Az úzvölgyi provokátorok I.rész: sötét figura a múltból
2019. 06. 19. 15:22:58
Most, hogy kezdenek lenyugodni az úzvölgyi temetővel kapcsolatos kedélyek, úgy gondoltuk, ideje lenne kicsit megpiszkálni, mi is történt, vagy még inkább, kik is keltették a feszültséget. Ugyanis Erdély-szerte az a vélemény vert gyökeret, hogy az úzvölgyi botrány a marosvásárhelyi fekete március forgatókönyvét követi. S bár kissé erőltetett a hasonlat, és nem is tartunk ott, mint 1990-ben, azért akadt olyan párhuzam, amelyen mi, akik leéltünk már negyven és x évet Romániában, kicsit meghökkentünk. A Nethuszár nyomozás-sorozata, első rész – csak erős idegzetűeknek!
Az egymástól látszólag független események láncolatán próbáltunk elindulni, de egyre inkább úgy érzetük, hogy zsákutcába kerülünk – vadabbnál vadabb összeesküvés-elméleteket gyárthattunk volna, de minden valóságalap nélkül. Aztán lapoztunk egyet, és sorra vettük a szereplőket. És erősen meglepődtünk, hogy mást és csúnyábbat ne mondjunk.
Alapítója és alelnöke a Partidul Neamul Românesc (PNR) nevű (magyarul valahogy Román „Nemzetség” Pártja néven lehetne megnevezni őket) szélsőjobboldali politikai formációnak, amelyet 2018 februárjában jegyeztek be. Az úzvölgyi temetőnél zajló erőszakos cselekményekről tudósító román sajtó egy része (például a Realitatea) arról tudósít még akkor, frissiben, melegében, hogy a „helyszínen tartózkodik Mircea Chelaru”, a román hadsereg vezérkarának egykori főnöke. Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke név szerint is megemlíti mint olyan egykori tábornokot, aki jelen volt és szervezte az eseményeket, irányította azokat, uszított.
Bár fényképet nem találtunk, amely minden kétséget kizáróan bizonyítaná, hogy a fickó jelen volt az Úzvölgyében, az tény, hogy annak a PNR-nek az alapítója és alelnöke, amely derekasan kivette a részét az úzvölgyi uszításból. Ugyanakkor Mircea Chelaru nem azért érdekes elsősorban, mert vezérkari főnök volt Iliescu Romániájában, hanem mert 1990-ben, a marosvásárhelyi fekete március eseményeinél ő volt a hadsereg helyi parancsnoka. Ő volt az, akinek az irányítása alatt álló hadsereg semmit sem tett az erőszakos cselekmények megfékezésére, azok meggátolására stb. A hála nem marad el – még abban az évben megkapja az újjáalakuló Szekuritáté, most már SRI néven, keretén belül működő Divizia 3 (3-as ügyosztály) főnökségét – ez az az ügyosztály, amit mi, magyarok olyan jól ismerünk, ugyanis ennek a feladata az „irredenta tevékenységek” követése, megfigyelése. Ne kerteljünk: ez a magyarokat, mint „belső ellenséget” megfigyelő ügyosztály, ami Ceauşescu öröksége. És továbbél…
Ahogy akkoriban is az ős-PSD és Iliescu szekerét tolta, most sincs ez másképp. A 2017 februárjában kirobbant kormányellenes tüntetések kapcsán cikket írt, nyilatkozott és bőszen agitált …., a tüntetők ellen. Akik ugye Románia vesztét akarják, miközben a magyarok készülnek ellopni Erdélyt, vagy valami hasonló, de nyilatkozataiban, cikkeiben visszatérő hazugság az, hogy Budapesten az utcai pannókon, a tévékben és mindenhol úgy mutatják be a bukaresti kormányellenes tüntetéseket, mintha azok a székelyföldi autonómia melletti tüntetések lennének.
Idén március közepén, az EP-választás kampányának előestéjén nyílt levélben fordul Románia európarlamenti képviselőihez, hogy azok miért nem emelnek szót Brüsszelben Erdély „koszoválása” ellen, miért nézik tétlenül, ami folyik, és van egy furcsa, fenyegetésnek hangzó mondatrész is a szövegben: „nu vom merge prea departe cu toleranţa” (nem leszünk túl toleránsak) – mármint azokkal, akik a haza ellenségei. Chelaru amúgy esküdt ellensége annak a Romániának, ami jól működik, és ahol kis balkáni surmóságokat büntetik. 2015-ben az ellene folytatott DNA nyomozás során kiderült, hogy már rögtön 2000-ben, ahogy kinevezték vezérkari főnöknek, különböző ingatlancsalásokra, ingatlanokkal való visszaélésre vette rá beosztottjait. Chelaru 2015-ben kapott három évet és négy évnyi felügyeletet melléje, plusz vissza kellett fizessen egyrészt 93.000 lejt (kb. 19 ezer euró) a Védelmi Minisztériumnak a károkért, amelyet nekik okozott, másrészt pedig 850 ezer lejt (kb. 180 ezer euró!!!) mint olyan jövedelmet, amelyet jogosulatlanul szerzett meg. A bírói döntés persze nem volt végleges, ellene felebezett a Bukaresti Fellebbviteli Bíróságon.
Mircea Chelaru 2002-ben lépett be a Román Nemzeti Egység Pártjába (PUNR), amelynek ugyanez év májusában elnöke lesz. A PUNR szétesése után úgy látszik, nem akar unatkozni, így többedmagával, néhány tábornokkal megalapítja a fentebb már említett Román Nemzetség Pártját (Partidul Neamul Românesc), amely megpróbált elindulni az europarlamenti választásokon, ám a választási bizottság mintegy 4 ezer aláírásukat megsemmisítette, mert azok hamisak voltak – így nem indultak a vetélkedőn, de követőik, rajongóik és szavazóik figyelmébe ajánlottak egy függetlenként induló „tehetséges” fiatalembert: George Simiont.
Ismerős a név?
Innen folytatjuk!
(Nethuszár)