Az úzvölgyi provokátorok II. rész: alig észrevehetően, de megjelenik a titkosszolgálati szál

Jöjjön egy másik szereplő, aki aprónak tűnő, de nagyon fontos szerepet játszik, játszott az ügyben – egy egyesület: Cultul Eroilor Bacău. Így szerepelnek a Facebookon, és ők azok, akik 2019. május 8-án közzéteszik a szociális médiában az úzvölgyi katonai temetőben állítólag eltemetett román katonák listáját –hogy, hogy nem, de szintén egy egykori (?) titkosszolga kerül a képbe. A Nethuszár nyomozás-sorozata, II. rész.

Mellékes, de érdekes információ: nem szenvedünk semmilyen halálos betegségben, nem fogyasztunk alkoholt és drogokat, nem is kereskedünk velük, és nem vagyunk depressziósok, hogy öngyilkosok legyünk.

Ez a lista, amelyre Dormánfalva hivatkozik, amikor beindul a harc, a majd’ két hónapig tartó folyamatos uszítás, dezinformálás, ez az egész diverzió egyik kulcsmomentuma, ugyanis a lista miatt egy pillanatra mindenki elbizonytalanodik. Mi pedig kotorászni kezdtünk ennél a Cultul Eroilor egyesületnél, és ismét felbukkant egy ismerős sötét arc a múltból, jelenből: Ilie Mohora, a csíkszeredai népességnyilvántartó egykori vezetője, és erősen gyanítható, hogy az 1990-ben újjászerveződő SRI alkalmazottja, de az biztos, hogy kapcsolata a hírszerző szolgálattal egy időben kifejezetten szeretetteljesnek mondható.

Kis román nyelvlecke kezdő balkániaknak

OFICIU (ejtsd: ofícsu) – hivatal. A Védelmi Minisztérium alárendeltségébe tartozó Oficiul Naţional pentru Cultul Eroilor (ejtsd: ofícsul nácionál pentru kultul erójilor – Hősök Kultusza Nemzeti Hivatal, rövidítve: ONCE) az a hivatalos szerv, amely a katonai temetők ügyében eljárhat.

SOCIETATEA (ejtsd: szocsiétátéá): Societatea Cultul Eroilor (ejtsd: szocsiétátéa kultul erójilor – Hősök Kultusza Társaság/Társulat): az a két világháború között működő szervezet, amely a katonasírok, katonatemetők feltérképezésével, azok leltározásával lett megbízva – ők készítették az úzvölgyi katonai temető leltárát, azt, ami az interneten is kering, amelynek pontosságában (már amennyire akkoriban ezt pontosan lehetett elvégezni) a szakértők sem kételkednek.

ASOCIAŢIA (ejtsd: aszocsiácijá): Asociaţia Naţională Cultul Eroilor (ANCE) (ászocsiácijá nácionálö kultul erójilor) – Hősök Kultusza Nemzeti Egyesület: teljes nevükön Asociaţia Naţională Cultul Eroilor „Regina Maria”, de a hétköznapi megnevezése a sajtóban csak Cultul Eroilor vagy Asociaţia Cultul Eroilor, a szociális médiában ők is így emlegetik magukat.

Tessék eligazodni a dzsumbujban…

Az ANCE

A minket érdeklő és az úzvölgyi provokációban óvatos, de annál fontosabb szerepet játszó szervezet az Asociaţia Naţională Cultul Eroilor (a továbbiakban: ANCE). Ez a román katonasírok és emlékművek ápolását, karbantartását és új emlékhelyek kialakítását maga elé tűző szervezet 1991-ben alakult, majd 2014-ben Mircea Duşa akkori honvédelmi miniszter 698/19.08.2014 sz. kormányrendelete közhasznú szervezetként ismeri el. Az ANCE 2019. május 30-án (tehát jó rendesen elkésve) posztolta saját oldalán állásfoglalását az úzvölgyi temetőben történt zsákos akcióval kapcsolatosan. A szokásos hőbörgés mellett ez a nyilatkozatuk tartalmazott pár fontos információt:

„Mai târziu, în perioada 1926–1927, Societatea Cultul Eroilor, ale cărei tradiţii sunt continuate astăzi de Asociaţia Naţională Cultul Eroilor „Regina Maria”, a amenajat la Valea Uzului un cimitir internațional, în care, alături de parcelele existente, au fost reînhumați cu onorurile cuvenite, militari de diferite naţionalităţi căzuţi în luptele din aceeași zonă. În total, cimitirul număra la acea dată 149 de eroi români (…)”

Magyarul a lényeg: az ANCE önmagát a Societatea Cultul Eroilor (továbbiakban SCE) hagyományának folytatójaként tünteti fel, a megfogalmazás kicsit olyan, mintha ők valamiféle jogutód lennének, holott erről szó sincs. Továbbá: a SCE által elvégzett rendezés idején, azaz 1927-ben 149 román katona nyugodott ott – állítják ők, ami szintén nem igaz, és ezt valószínűleg tudták is, tudniuk kellett, hiszen az 1927-es temetőrendezés hivatalos dokumentumai ekkor már az interneten is szabadon hozzáférhetők, de…

A SCE-ra való hivatkozás azért is érdekes, mert az ANCE-nak, mint az ország minden megyéjében alapszervezetekkel rendelkező egyesületnek (sőt közhasznú szervezetnek!) kell legyen egy megfelelő adatbázisa, kapcsolata a SCE levéltárával, vagy ahhoz való hozzáférése. Ennélfogva secc-pecc „kideríthették” volna azt, amit az egész média (előbb a magyar, de később jó néhány román sajtóorgánum is) megtett, hogy a SCE 1927-es leltárában NEM szerepel 149 román katona. Az ANCE honlapján ráadásul előkelő helyen szerepel a baráti oldalak között úgy a Védelmi Minisztérium, mint a ONCE – azok a hivatalos szervek, amelyek később cáfolják az ANCE 149 román katona úzvölgyi jelenlétéről szóló diverziót.

Még érdekesebb az ANCE bákói fiókjának hozzáállása. Ők teszik közzé az ominózus listát a 149 román katona nevével, akik – szerintük – az úzvölgyi katonai temetőben nyugszanak, erre hivatkozik a fél ország, amikor ott emlékművet akarnak szentelni. A Nethuszár korábbi nyomozása során odáig eljutott, hogy a lista egy a Ceauşescu-rezsim idején végzett és a magyar emlékhelyek ellen irányuló állami intézkedés nyomán készített leltárból származhat, és nem valószínű, hogy bármi köze is lenne az Úzvölgyéhez, ahogy azt is jó helyen kerestük korábban, hogy, ha vannak román katonák, akkor azok hova lettek, lehettek eltemetve. Említettük korábban mi is POIANA Uzului települést(magyarul Úzmezeje), az Úzvölgyétől tíz kilométerre levő és a mostani tó helyén fekvő egykori települést, ahova biztos temettek szovjet katonákat, de valószínűleg románokat is.

Később a Védelmi Minisztérium alárendeltségébe tartozó Oficiul Naţional pentru Cultul Eroilor (ONCE) hivatalos jelentése is megerősíti: a kétes listán szereplő román katonák Úzmezején lettek eltemetve, majd innen a két világháború között Comăneşti-re (Kománfalvára) vitték át a holttesteket, az ottani hősi temetőbe. Márpedig az ANCE bákói fiókja a fentebb hivatkozott Facebook-bejegyzésében úgy fogalmaz:

„În ultima perioadă, s-au creat discuții pe marginea eroilor neamului ce își află somnul de veci în Cimitirului Eroilor din Valea Uzului. Pentru clarificarea situației au fost cercetate documente din perioada Primului Război Mondial, perioada interberică [sic!] și după cel de-al Doilea Război Mondial. Datele despre eroii înhumați în acest cimitir erau cunoscute la nivelul asociației noastre. Prin grija domnului col. (rtr.) Ilie Mohora ne-au fost trimise copii după Inventarul realizat în data de 16.01 1985.
Glorie Etrenă Eroilor Neamului!”

Azaz: „az utóbbi időben az úzvölgyi katonai temetőben nyugvó nemzeti hősök kérdése viták tárgyává vált. A helyzet tisztázásának érdekében első világháborús, két világháború közötti és második világháború utáni dokumentumok is megvizsgálására kerültek. Az itt eltemetett hősökkel kapcsolatos adatok ismertek voltak egyesületünk előtt. (kiemelés tőlünk – a szerk.) Ilie Mohora nyug. ezredes úr gondoskodása folytán másolatokat küldtek nekünk az 1985. január 16-án összeállított leltárból. Örök dicsőség a nemzet hőseinek!”

Ismertek voltak??! Az első világháború utáni, és a két világháború közötti állapotot tükröző 1934-es jelentés 12 román katonáról tesz említést, de a legérdekesebb az, hogy ezt a dokumentumot a csíkszeredai román csendőrség állította ki abban az időben, így ez mai napig (vagy ennek a másolata, illetve a dokumentum létezése) ismert kell legyen a csíkszeredai hatóságok, vagy a hatóságon belül az ezzel foglalkozó osztály vezetői előtt. Hogy, hogy nem, de a dokumentumokat hiányosan és dezinformációra alkalmas módon elküldő Ilie Mohora ma egy nyugdíjas rendőr, aki Csíkszeredában „mediátori” tevékenységet lát el, a 2000-es évek elején viszont a népességnyilvántartóosztály főnöke volt– ez volt az az időszak, amikor a Hargita megyeiek közül sokan a rendőrség épületében aludtak, hogy útlevélhez juthassanak. (2019. 06. 24. 00.00: Pontosítás: Ilie MOHORA az útlevélosztály, azaz Serviciului Public Comunitar pentru Eliberarea Pasapoartelor vezetője volt – nem teljhatalmú rendőrparancsnok; a félreértések elkerülése végett – köszönjük SZ. R. olvasónknak az infót, arra biztatjuk olvasóinkat, hogy saját maguk is fussák meg köreiket!)

Ilie Mohora ugyanakkor erősen köthető a titkosszolgálatokhoz – legalábbis erre enged következtetni az, hogy a Román Hírszerző Szolgálat Tartalékos és Nyugalmazott Tisztjeinek Egyesülete (Asociaţia Cadrelor Militare în Rezervă şi în Retragere din Serviciul Român de Informaţii) által kiadott „Vitralii – lumini şi umbre” című periodika 2015. szeptember–novemberi számának 139. oldalán Ilie Mohora neve kollégaként tűnik fel. Mégpedig olyan kollégaként, aki 2015-ben egy kiállítás-megnyitón az egyik szervező, az ANCE csíkszeredai, Hargita megyei fiókjának vezetőjeként van jelen, ezt a minőségét különben az egyesület hivatalos bejegyzése is igazolja.

A kérdés tehát adott: a bákói katonasírokkal és katonai emlékhelyekkel évtizedek óta foglakozó Hősök Kultusza Egyesület bákói fiókja (ANCE Bacău) nem tudta, hogy kik nyugszanak a szintén Bákó megyében levő kománfalvi katonai temetőben?! Nem tűnt fel nekik, hogy a kománfalvi temetőben levő nevek közül több is szerepel azon a listán, amely szerint Úzvölgyében vannak eltemetve? És olyannyira biztosak voltak a 149 nevet tartalmazó listában, hogy közzé is tették, hadd legyen, amire hivatkozva követelőzzenek a román szélsőségesek!

Ilie Mohora, aki egyrészt a csíkszeredai népességnyilvántartó osztály vezetője, másrészt – erősen feltételezhetően – aktív SRI-s volt egy időben, harmadrészt az ANCE Hargita megyei fiókjának vezetője, annyira hanyag lenne, hogy nem nézi meg alaposan, milyen dokumentumot küld el a bákóiaknak? Talán igen, mindenesetre érdekes a Mohora által elküldött és a Védelmi Minisztérium által közzétett eredeti dokumentumokat összevetni.

Az Ilie MOHORA által elküldött és a román sajtóban nagy kört befutott dokumentum azon része, amely neveket tartalmazza egy fénymásolat, a címe alig olvasható, dátum nem szerepel rajta, viszont a névlista mellett szerepelnek még iratok: a „Fisa de Monument” (Emlékmű Űrlap), amelyekből két különböző dátumot tudunk elkülöníteni: 1985.11.16 és 1985 1. 16 – ez utóbbi elmosódottabb formában, ahonnan elképzelhető, hogy egy egyes hiányzik, így a „fisa de monument” minden bizonnyal 1985-ből származik, nagy a valószínűsége, hogy a névlista is ekkora datálható, és valószínűleg ugyanennek a dokumentumnak a része.

Ami itt fontosabb: az első két oldal egy kitöltött űrlap, ami olyan nagyobb betűs írógéppel van írva, amilyet csak a Román Kommunista Párt Központi Bizottságában használtak, másutt nem (bár lehet, hogy egyes minisztériumokban is volt ilyen írógép, és ilyennel írták azt, amit a KB-nak küldtek; azért kellett nagyobb betűkkel gépelni, mert Ceauşescu a rendes írógépbetűt nem látta rendesen, és szemüveget nem akart viselni), az űrlap tehát valószínűleg az RKP KB-ból származik, a lista tehát központi előírásra készült, de az már rendes csíkszeredai írógéppel, és a névlistát tartalmazó lap fejlécében nem szerepel sehol, hogy a felsorolt katonák hol nyugszanak – itt egyetlen szó vehető ki viszonylag tisztán, érdekes módon azé a községé, amelyhez tartozik Úzvölgye is: Csíkszentmárton, azaz Sînmartin.

 

 

A dokumentum azon része, amely a bal oldalon látható II.-ig tart a bukaresti Védelmi Minisztérium változatában így néz ki:

 

A 21. pontig, azaz a lap aljáig található szöveg teljesen megegyezik a fenti képen is látható szöveggel, a 21 pontban olvasható hosszabb szöveg tördelése is dettó ugyanaz. Apró, de lényeges különbség: a fejlécben világosan szerepel: úzvölgyi temető, Csíkszentmárton község.

Az írógéppel készült listán a II. ponttól kezdődő névsor pedig szintén megegyezik a bukaresti Védelmi Minisztérium által kiadott jelentés 8. számú mellékletével, amely viszont világosan megmondja, az úzmezeji (POIANA Uzului) halottakról van szó:

A védelmi minisztérium közleménye szerint:

„În ceea ce priveşte numărul militarilor români înhumaţi în acest cimitir, faţă de situaţia statistică din anul 1928 (când sunt menţionaţi în evidenţă 11 eroi români, dintre care 8 identificaţi nominal şi 3 neidentificaţi nominal), „Fişa de evidenţă a cimitirului” din anul 1988, (care nu menţionează nicio sursă documentară), face trimitere la 148 de morţi de război români (şi nu 149 cum rezultă din însumumarea [sic!] morţilor de război din anexele nr. 7 şi nr. 8), în contextul în care cei care au întocmit fişa din 1988 au însumat morţii de război români identificaţi nominal de la Valea Uzului (19) […] cu morţii de război români identificaţi nominal la Poiana Uzului (130) […] un alt loc de înhumare din Primul Război Mondial, desfiinţat în perioada interbelică, osemintele fiind centralizate în Cimitirul eroilor din oraşul Comăneşti, jud. Bacău […]”

Azaz: „»A temető nyilvántartási jegyzéke« 1988-ból (amely nem említ egyetlen forrásdokumentumot sem) 148 román háborús halottra utal (és nem 149-re, ahogy a 7. és 8. mellékletekben szereplő halottak számának összeadásából kijönne), abban a kontextusban [elképzelve – Nethuszár fordítói megjegyzése], hogy akik az 1988-as jegyzéket összeállították, összeadták az úzvölgyi temetőben név szerint azonosított román háborús halottak számát (19) , az úzmezeji név szerint azonosított román háborús halottak számával (130), ami egy másik első világháborús katonai temető, amit a két világháború között felszámoltak, a csontokat a Bákó megyei kománfalvi (Comăneşti) hősök temetőjében helyeztek el.”

Itt viszont akad egy kis probléma – a jelek szerint az Ilie Mohora által elküldött és a bákói ANCE által bemutatott, 1985-ös leltár dokumentumaiként megjelölt iratok az 1988-as nyilvántartás jegyzékhez tartoznak, vagy annak egy részéhez, esetleg – és ez még valószínűbb:az anyagot már ’85 végén bekérték a megyéktől, és ezekből állíthatták aztán össze a ‘88-as jegyzéket – azaz elképzelhető, hogy az 1985-ös leltárt feldolgozó hivatal Bukarestben vagy máshol a leltár alapján készített egy javaslatot Ceauşescunak, amit aztán el is vetettek, mert ők is rájöttek arra, hogy a román katonák Kománfalván nyugszanak, és nem akarták kiröhögtetni magukat, illetve az is előfordulhat, hogy az úzmezeji román katonai temető felszámolásának híre esetleg eljutott a baráti Szovjetunióba, akiket szintén érdekelt volna, hogy a szovjetek által saját hősi halottaiknak ásott úzmezeji tömegsír sorsa mi lett, ha már a kommunista rezsim tavat hozott létre a település helyén…

A kérdés viszont továbbra is marad: az ONCE-val és a Védelmi Minisztériummal szakmai kapcsolatot hivatalból ápoló ANCE nem tudta kikérni az úzvölgyi katonai temetőben nyugvó halottak listáját? Ilie Mohora, az egykori rendőrparancsnok és Hargita megyei ANCE-elnök nem ismerte az 1934-es román csendőri iratot, nem tudott különbséget tenni a LELTÁR a JAVASLAT között?

Nem tudta, hogy a Hargita megyei ANCE korábbi elnöke, a felmérést 1985-ben elvégző Grigore Ilinciou mit is számolt össze, és hol? Ugyan…

Összefoglalva

Legalább két olyan szereplő van, akik hivatali pozícióikból eredően tisztában kellett (volna) legyenek azzal, hogy milyen dokumentumok léteznek, és azok mit bizonyítanak, vagy nem bizonyítanak: Ilie Mohora, és a Bákó megyei ANCE – persze, amennyiben még él, akkor Grigore Ilincioiu (kiegészítés, 2019. 06. 24. oo.05: Ilincioiu Grigore nagy valószínűséggel 2009-ben elhunyt) – ők azonban mindannyian hallgatnak, illetve csendben, a háttérből elengedik a nyilvánvalóan téves, de hergelésre kiválóan alkalmas 149 román katona nevét tartalmazó listát – azaz a Hargita és a Bákó megyei ANCE-ban üldögélő egykori tisztek összejátszottak egy jó kis manipulációs hadjárat kivitelezésében, és a közhasznú ANCE központi elnökségében ezt nemcsak, hogy senki nem vette észre, hanem ők is támogatták a hamis információk terjedését.

Tágabb kontextusban

Elnézve az ANCE tevékenységét talán el lehet azon is gondolkozni, ha mindezekhez hozzátesszük: az ANCE Maros megyei elnöke 2015-ig az a Ioan Judea, aki a marosvásárhelyi fekete március karmestereként vált hírhedtté – a Maros megyei fiók egyébként a temesvári forradalom vérbefojtásával erősen kísérletező Stefan Guşă nevét vette fel.

A bukaresti ONCE sem tűnik túlzottan antikommunista szervezetnek: a „vanatorii de securisti”, magyarul „szekusvadászok” néven híressé vált csoport kérelmét csípőből utasították el.

Ez a régészekből, újságírókból álló csoport foglalkozik azzal, hogy a Szekuritáté által meggyilkolt és ismeretlen helyre elásott hősöket felkutassa – így találtak rá a hegyekben megbúvó egykori katonák által irányított antikommunista ellenállás több vezérének maradványaira, akiket a Szekuritáté maffiamódszerekkel végzett ki a 40-es, 50-es években. A csoport azzal a kéréssel fordult az ONCE-hoz, hogy – katonákról lévén szó – helyezzék őket végső nyugalomra valamelyik katonai temetőben. A ONCE ezt elutasította.

Mi pedig folyatjuk….

NETHUSZÁR