Az akkori cikkünkben szerepelt Dobrovolschi Eugen, akit szintén letartóztattak 21-én este, másnap délig tartották fogva több társával együtt, megverték, majd feljelentést is tett az őt bántalmazó közeg ellen.
Nem kis meglepetésként hatott számomra, hogy nemrég azzal szembesültem: Eugen Dobrovolschi 1980 és 1982 között jelentéseket írt a kommunista rendőrségnek, a rettegett Szekuritáténak – a hírt Hamar Alpár Benjámin posztolta a közösségi médiában, csatolva Dobrovolschi úr forradalmár igazolványát, valamint a CNSAS-tól kapott irat főoldalát, ahol jól olvasható a verdikt: „colaborator al Securitatii” – azaz, „Szekuritátéval együttműködő”!
Mielőtt továbbmennénk: Hamar Alpár Benjámin a Marosvásárhely Mártír Város December 21. elnevezésű, a forradalmárokat tömörítő egyesület elnöke, Sorin Vintilă Meșter államtitkár kabinetfőnöke. Mester valószínűleg az egyik legtöbbet támadott államtitkárként vonul majd be a román történelemkönyvekbe, ugyanis „az 1945-1989 közötti romániai kommunista diktatúra ellen harcolók érdemeinek elismeréséért” címmel ellátott pozíció sok ember érdekét sértheti – Hamar Alpár Benjámin pedig a forradalmár igazolványokkal visszaélők százait (ha nem épp ezreit) buktatta le. Gondoljuk bele: egy hektár föld, évi 12 ingyenes utazás a vonaton, havi 800- és 2000 lej közötti összeg – a 90-es évek elején, közepén kész igazolványgyárak működtek -, mindezt azért fontos megjegyeznünk, hogy értsük: nem Hamar Alpár valamiféle bosszújáról van szó.
A Monitorul Oficial 2011-ben tett közzé 11 nevet, amelyről kiderült, hogy együttműködtek a Szekuritátéval, tehát nem jogosultak a forradalmár-nyugdíjra, és igazolványra – ilyenformán Dobrovolschi úrra sem, ugyanakkor megjegyezendő, hogy Dobrovolschi nem egyszerű forradalmár, hanem a „ranit si retinut” kategóriába esik, azaz: megsebesült és fogva tartott – ám a nagy kérdés nem is ez. (Fontos adalék: Dobrovolschi visszafizette az addig forradalmárként kapott nyugdíját!)
Miután a közösségi oldalon megjelent a neve, mint a Szekuritátéval egykor együttműködő személy, marosvásárhelyiek tucatjai érezték úgy, hogy nekik feltétlenül ítéletet kell mondaniuk, meg kell mászniuk az erkölcsi piedesztált, hogy onnan sújtsanak le a morál pallosával – a kommentek között olyan is akadt, aki Dobrovoilschi eltüntetéséről értekezett!
A Nethuszár ezen előzmények, és a fenti ismeretek egy részének a birtokában kereste meg Dobrovolschi Eugent, aki elismerte, hogy 1980 és 1982 között valóban jelentéseket írt a Szekuritáténak.
Elmondása szerint beszervezése a következőképp történt: hivatalos munkája mellett (a ruhagyárban dolgozott) szabóként otthonában vett fel kisebb-nagyobb rendeléseket. Ebben semmi különös sincs, fél, ha nem épp egész Vásárhely ezt csinálta, munkahelye mellett maszekolt. Egy nap egy rendőrnek álcázott szekus látogatott hozzá, aki azzal vádolta meg, hogy vásznat lopott a gyárból – rámutatva egy 1 méter 10 centis vászondarabra, ami állítólag a gyárból van, és onnan húsz méter hiányzik. Hiába nem volt olyan típusú vászon a gyárban, ez akkoriban nem volt érv, Dobrovolschit börtönnel fenyegették, míg alá nem írta az együttműködési szerződést.
A CNSAS iratokból kiderül, hogy olyan súlyos és fontos esetekben jelentett, mint például a munka utáni távozások, amikor is a Szekuritáté tudomására hozta, hogy van olyan munkás, aki nem azon a kapun távozik, ahol kellene… Hát, egyezzünk meg, nem ezek a jelentések tartották fent a rendszert – és akkor még finoman fogalmaztunk.
Később tollba mondták neki mit írjon, majd 1982-ben, mivel „dekonspirálódott” az „abadonarea” (mellőzés/elhagyás) mellett döntenek a Szekunál, az együttműködés megszűnik.
Itt rögtön álljunk is meg egy szóra: a CNSAS által kiadott igazoláson idézik Moldovan Vasile és Ficiu jelentését, amiben Dobrovolschi úr úgy szerepel, mint „sincer” (őszinte) együttműködő, lásd az alábbi képen:
Ugyanakkor a CNSAS doszár tartalmazza az eredeti jelentést, ahol kicsit másképp szerepel a dolog: bár a CNSAS hivatalos igazolásába majdnem szó szerint ugyanaz kerül át, mint, ami az eredeti jelentésben szerepel, a „majdnem” itt azért jelentős különbséget eredményez, ugyanis az eredetiben „nesincer” (nem őszinte) áll.
A jelentésben megemlítik, hogy korábban rendőrségnél is informátorként szerepelt, mint ilyen „dekonspirálódott” és Friciu őrnagy kéri a kapcsolat megszakításának engedélyezését. A román szöveg mondanivalója, szerkezete amúgy egyértelműsíti, hogy a „nesincer” a valós szóhasználat. Valahogy nincs is értelme abban a szövegkörnyezetben a „sincer”-nek.
Az eset jól példázza a kommunista diktatúra idején az egyszerű kisember kiszolgáltatottságát – hamis váddal megzsarolt munkásember, aki a börtöntől való félelmében aláír, majd nem jelent, hülyeségeket jelent, diktálják neki, mit kell jelenteni, majd őszinteségének hiánya miatt ejtik őt a szolgálatok – így megússza a súlyosabb erkölcsös, morális bűnök elkövetését.
Dobrovolschi úr 1982-ben tehát már nem szekus, a továbbiakban nem működik együtt a titkosrendőrséggel, legalábbis erre nézve semmiféle terhelő bizonyíték nem kerül elő, különben erről a CNSAS doszár is említést tenne – 1989. december 21-én viszont bizonyítottan ott van a golyók között, küzd a szabadságért, elfogják, megverik, a rendőrség épületébe szállítják, itt újból megverik, majd fogva tartják.
Ceaușescu elmenekülése után az elsők között tesz feljelentést az őt bántalmazó szekusok ellen (ezekről a feljelentésekről írtunk korábban mi is), majd a, mikor 2011-re végül a törvény szabályozza a forradalmár-nyugdíjak jogosságát és jogosultsági körét Dobrovolschi visszafizeti az addig kapott összeget.
Összegezve: mielőtt ítélkezésbe fognánk, nem ártana futni pár kört, a kor kontextusába helyezni az eseményeket .
És végképp tartózkodni azt erőszakra való felhívásoktól!
