Az üresség árnyékbokszmeccse: jó-e az, hogy nem jó, ha a pesti libsi Erdélybe jön?

Jó dolog magyarnak lenni Romániában, gondunk semmi, ezért ráérünk olyan marhaságokkal foglalkozni, hogy ki, kit és miért hív meg ebédre, ráadásul úgy esünk egymás torkának emiatt, hogy azt négy TordaiBencébe oltott Vadhajtások is megirigyelheti.

Időnként azt érzem, hogy a józan paraszti eszünket is szabadságra küldtük a nyári kánikula idején, csak még nem érkezett vissza, így aztán a Romániát lassan megfojtó politikai klíma, amely eleven húsunkba vág, meg sem érint minket, helyette azon akadt ki a fél (vagy tán egészen az?) erdélyi magyar sajtó, hogy:

a. meghívták Fekete Győr András magyarországi ellenzéki politikust, és

b.: kiakadtak azon, hogy kiakadtak azon, hogy meghívták

Mint Brian életében: apáink apáinak apái, és apáink apáinak-apáinak apái – de nem vagyunk mi Júdea Nép Frontja, hogy valaki ránk szóljon, hagyjuk már abba, ráadásul nem is tennénk, mert magyar ember akkor jó, ha veszekszik.

Miről is van szó?

A MAKOSZ (Országos Magyar Középiskolások Szövetsége) idén is megszervezte a Diákönkormányzati Szabadegyetem (DÖKSZAB) fantáziadús elnevezésű rendezvényét Jobbágyfalván, amire meghívták egy magyarországi ellenzéki párt (terminus technicus szerint igazság szerint CSAK kormányellenes), a szintén erősen fantáziadús elnevezésű Momentum elnökét, Fekete Győr Andrást. Az esetet kiszúrta magának az Erdélyi Magyar Néppárt – most írjam, hogy fantáziadús elnevezésű?! – nemzetmentést hivatalból űző összerdélyi asztaltársaság, akik felháborodásuk okán egy közleményt is kiadtak, miszerint nem szép dolog itten libsiket futtatni a magyar kormány pénzén, ráadásul Porcsalmi Bálint, RMDSZ ügyvezető elnököt is megcélozták, aki egy személyben a haladó nyugati erkölcsök itthoni gyakorlatba ültetője, ami majd minket jól (le)ápol és eltakar, sőt, egyenesen eltakarít a történelem népek és nemzetek atlaszából (most akciós áron csak egy sörbe kerül), megszűnünk magyarnak lenni, itt a vég, vagy legalábbis annak a kezdete.

Nagyjából ezt olvastam ki az EMNP közleményéből, ami csak azért szúrt szemet, mert a Facebook Erdély Politics csoportjában (itt elég sok erdélyi magyar véleményformáló tömegesen verbálkaratézik) több mint száz kommentet generált az ügy – ráérünk, ugye, mert az elcseszett magyar nyelvű tankönyvek még várhatnak, előbb leszámolunk a libsikkel, vagy nácikkal, esetleg nácilibsikkel, vagy libsinácikkal, meg apáinkkal, és apáink apáinak apáival – na jó, hagyjam már abba!

Az esetet ismerteti a Transindex, bemutatva mindkét fél álláspontját, olvassátok el. A magam részéről pedig máris megmondom, hogy mi a helyes válasz arra a kérdésre, hogy jó-e, ha Fekete Győr András, és az ő libsikomcsi kommandója Erdélybe jön, vagy nem, sőt, rögtön két választ is tudok adni, (választani, szavazni) tessék:

Nem, de igen!

Igen, de nem!

Azaz:

Nem, de igen!

Nem baj, ha jön, mert Erdély attól szép és kellemes, hogy sokan vagyunk sokfélék, és nyugodtan elfér itt néhány vélemény még pluszba, enni nem kér. Nem baj, mert az elmúlt évtizedekben a határon túli magyarokkal finoman szólva is lenézően, minket mellőzve viselkedő magyarországi ellenzéki formációk tagjai minden bizonnyal gazdagabban mennek vissza tőlünk, például végre élesben láthatják, elemezhetik azt, mit is jelent a tolerancia, az egymás mellett (együtt?) élés abban az esetben, ha nem ugyanabba a nyelvi és etnikai tömbbe tartozó személyek millió élnek együtt ugyanazon a földterületen. Tudom, kicsit ovis, de a magyarországi ellenzék úgy tartja magát toleranciabajnoknak, hogy Pesten sehol egy komolyabb román tömeg, nincs egy muzulmán párt, és temetőket sem dúlnak fel állami segítséggel – szóval, a kis széplelkeknek kell egy kis edzés, kár, hogy Jobbágyfalvára vitték Fegyőrt, talán Pataréten többet is tanulhatna, de mindegy, majd legközelebb.

Nem baj, ha jön, hadd vigye csak hírünket, hogy nem vagyunk vérszomjas vadállatok, akik a tápos libsik vérét isszák minden reggel, amit majd románpecsenyével nyomtatnak el – durva, de Magyarországon elég széles néprétegekben él az a kép, miszerint mi, székelyek és erdélyi magyarok (feléjük ez általában egybefolyik) kaszával kergetjük az ellent a Hargitán, és bicskával esszük a fagylatot. Jó, hogy jön ez a Fegyőr gyerek, elmeséli majd a belpesti romkocsmában, hogy „képzeld, sokan tudnak angolul, és majdnem mindenki beszél románul”, Katika és Annácska pedig majd felsóhajtanak a rozé mögül: „jaj, de cuki, és szegények, hogy el vannak nyomva”. Ez utóbbi kijelentésből nem biztos, hogy számunkra sok jó származik, valahogy nincs a lelki szemeim előtt az a kép, ahogy a Momentum ifiserege megszállja Észak-Erdélyt és felszabadítanak minket, de na, az esély mindenkinek jár.

És mégis:

Igen, de nem!

Igen, baj, hogy jön! Nem azért baj, mert liberális, vagy mert kormányellenes – édes Istenem, nem születhet mindenki zseninek, ezért is erősítjük a szakiskolai képzést (késve kiküldött és hibás tankönyvek – zseniális módszer!), hanem azért, mert ez a politikuspalánta, Fekete Győr András egyszerűen egy üres fickó.

De annyira üres, hogy benne még egy Klaus Iohannis is csak visszhang után tud tájékozódni, ami nem kis teljesítmény, csak nem biztos, hogy másoknak is kéne mutassa. Nem tudok olyan intellektuális élményt mondani Fegyőrről, Fegyőrtől, ami alapján ki merném azt jelenti, hogy a fickó elvezethet egy kenyérboltot, nemhogy egy országot. Mielőtt nekifogtam ennek a cikknek, végigböngésztem a Momentum weboldalát – letöltöttem a 2018-as kormányprogramjuk, aztán a 2019-es önkormányzati programjuk, hát, mit mondjak? Nem azt, hogy láttam jobbat is, mert az nem kunszt, de magam is részt vettem már egy itthoni önkormányzati választásra szóló program megírásában (egy libsi pártnak, na és akkor mi van?), és az is jobb volt (még mindig az!), mint a Momentumé, és ez viszont erősen elgondolkodtató.

Magyarán: annyira közhelyes és általánosságokkal operáló politikai szöveget tolnak a fogyasztók elé, hogy intellektuális szennyezés miatt tiltanám be őket, mondjuk ezen az alapon sok párt nem maradna talpon, ezt beismerem!

Ilyen esetben viszont tényleg baj, hogy hozzánk jön, még inkább baj az, hogy középiskolásoknak ad elő a politikáról, arról, amit ő maga is csak felszínesen és középszerűnél is erőst gyengébben művel, ráadásul az, amit a Momentum képvisel, az megtalálható román kiadásban is, PLUS a neve, de az USR is közel áll hozzá, ezek a román nyelvű kiadások ráadásul erősen jobbak, mint a belpesti kópiájuk, szóval, ha már okítani kell a nebulókat, akkor egy Dan Barna vagy épp Ciolos talán jobb választás lenne, de ennél is sokkal könnyebb és hasznosabb lett volna mondjuk Dan Masca meghívása, de ki vagyok én, hogy tanácsokat adjak, ettől függetlenül kérdem, hogy román politikusoktól pestist kapnak a diákok, esetleg az etnikai szavazás mindenhatóságába vetett hitük rendül meg?

Ideje lenne be- és felismerni, majd kimondani: vannak üres politikusok! Vigyázat: nem azt mondtam, mondom, hogy üresfejűek! Fegyőr valószínűleg okos és aranyos fickó, és csak nem tud felnőni ahhoz, amit magáról elképzelt. Milliók vannak így ezzel, ez nem szégyen. De ki kell mondanunk, hogy üres, az ürességet politikailag futtatni pedig veszélyes, mert majd kormányon fog neki kísérletezni, hogy mit és hogyan kéne, a kísérleti nyulak pedig mi vagyunk, és az utóbbi száz évben már beleroppantunk párszor az ilyen tökéletes társadalmak megépítésébe. Az üres politikus nem mond semmit, de annál többet beszél, nem tesz semmit, de annál többet szerepel, igazi Coca-Cola marketing, ahol a csomagolás, a reklám még a szart is lenyomja a torkunkon, ráadásul még ízlik is nekünk.

És vannak üres politikai pártok is, ilyen az EMNP!. A jobb sorsra érdemes alakulat úgy fogyott el az erdélyi magyar politikai térképről, hogy nem is igazán hiányzik senkinek. Forintmilliók és komoly infrastruktúra segítette megszületését, majd elhalt, maradt nyomában pár tehetséges ifjú, akikből még lehet jó politikus, de ők nem az EMNP-ben fogják ezt elérni. A párt maga viszont üressé vált: megvédenek minket, de a problémákat sem tudják azonosítani. Program nincs, elképzelés az erdélyi magyar jövőről halvány (és az is a párt öregjeinek köszönhető), úgy konfrontatív, hogy valós eredményeket lassan egy évtizede nem képesek felmutatni. Tartalom nélküli autonómiaprogramok gyártásán, és fékezett habzású tüntetések megszervezésén kívül nincs más – a párt üres.

És két üresség egymásnak esett, mi pedig úgy teszünk, mintha ez politika lenne, és mégiscsak szerencse, hogy erre járt Fegyőr, legalább alkalmat adott arra, hogy szembenézzünk önmagunkkal, de persze ezt most is elhalasztjuk.

Tényleg megérdemeljük sorsunk!

(Felcser V. Örs, Nethuszár)