Érvénytelen voksolás? Tőkés László megelőzte a Nethuszárt!

Úgy voltam vele, hogy a napokban még rágom ezt a gittet, hogy Iohannis vagy Dancila, mert kell a vita az olvasónak, de aztán elindítok egy a kampányt, amely arról szól, hogy az erdélyi magyarok, lehetőségeik szerint, vegyenek ugyan részt az államfőválasztás második fordulójában, de szavazzanak érvénytelenül.

Erre mit olvasok ma a Krónikában? Tőkés László arra buzdít, hogy az erdélyi magyarok vegyenek részt a szavazáson, de voksoljanak érvénytelenül. Pedig, eskü, nem beszéltem össze a püspök úrral, nem is vagyunk olyan viszonyban, de azért ennek a hasonlóságnak örülök, még akkor is, ha ez itt véget is ér, ugyanis nekem nem sikerült még forradalmat kirobbantanom ebben az országban. (De törekszem rá!) Hiába, na, az erdélyi magyar színtéren a püspöknél nagyobb gonzó nincs a politikában!

Miért is voksoljunk érvénytelenül?

Leginkább azért, mert nem kapunk semmit egyik jelölttől sem. Nem is ígérnek, ez mondjuk rendes dolog részükről, hogy nem fárasztanak minket, mint hülye gyerek az ebihalakat, de azért nem ártana, ha valamelyik, bármelyik jelöltnek lenne legalább annyi üzenete felénk, erdélyi magyarok felé, hogy aszongya: „jogállam, kisebbségek, védelem, fejlődés”, ezekből valami bla-blát csak össze lehetne dobni. Arról már nem is beszélek, mi lenne, ha a jelöltek valamelyike megígérné, hogy rendezi az úzvölgyi katonai temető ügyét? Mondjuk ezek is olyan ajánlatok, amikért egy ötéves bizalmat adni túl rossz üzlet, de legalább mondhatjuk, hogy van is, amit számon kérhetünk majd.

Miért nem keresnek meg minket, magyarokat?

Egyrészt Iohannis is, Dancila is tisztában van azzal, hogy sok értelme nincs, mármint haszon nem sok van nekik ezen. Tehetnek bármit, a magyarok hagyományosan óriási érdektelenséget mutatnak a román belpolitika iránt, ezen belül az államfőválasztás második fordulójánál egy Csíki Sörös sorshúzás is több embert mozdít meg Hargita, Maros és Kovászna megyékben.

Miért NE szavazzunk Dancilára?

Az indokokat a végtelenségig lehetne sorolni, de legyen elég annyi: ő volt az ország miniszterelnöke az úzvölgyi botrány idején. És nem tett semmit!

Sem annak megakadályozására, sem az események kivizsgálásának érdekében nem lépett, sem a törvényesség betartását nem felügyelte, nem kérte számon. Annak a PSD-nek a jelöltje, amelyik a kilencvenes évekbe dobta vissza Romániát, és mi, magyarok (kéne!) tudjuk a legjobban: ahol a jogállam megrendül, ott a kisebbségek kerülnek célkeresztbe, kössünk bármilyen alkut is a maffiakormánnyal.

Dancilára szavazni gerinctelenség, és, bár láttunk ebben az országban sok csúszómászó szavazót, azért mégsem kéne idáig süllyedni!

Miért NE szavazzunk Iohannisra?

Ezt talán magyarázni sem kell, és ez a szomorú. Werner-playboynál kétszínűbb elnöke aligha volt Romániának, és ilyenkor elég erős mezőnyről beszélünk. Iohannis annyira kétszínű, hogy a magyar professzorok fontolgatják a Janus-arcú kifejezés helyett a Iohannis-arcú bevezetését, csak az előbbi fogalom tartalma mélyen alulmarad az utóbbiéval szemben, így szemantikailag nem feloldható a probléma.

Iohannis kulcsszereplője volt az utolsó jobboldali kormányok PSD-s megpuccsolására irányuló erőfeszítéseknek. Ott volt a PSD oldalán, amikor a Boc-kormányt kellett ekézni, vigyorgott Ponta és Crin Antonescu oldalán, amikor az Ungureanu-kormányt puccsolták meg vörös elvtársai, tapsikolt az akkor még államfő Basescu elleni hadjáratoknak – ez volt a híres „proiectul Iohannis”, amikor az volt a PSD (igen, jól olvasod, a PSD!) célja, hogy Iohannisból csináljon miniszterelnököt, Pontából meg államfőt.

Szép dolog, hogy azóta összement a tej közöttük, de nem felejtünk. És ilyenkor eljátszani az antikommunista hős ellenzékit, azt csak azért teheti meg sikeresen, mert Romániában élünk, ahol a rövid távú memória a nemzeti büszkeség alkotóeleme.

Iohannis államfőként sem volt a legélesebb kés a fiókban: nem igaz, hogy harcolt volna a PSD jogállam-lebontó intézkedései ellen! Mi harcoltunk! Mi, akik az utcákon voltunk, hóban-fagyban, vagy épp a pucarohasztó kánikulában. Mi szavaztuk le őket az EP-n, mi, egyszerű állampolgárok. Iohannisnak ebben érdeme különösebben nincs, dicséret pedig őt egyáltalán nem illeti, lásd a korábbi PSD-s cimboraságát.

Iohannis annyit sem tett meg, hogy üdvözölje a magyarokat március 15-én, holott ilyen gesztust korábban még Basescu is megengedett magának, akárcsak Tariceanu. Arrogánsan román zászlót nyomott a neki székely zászlóval kedveskedő székely kezébe, nem értve: itt nem arról vitázunk, hogy lehet, nem lehet, kell-.e a székely lobogó, hanem arról beszélünk, hogy a román politika számára Székelyföld nem létezik. Nem az identitásunk elemeit kezdték ki, hanem létezésünk tagadták.

Iohannis pedig ennek a székelyek létezését tagadó politikai irányvonalnak bájolgott egyet akkoriban Sepsiszentgyörgyön.

Iohannis néma csendben szemlélte, ahogy feldúlják az úzvölgyi katonatemető a román huligánhordák, kajánul vigyorgott magában, amikor Csíksomlyón levettették a pápa palástjáról a magyar feliratot, és úgy adott át Románia népeit jellemző ajándékokat a pápának, hogy azok között a székely és csángó katolikusok meg sem jelentek- Iohannis szemében mi, magyarok nem létezünk, maximum úgy, ahogy ő létezik szászként: tud németül, és ennyi.

Miért voksoljunk tömegesen érvénytelenül?

Azért, mert a politikai piacon be kell lőnünk az árfolyamunkat: a tömegesen leadott érvénytelen szavazat azt is jelenti, hogy végre minden központi utasítás nélkül megszerveztük magunkat! A tömegesen leadott érvénytelen szavazat azt is jelenti, hogy KELL ajánlatot kapnunk, olyant, ami speciális helyzetünknek szól, különben nincs üzlet, ha nincs üzlet, nincs voks.

Hogy most nem számít a magyarok voksa, mert eldőlt? Egyrészt én nem hiszem, hogy Iohannis olyan simán nyerne a második fordulóban, ahogy az most kinéz, sőt, még Dancila győzelmét is el tudom képzelni, de ettől függetlenül: a szavazáson ugyan megjelenő, de ott érvénytelenül voksoló tömegek a lehető legvilágosabb üzenet a politikai osztály felé, hogy lehet ugyan minket megkerülni, csak nem érdemes. Egy Hargita, Maros, Kovászna megyei 50-60%-os részvétel esetén, ahol az érvénytelen voksok aránya eléri a 90%-ot pedig még a BBC-ben is hír lenne!

Szóval, Tőkés Lászlónak igaza van:
voksoljunk érvénytelenül!

Felcser V. Örs

(Nethuszár)