Ceaușescu parancsát teljesítik az úzvölgyi temető elrománosításával?

A június 6-i incidenst követően ismertté váltak mindazok a levéltári dokumentumok, amelyekre hivatkozva a dormánfalvi polgármester a temető nemzetközivé alakítását elhatározta.

Amint ezekből kiderül, a temetőben az első világháború idején eltemetett 350 honvéd mellé az 1926-27-ben lezajlott hadisír-összevonás során további 793 katona került elhantolásra. A temető alaprajzának jelmagyarázatán az újonnan áttelepítettek és honvédek egyaránt ellenséges hősökként lettek feltüntetve.

 

 

Az alaprajzzal ellentétben az áttemetési naplóban hét román katona is megjelenik. Ezek közül Horcic Mihai (ejtsd: Horcsik Miháj) neve, alakulata és elhalálozásának időpontja alapján azonos a magyar adatbázisban 209-es sorszámmal magyarként bevezetett Harcsik Mihállyal, aki a 11. gyalogezredben szolgált, Lusin Filip pedig minden bizonnyal Lusicz Fülöp nevű katona, aki a magyar nyilvántartásban oroszként szerepel (70. sorszám).

i

Egy további katona, Morduminechei Gheorghe (Morduminikei Gyorgye) alakulatának száma és elhalálozásának időpontja szintén megegyezik Madaninec György népfelkelőével, Morduminechei-t azonban eredetileg az úzvölgyi fűrésztelepen, Madaninecet pedig Csíkszentmártonban temették el.

A dokumentumok külön érdekessége, hogy a temetőrendezés eredményeként létrejött sírkertben mindössze öt magyar, egy osztrák és egy német parcella létéről tanúskodnak. A temető kapcsán előkerült másik dokumentumot, amelyen 149 román katona neve szerepel és 1985-ből származik, először május 8-án tették közzé a bákói Cultul Eroilor (ejtsd: kultul erojilor – hősök kultusza) nevű Facebook-profilon. Ez a dokumentum tulajdonképpen egy listából és egy olyan adatlapból áll, amely az úzvölgyi temetőben található emlékművek kapcsán került kitöltésre.

Amint más forrásokból kiderül, a két dokumentum egy olyan felmérés részeként keletkezett, amelyre 1984-85-ben, illetve 1988-89-ben került sor, és amely során Románia minden idegen és román háborús emlékművét nyilvántartásba vették. A felmérésre Maria Bucur történész szerint azt követően került sor, hogy az 1980-s évek elején a hadsereg háborús emlékművekért felelős osztálya figyelmeztette Nicolae Ceaușescu román diktátort: Erdély területén számos Horthysta-fasiszta (értsd: a magyarok által állított) emlékmű találtató, amelyek veszélyt jelentenek a román államra nézve.

Bucur szerint a felmérés készítői egy Románia területén található, de jelentős magyar lakossággal bíró megye magyar emlékműveit általában horthysta-fasiszta emlékművekként azonosították, és többnyire azt javasolták, hogy ezeket vagy le kell bontani, vagy olyan emlékművekké kell átalakítani, amelyek méltóképpen jelenítik meg a román nép háborús áldozatvállalását. (Maria Bucur, Heroes and Victims, Bloomington and Indianapolis, 2009, 183-184)

A lista hitelességét illetően egyéb problémák is felmerülnek. A 149 név közül hatot egyértelműen az áttemetési naplóból vettek át – tehát van köztük egy honvéd is –; ezek neve mellett csak az elesés éve szerepel (a listán egy hetedik katona is szerepel ugyanígy, az ő neve azonban nem található meg az áttemetési naplóban). A fennmaradó 142 katona elesési dátumait az események menetével összevetve az derül ki, hogy az elhalálozási adatok nem a Gergely-, hanem a Románia által 1919-ig használt Julianus-naptár szerint kerültek rögzítésre – azaz az elhalálozás dátumát nem a magyar, hanem a román hatóságok rögzítették. A dátumokból ugyanakkor az is egyértelműen látszik, hogy e katonák többsége az október 15–28. között zajló mozgóharcok során esett el, olyan területen, amely október 28-át követően a román, később pedig az őket felváltó orosz csapatok ellenőrzése alatt maradt.

Végezetül ki kell térnünk a lista címére is,amit egyrészt alig lehet kiolvasni, másrészt a szavak formája alapján sem Úzvölgy román neve – Valea Uzului –, sem a temető jelentésű román szó, a cimitir nem szerepel benne. A meglehetősen elmosódott gépírás miatt csak találgatni lehet, azonban a szavak hossza, illetve a valamelyest kivehető betűk azt sugallják, hogy az eredeti cím valami ilyesmi lehetett: Propunere de nume/teme pentru(olvashatatlan szó) din comuna Sinmartin [név/témajavaslat a Szentmárton községi (olvashatatlan szó)val kapcsolatban].

Mivel az úzvölgyi temető felmérése kapcsán az egyetlen ismert adatlapon semmiféle karbantartás vagy jövendőbeli intézkedés nem szerepel, Csíkszentmártonban viszont található magyar vonatkozású emlékmű, joggal feltételezhető, hogy az 1985-ös lista tulajdonképpen a szentmártoni emlékmű átalakítására vonatkozik, és azokat a neveket tartalmazza, amelyeknek egy esetleges átalakítás során kellett volna az emlékműre felkerülniük.

A temetőben eltemetettek magyar adatbázisát ITT LEHET megtekinteni.

Horcic Mihai Román adatbázisban: 83 Magyar adatbázisban: 209 (Harcsik Mihály);
Lusin Filip Román adatbázisban: 91 Magyar adatbázisban: 70 (Lusicz Fülöp)
Morduminechei Gheorghe alakulatának száma és elhalálozásának időpontja megegyezik Madaninec György népfelkelőével, Morduminechei-t azonban eredetileg az úzvölgyi fűrésztelepen, Madaninecet pedig Csíkszentmártonban temették el.

Az események a magyar szakirodalomban

Gottfried Barna, A Maros-védőállástól a Magyarosig . A m. Kir. 10. (miskolci) honvéd gyalogezred Erdélyben (1916. szeptember – 1917. március) – elolvasható ITT.

A 39. gyaloghadosztály: október 15-én lépték át a román határt a 39. gyaloghadosztály alakulatai, élükön a tízesekkel, azzal a céllal, hogy elérjék a moldvai Dormanesti (Dormánfalva) települést, amely az Úz és a Tatros találkozásánál fekszik. A támadás rendkívül lassan haladt, a nehéz terepviszonyok, az ahhoz alkalmazkodó, annak adottságait általában jól használó román védelem miatt az ezred 19-én elérte a románok, Poiana Uzuluitól nyugatra, 1916. előtt kiépített völgyzáró állásásait.

Október 20-án a szokásos hatástalan tüzérségi előkészítés után meg kellett indulnia a rohamnak. északi irányból, Benda százados egy zászlóaljnyi erővel átkarolta a román védelmi vonalat. A honvédek csak annyit láttak, hogy előbb egyesével, majd kisebb csoportokban a románok a falu, valószínűleg Salatruc település felé futnak. Poiana Uzului elesett, az Úz völgyének keleti bejárata a magyar csapatok kezébe került.

24-én aztán a románok erősítést kapva átvették a kezdeményezést és október 28-ra visszanyomták a hadosztály alakulatait a magyar-román határra.

Október 28-án elcsendesedtek az úz-völgyi harcok. Ez a kronológia nagyrészt megegyezik a Constantin Kirițescu által írott monográfia adataival.

Az események román kronológiája egy román történeti munka alapján:

27 szeptember – 4 október: a Parajd és Szováta térségében vívott ütközet, amelyben a Prezan tábornok vezette román Armata de Nord (Északi Hadsereg), a másik oldalról a Fabinyi altábornagy(feldmareșal) vezetett osztrák-magyar harccsoport vett részt 29 szeptember: a román 27 gyalogezred Székelyderzs (Dîrjiu) irányába támad, az ellenség visszahúzódik,

Szeptember 30: a román 27 gyalogezred elfoglalja és Agyagfalvát (Aluniș, Lutița, 285 old.), Október 4: az Armatei de Nord megkezdi a visszavonulást (287 old.),

Október 9: Csíkszereda kiürítése (300 old),

Október 14-15: a 39. Hadosztály csapatait a románok visszavetik a román-magyar határtól, Október 20: az ellenség elfoglalja Poiana Uzului-t,

Október 27-28: a román 4. vadászezred visszafoglalja Poiana Uzului-t, az ellenség a határ irányába vonul vissza (402-403 old.).

Forrás: Constantin Kirițescu, Istoria războiului pentru întregirea României 1916-1919 (A Románia egységesítéséért vívott háború története 1916-1919), Editura Științtifică și Enciclopedică, București, 1989. Vol. I.

NETHUSZÁR