Búcsú a békétől

Véget a nyári semmitevés, kedvenc és mindnyájunk által ismert politikusaink visszatértek, hogy az utált és ismeretlen kollégáiktól kísérve gondoskodjanak szórakoztatásunkról, és mondhatni, nem csalódtunk őbennük.

Már akkor pillogott itten valami, amikor az EMNP olyan közleményt adott ki, amelyen Drábik János főállású összeesküvés-elmélet terjesztő és hívő (tízpontos kérdés: vajon hiszi is, amit mond?) is sírva vigadna. A néppárti ifjak jó mintát követnek, azt kell mondjam, úgy szálltak bele páros lábbal az erdélyi magyar középiskolásokba, hogy az erdmagyar politikai galaxis másik végén sem jöttek ki belőle.

Le sem csengett az unatkozó média által felkapott bilivihar, jött az MPP és olyan nyitást kezdett a székely politika Bajnok Ligájának tét nélküli mérkőzésén, hogy a Real Madrid sírva hívta fel Szász Jenőt a receptért. Az MPP elnöke jött, de se nem látott, se nem hallott a dühtől, és kizárt mindenkit, akiről azt gondolta, hogy útjában áll a szebb jövőnek. Egyetlen értékelhető, és nem mellesleg valóban értékes politikusát, Székelyudvarhely polgármesterét úgy zárta ki a pártból, hogy a derék városatya csak a sajtóból értesült az egészről, mivé is lenne nélkülünk, ugye?

A román politika pedig betette a lábát a nemzeti kisgettónkba is:

Dan Barna, az USR politikusa azt találta mondani Marosvásárhelyen, hogy az etnikai szembenállást meg kell haladni, és persze számít a magyarok támogatására – nosza, fel is lázadt a politikumunk, hogy milyen dolog ez, román pártra nem szavazunk, és nem is értik ezek, hogy mit akarunk mi, mi az, hogy „meghaladni”? Ékes példája annak, amikor tudunk románul, csak nem értjük: a „trebuie depasit” az valóban azt jelenti, hogy „meg kell haladni” a kérdést, problémát (és nem „túl lépni rajta”) csakhogy a román nem arra érti ilyenkor, hogy a probléma nem valós, nem létező, hanem arra, hogy ez egy olyan dolog, ami nem kéne releváns legyen, visszafog és elterel – valami ilyesmi, szóval korántsem annyira lekezelő, ahogy azt érteni vélték szerte az erdélyi pártszékházakban.

Persze Dan Barna ettől még nem lesz egy fikarcnyival sem jobb politikus számunkra, magyarok számára, pont amiatt, amiért a románok szemében sem nőtt meg ugrásszerűen a népszerűsége, nevezetesen olyan réteget szólít meg programjuk, amelyik fontos ugyan, de messze nem a többség – a neoliberálisra hajazó gazdaságpolitika az igazi szirénhang, és nem a magyarok csábítása, de bármibe lefogadom, hogy Erdély-szerte nem találunk húsz olyan hősmagyar kommentelőt, aki olvasta is volna az USR programját.

A románok persze nem értették, hogy mi bajunk van nekünk, hát még Dan Barna sem jó?
Nem, baszki, mi olyanok vagyunk, mint az agresszív vaddisznó, így szoktunk leszállni a bicikliről.

Beadtuk a kisebbségi törvénytervezetünket valamikor évekkel ezelőtt, s azóta sírtunk, hogy tárgyalni sem akarnak róla. Nosza, Viorica Dancila is benyitott az újjáinduló román politikai focipályára, hogy hatalmas gólt szakasszon, de úgy verte be a félpályáról a jobb felső sarokba, hogy azóta is a labdát keresik derék hangadóink. A kormányfő ugyanis parlament kezdődő őszi ülésszakán a kormány által tárgyalandó tervezetek közé prioritásként vette fel az RMDSZ által korábban benyújtott kisebbségi törvényt, igen, azt, amelyik tartalmazza a kulturális autonómiát is.

Meg is szólalt Korodi Attila RMDSZ-es képviselő (vagy szenátor, nem tudom, de nem fogok most rágúglizni, mindegy), hogy ez nem szép dolog, nincs többség hozzá, nem egyezettek velük stb. – következtetés: diverzió! És ezzel meg is született az erdélyi politikai egén az régen váűrt csillagállás, amikor a szélsőjobbos román párt egyetért a magyarokkal: Marius Pascan, akinek magyarokkal szembeni finoman szólva sem a barátságról szóló érzelmeit nem kell bemutatni, dörgedelmes cikkben esett neki a kormánynak, hogy ezek eladták Erdélyt a magyaroknak, itt terülteti, etnikai autonómia lesz, Magyarország finanszírozza, vége a nagyromán álmoknak.
Ti, most komolyan, szerintetek cikkének megírása előtt felhívta Korodit?

Mondom, mi nem estünk le, csak így szállunk le a bicikliről. Ezek után aligha kell azon csodálkozni, hogy nem értenek minket Bukarestben, de szerintem annyi eszük nekik is van, és van!, hogy most szépen visszasüllyesztik a törvényt, és a következő 7846907563876549 esztendőben majd azt mondják: „mi akartuk tárgyalni, de a magyarok nem voltak partnerek”.

Köszönjük szépen, hatékony érdekképviselet, ikken, ezért KELL ott lenni Bukarestben!

Marosvásárhelyen nem tudják ugyan leváltani saját alpolgármesterüket, aki a román városatya keblére menekült sajátjai elől, de azért büszkén hirdették ki, hogy a négy évvel ezelőtt is alulmaradó Soós Zoltán lesz a város magyarjainak jelöltje. Mármint, az igaz magyaroknak, mert, ha te nem rá szavazol, vagy nem örülsz ennek, akkor nem vagy igaz magyar, esetleg román vagy, vagy mindkettő, és a logikai bukfencen most ne tessék fennakadni. Ahhoz képest, hogy Kelemen Hunor azt ígérte, csak szeptember végén mutatják be vásárhelyi jelöltjüket, ez ma, 20-án már megtörtént, ami bajnak ugyan kevés, de sok örömöt nem okozott. Hermann Mark Christian egykori tanácsos viszont nem teketóriázott, bejelentette: ő is indul függetlenként. Mit csináljunk? Ilyen ez a szeptember, Tokajban szőlő terem, Vásárhely polgijelölt, kiből lesz a jó bor?

Fronthatás van, elnökválasztási, és jövőre önkormányzati és parlamenti, úgyhogy készüljünk fel: most indul be csak igazán a banzáj, és nem Ákos-turnéra gondolok.

Nagyjából ez történt eddig mifelénk, jösztök hozzánk?

(Ghonzó, Nethuszár)