Dancila megbukott! Na és?

Jó, és akkor most hova pisiljek – gondoltam magamban, amikor végigfutott a román sajtóban a hír, miszerint átment a parlamenten a bizalmatlansági indítvány, és megbukott a Dancila-kabinet. Nem mintha nem örülnék neki, old school erdélyi magyar vagyok, így az Iliescu köpönyegéből kibújt PSD-re akkor sem szavaznék, ha Erdély Magyarországhoz való csatolásával kampányolna, mondjuk ettől a következő néhány ezer évben nem is kell tartanom.

Csakhogy van itt ez a fura bibi ezzel a kormánybuktatással. Nem is egy, több is akad a bibikből, például az, hogy MILYEN kormányt is buktattak meg pontosan? Volt egyáltalán kormány? Hetek óta nincs belügyér, nincs tanügyminiszter, és nincs energetikai ügyi miniszter, ez utóbbi miatt állnak a Fekete-tengeri gázkitermelés amerikai műveletei, már Trump, a Donáld is ráncolta homlokát emitt, ilyenkor pedig Iohannisért küldik az Air Force One-t, és ő megy is, ahogy Ionica a főnökhöz, amikor elbaszott valamit.

Tehát egy nem létező, sehogy működő kormányt buktattak meg azok, akik miatt legalább „alig működni” sem tudott: Iohannis dobta vissza sorra a miniszteri kinevezéseket, nem kis politikai válságot kreálva a hisztijeivel, mint óvódás, aki felfedezte, hogy áll a pucukája, de nem tud mit kezdeni a helyzettel.

És itt a másik kérdés: kik váltották le? Azok, akik korábban odatették őket. Vagy nem emlékszünk a nagy PSD-PNL összeborulásra, az USL nevű förmedvényre, amelyik a magyar orvosi kar marosvásárhelyi megalapításával kamikazét elkövető Ungureanu-kabinetnek adta meg a kegyelemdöfést Pontának a vezényletével? Most Ponta örül, hogy megbukott Dancila, és az új, PNL-USR-PMP és ki tudja kikből összeálló kormány része lesz, és szerencse, hogy nincs több betű az ABC-ben. És szerencse, hogy nincs több Ponta, de ebben ne legyünk biztosak.

Jön a PNL is vissza, akik az USL-n keresztül, továbbfolytatva száz éves párthagyományukat, elárulva jobboldali szövetségesüket visszahozták a hatalomba a vörös pestist. Jön az a PNL, akikbe annyi szabadelvűség szorult, amennyi medvebrummogás a mackósajtba – és az nem sok.

Dacára annak, hogy ők jönnek, mi még mindig nem tudjuk, hogy kik fognak minket kormányozni? Az ilyen bagatell részleteket, mint a kormányrúd minél zökkenőmentesebb átvétele a PNL és Iohannis nem tartja fontosnak, majd lesz valahogy. Ők már nincsenek, és mi ne legyünk, mert a ganét kilapátolni nem fér bele a Colgate-mosolyú, puliszkafaszú elnök úri passzióinak listájába.

Úgy vetettünk véget egy rossznak, hogy nem lesz jobb, mert, akik jönnek, azok ugyanazok, akik már voltak, és őket ugyanazok váltják majd le, akik most vannak, így megy ez a balkáni hóra, mi meg kimegyünk a hóra, mert télen tüntetni jó, jobban esik utána a kocsmázás – más értelme nem lett a pár évvel ezelőtti, februári fagyos éjszakákba belenyúló népmozgalomnak, pedig ej, de mennyire hittük, hogy vége, és a mi generációnk jön, új emberek a politikába, új szemlélet, paradigmaváltás – és az egészből kinőtt az USR, amire ma egyáltalán nem lehetünk büszkék, neoliberális gazdasági modellje szembemegy mindazzal, amiért anno az utcán voltunk.

Újabb csalódások, újabb passzivitás, újabb elvándorlók, mi, itt lent, pedig alig érünk rá velük foglalkozni, mert minden percünket lefoglalja az a tény, hogy Romániában élünk.

Ezért tudnak ők mindig, de mindig visszajönni, amíg mi, az egészen el nem megyünk, hogy ők fulladjanak bele a mocskukba.

Vagy: úgy megyünk ki egyszer végre az utcákra, mint ’89 decemberében. Nem a seggünket csapdossuk az aszfalthoz, és utána haza a melegbe, hanem addig nem mozdulunk, amíg ők mozdulatlanok.

Vajon megérem?

(Ghonzó, Nethuszár)