Isten hozott Romániában, Budapest!

Isten hozott Romániában, Budapest, ez itt az 1984-es esztendő, híreket mondunk: minden magyarok fővárosát megnyerte az a fickó, akit az antik görög világban indulni sem engedtek volna egy választáson. Karácsony Gergely, Gyurcsány Ferenc egykori szövegírója és tanácsadója, semmiféle program nélkül nyert úgy, hogy mindeddig Zugló polgármestereként sem tudott valamiféle eredményt felmutatni – azon túl, hogy jó szoci módjára elsíbolta a parkolási pénzeket, de hát, na…

De hát na – ezt adta Budapest a nemzetnek: az irigy, felszínes, egymást letaposó emberek tömegét. A “23 millió román” fenyegető üzenetét is Budapest tolta meg anno, idén pedig csak annyi kellett, hogy „gyertek fogjunk össze, ne legyenek ezek” – és lettek most ők. Ettől most senkinek sem lesz jobb, kivéve a bársonyszéket még nem látott, de arra nagyon vágyó fiataloknak, viszont legalább sokaknak lesz rosszabb, és a rossznak majd lesz magyarázata, mert Budapest népe Demszkyt már megveti, de a megzakkant maoista receptje alapján főzött, kozmopolitának és liberálisnak hazudott negédes mocsárízű mindennapokat szereti – jobb a sárban, mert ott senkin sem látszik a kiválóság…

Értitek most már a „tápos” kifejezés lényegét? Mert nem minden magyarországi, és nem minden budapesti tápos, de tápos csak belőlük lehet: az a fajta mélyfekvésű balfaszság, amit csak a magyarországiak tudnak produkálni, mint a horvátok elleni meccsen. És a táposok most azt mondták, elég volt abból, hogy Budapest fejlődik, húsz évnyi Demszky-mámor után ideje ismét a hortobágyi délibábos, fingszagú béna vigyort visszaengedni a főváros mindennapjaiba, elvégre nem azért vagyunk magyarok, hogy valamit végigvigyünk rendesen a fővárosunkban, hanem azért, hogy balfaszságunkat megélhessük.

Nem tudom elképzelni, hogy mi járt annak a szavazónak a fejében, aki Karácsonyra ütötte a pecsétet: jó, rendben, nem szereted a kormányt, de akkor ott volt Puzsér. Akinek volt programja, izgalmas fickó és intelligens, ami nem mondható el Karácsonyról. Pontosabban Karácsonyról semmi sem mondható el, és lehet, hogy ez adta báját, amiért rászavaztak ily’ sokan, lásd fentebb a tápos meghatározását.

Ez utóbbit alátámasztja az is, ahogy ellenzéki politikát művelő táposok ujjonganak a fészbúkon: „megroppant a NER”, meg „fény” és hasonló idiotizmusok, miközben a Fidesz lazán behúzta a vidéket, de tudjuk, Magyarországon csak Budapest és néhány nagyváros számít, a falvakon agymosott emberek élnek, akiknek „fel kell nyitni a szemüket”.

És ne aggódjatok: ezek fel fogják nyitni. Bicskával, bakanccsal, gumilövedékkel, bármivel, mert így demokratikusak ők.

(Ghonzó, Nethuszár)