Kétségtelen: a Kolozsvári Magyar Napok a kárpát-medencei magyarság legnagyobb kulturális seregszemléje

Közel 300.000 résztvevő, 133 programhelyszín, 630 rendezvény – a Kolozsvári Magyar Napok azzá vált, amiről talán csak a szervezők álmodtak a legelején: Kárpát-medence legnagyobb magyar kulturális seregszemléje.

Könyvbemutatók érik egymást a különböző sátrakban, vagy kultikusnak számító kolozsvári tereken: Bulgakov, Vallásszabadság Háza, Tranzit. Színdarabok, operaelőadások, a főtéren a szentegyházi „fili” gyermekkórusa: szőrfelállító élmény volt, és még csak az elején jártunk.

A Farkas utca már kedden vonzotta a látogatókat, pedig még nem is állt minden stand, hogy aztán szerdától arrafelé 140 asztalon vagy sátorban mutatkozzanak be a magyar mesteremberek. Itt volt Pécsváradról a Kelet-Közép Európa legjobb ácsmesterének tartott Ilijin Petár, aki három nap alatt, egy 3×3 méteres sátorban, a negyven fok feletti kánikulában lazán összedobott egy tetőt, mindezt úgy, hogy csak vésőt, egy kézifűrészt, egy szekercét és egy szögmérőt használt.

Voltak szappankészítők (Anyám mindig megkér, hogy parajdi só-geránium kombó szappant vegyek), mézeskalács-készítő profik, tűzománc, kovács, pénzverő, asztalos – felsorolni is nehéz, de számba kell venni, mert olyan mesterségekről szerezhettünk tudomást, ismerhettük meg a kisebb-nagyobb műhelytitkokat, amely szakmák lassan eltűnnek. A Nethuszáron hamarosan külön sorozat indul majd ebben a témában, ahol bemutatjuk a mesterségeket és a mesterembereket, hátha kedvet kap valaki az inaskodáshoz, ahogy e sorok szerzője is beállt ácsinasnak a Kolozsvári Magyar Napok alatt…

A Fogoly utca Borutcává nemesült, erdélyi és magyarországi borászatok kínálták a bódító nedűt, Netti bácsiék meg nem sajnálták a hegedűt, hogy hangulat se maradjon alább…

A Főtér a nagyszínpadé, mint minden évben, itt lépnek fel a neves magyarországi előadók – idén a Neoton Família, vagyis ami maradt belőlük – dobta fel leginkább a hangulatot, amikor a színpadról megdicsérték Nagyváradot, amivel nincsen is különösebb baj, csak épp a Mátyás-szobor lábánál tették mindezt, 35 ezer kolozsvári előtt. A Főtér minden este zsúfolásig telt: Ákos, Zorán, Honeybeast…

A Heltaiban, mint mindig, idén is a népzenéé volt a főszerep, a Bánffy-udvar kisebb koncerteknek adott otthont, hogy éjszakába nyúlóan bulizzanak majd itt a fiatalok, a Bulgában afterparti, azt se tudtad, hova menj.

Közel húsz erdélyi és magyarországi múzeum mutatkozott be a Farkas utcából nyíló Múzeumok utcájában, a Tranzit házban megemlékeztek Egyed Péterről, a Vallásszabadság Házában pedig igencsak érdekfeszítő előadások (hogy azt ne mondjam viták) tanúja lehetett az, aki a rendszerváltás óta eltelt harminc évre volt kíváncsi azon szereplők szemszögéből, akik részesei voltak a dicső 1989-1990-es éveknek.

Nem lehet egy cikkben összefoglalni, nincs ahogy – a Kolozsvári Magyar Napok tizedik kiadása immár végleg bebizonyította azt, amit már sokan tudtunk, de most a nagyvilágban sem maradhat szemernyi kétely sem: a KMN brand lett. Sőt, a Kolozsvári Magyar Napok jelenleg Kárpát-medence legerősebb kulturális brandje.

A belvárosban tulajdonképp egy kisebb honfoglalás zajlott le ezekben a napokban. Most jöhet a fesztiváldepresszió – jövőre pedig augusztus 17 és 23 között pedig ne tervezz mást: Kolozsvári Magyar Napok!

(Nethuszár, borítókép: magyarnapok.ro)