, hogy „hisz Timmermans integritásában” – így a bolgár kormányfő.

A holland igazságbajnok (azért van abban valami pikáns, hogy a srebrenicai mészárlást végignéző holland kéksisakosok országa az igazságbajnok Európában) pedig ismét nyög egy sor udvariasságot: „Azt gondolom, mindig is jól tudtunk együtt dolgozni. Mindig egyenes és őszinte voltam veletek, és mindig kifejeztem csodálatomat azért, amit a szervezett bűnözés elleni küzdelem terén tesztek. Sok őszinte beszélgetésünk volt. Ez az az alap, amire építkezik barátságunk”

Ezek után Timmermans a kamera felé néz, és megjegyzi: talán „nem jó ötlet” felvenni ezt a beszélgetést.

Pedig igencsak jó ötletnek, én szívesen elnéztem volna, hogy mire jutnak, de a bolgár kormányfő hallgatott a jó szóra, és kikapcsolta a kamerát.

Nos, feleim, összeadva a fentieket, amelyek csak egy cseppnyit mutattak meg az uniós politikusok nem létező elvhűségéből, gyarmatosító szándékaiból stb. azt hiszem nyugodtan levonhatjuk a következtetést: Orbán Viktornak igaza van, amikor Brüsszelt és az Uniót bírálja, annak megreformálást szorgalmazza, valamint abban is, amikor a kampányban még arról beszélt, hogy a Néppárt túl közel húzódik a szocikhoz, így elveszti saját arculatát. Hát, most pont ez történik. A bolgár kormányfő pedig Timmermanssal együtt bemutatta, hogy senkit sem érdekelnek a bolgár korrupciós történetek, akkor sem, ha azt pont Timmermans szocialista és bolgár párttársa leplezi le, ha egyszer az elnöki szék múlik rajta, akkor lehetőség szerint még több bolgár újságírót kell meggyilkolni, zaklatni, terrorizálni stb.

Itt tartunk most, a tárgyalások folytatódnak!

Ghonzó

(Flux24, Nethuszár)