Megőrültek Budapesten? Fáklyásmenet a gyilkos Horthy emlékére, idióta ellentüntetőkkel

A franc sem tudja, hogy meddig akarják húzni Budapesten a múlt taknyát, de szemmel láthatóan nem unják, pedig nézhetnénk az egészre úgy, mint egy filmre, egy olcsó komédiára, csak ne gyűjtsön senki pénzt Isaurának, mint kilencvenben a csepeli munkások. Bár kilencvenben nem volt internet, így aztán az általános tájékozottság eszközei is korlátozott számban álltak rendelkezésre, a Dallas-Isaura-délutáni híradó Bermuda-háromszögében pedig sokaknak tűnt el nyomtalanul szellemi képessége.

Ma viszont három kattintásból le lehetne ellenőrizni, hogy Horthy Miklós kifiaborja volt, van és lesz, lesz, lesz, csak azért is lesz – ez maradt meg a Mi Hazánk fejében, akik úgy intettek búcsút a józan észnek, hogy az nem is köszönt vissza nekik, magyarán nem léptek kapcsolatba: fáklyás felvonulást szerveztek annak emlékére, hogy Budapestre Horthy bevonult a fehér lovával – olyan ez a hőstett, mint a magyar foci, ugye gólt nem rúgunk, de legalább ott voltunk a pályán.

Horthynak egy puskalövést sem kellett ejtenie, úgy „szabadította” fel a várost, ahol már korábban kimúlt a magyar történelem sötét korszaka, a Tanácsköztársaság. Sem ebben, sem a „románok kiűzésében” nem volt szerepe Horthynak Budapesten, de a kor legzseniálisabb kommunikációs marketingjének bizonyult, hogy ennek ellenére, vagy épp ezért, Miki bá’ elővette fehér pejlovát, és annak hátán bevonult a magyar fővárosba, ahol még elmondta a híres „vörös rongyokba öltözött” beszédét, majd elkezdett kormányozni, az elején nem is rosszul, bár személyes érdemeiből sokat levon, hogy az intézkedéseket nem ő, hanem a kormányba visszatért arisztokrácia jeles képviselői hozták meg, úgy mint Bethlen, Teleki stb. – utóbbi pedig annyira zseniálisnak találta Horthy Miklós háborús politikáját, hogy inkább főbe lőtte magát.

Horthy Miklósnak köszönhetjük a négy évig tartó magyar világot itt, Erdélyben. A II. bécsi döntéssel tulajdonképp Hitler a magyarok kezére adta a minden szempontból egységes egészet képező Erdély északi részét, a délit meghagyta a románoknak, így tett szert két szolgára, egy csapással.

Mi mégis Horthyt ünnepeljük, akinek a csendőrei a maguk részéről aztán befejezték azt, amit a Vasgárda csak szeretett volna, de némi keresztény-ortodox babonából is fakadóan nem tudott/mert kivitelezni. Horthy Miklós magyar csendőrsége ugyanis úgy deportálta Észak-Erdély magyar ajkú zsidóságát, hogy ezzel át is rajzolta a területek etnikai térképét, hisz olyan helyekről vitte el tömegével őket, ahol nagy részben, vagy épp kizárólagosan a Mózes-hitű társaink képviselték a magyar kultúrát. Köszönjük, Miklóska!

Ennek ellenére ma is él a legenda a magyar politika jobbszélén, hogy Horthy megmentett X számú zsidót, ahol X az a változó, amire komoly hatással vannak a közvélemény-kutatások. Igen, jó pár gazdag zsidót megmentett, mert őket ismerte, velük ultizott a Gellért-fürdőben, a boldog békeidőkben. A németek éhségét csillapítandó pedig odadobta az erdélyi, majd a vidéki zsidóságot is. Történeti érdekességként, és hidegvérű számítás eredményeképp mondom, hogy tiszta legyen többek előtt: Szálasi Ferenc a maga elvakult hungarizmusából adódóan szembeszállt a németekkel, ezzel pedig (elismerve azt, hogy nem feltétlenül ez volt a szándéka!) több lehetőséget biztosított a zsidóknak a túlélésre, mint Horthy Miklós a huszonvalahány évig terjedő kormányzása alatt bármikor és összesen. Szálasi a maga egyszerű módján hasznos munkaerőnek tekintette a zsidókat, akiket nem fog csak úgy átadni a németeknek – ezzel pedig jelentősen késleltette a deportálásokat. Ez akkor is igaz, ha a nyilasok amúgy nem fogták vissza magukat ’44-’45 telén, ha a budapesti zsidókat kellett meggyilkolni. Bővebben LÁSD ITT, vagy olvass utána Karsai László vonatkozó munkáinak!

Na, de feleim, itt a békés-békétlen Erdélyben, ha azt hittétek, hogy azok, akik kimentek a Mi Hazánk rendkívül intelligens menete ellen tiltakozni, azok a jó fiúk, akkor csak szólok, hogy ezt a forgatókönyvet nem Hollywood írta, nincs itt happyend, és nincs jó és rossz közötti összecsapás. Az úgynevezett demokratikus akárkik – jobb híján: politikai erők – tartottak egy sajtótájékoztatót, ahol szidták Horthyt, de mellőzték annak bővebb kifejtését, hogy mi is a bajuk vele, persze jött a kötelező Orbán-ellenes retorika, a magyarországi közbeszédben pont általuk inflálódott antináci diskurzus, amit oly sikeresen tettek értéktelenné azokban az időkben, amikor még kormányerő lévén ők fújták a passzátszelet, és a magyarországi zsidókról ejtett szó csak akkor bizonyult kósernek, ha arra előzőleg a Mazsihisz rányomta a pecsétet. Az a Mazsihisz, amelynek az élén az ateizmusáról híres, és mint ilyen a zsidó vallási előírásokkal ellentétes kommunista diktatúra fegyveres erejének, a Munkásőrségnek egykori büszke tagja állt! Olyan ez, mintha a román ortodox egyház irányítását rábíznánk arra az egykori szekusra, aki korábban fegyverrel a kezében üldözte a papokat, gúnyosan kérdezve tőlük, hogy hol van Isten, most miért nem segít neked, ha-ha-ha… Ja, hogy mifelénk az ortodox egyháznak voltak, vannak és vélhetően lesznek olyan vezetői, akik kapcsolatba hozhatóak a Szekuritátéval? Hát, valami mégiscsak van abban, ha összetévesztik Bukarestet Budapesttel.

Szóval, az ellenzéki pártok antináci sajttájt nyomtak élőben a Gellért téren, légvonalban mintegy pár kilométerre attól a háztól, ahol eme ellenzék vezére, bizonyos Gyurcsány Ferenc lakik. A háza arról híres, hogy valamikor egy zsidó polgáré volt, előbb a nácik vetettek rá szemet, majd a komcsik államosították, így került az 1956-os forradalom utáni megtorlásokban kiemelt szerepet játszó Apró Antal birtokába, mert a magyar szocialisták akkor is úgy voltak vele, mint ma: a nép közös vagyona addig tart, amíg az nem lehet az enyém. Sajátos tulajdonszerzési hozzáállás, ezt máshol simán rablásként ismeri a büntetőjog, Budapesten ezt kommunizmusnak, 1990 után pedig privatizációnak nevezték. Nos, ebben a zsidóktól elrabolt házban székel tehát a milliárdos partizán Gyurcsány, itt írja meg dörgedelmes antifasiszta szólamait, feleségével, az előbb említett Apró Antal unokájával pedig büszkén olvassák vissza az esti újságban: lám papa, milyen ügyes beszédet mondtál, a Grossvater is büszke lenne rád.

Hogy mennyire pengék voltak ezek az ellentüntetők, az Elemi.hu videójából simán kivehető, nézd meg te is, és, ha nem nyílik ki a bicska a zsebedben, akkor nem folyik vér benned.

Mi az, hogy ahogy azért nem válaszol a riporternek, mert „nem tetszik a pofád”? Mondjuk, ha ez egy Betyársereg-Német Svasztika Ifjúsági Közösség közös esti koncertjén történne, ahol már elfogyott pár hektoliter sör, akkor nem csodálkoznék ezen a válaszon, de könyörgöm: közterületre mész tüntetni, és nem akarsz arról beszélni, hogy mi a célod? Akkor minek mész ki? Tíz pontot adnék annak a néninek, aki arra a kérdésre, hogy „Horthy zsidókat mentett meg” (a riporter itt szintén a magyarországi közbeszéd áldozata, Horthy nem „mentett zsidókat”!), annyit válaszolt, hogy „lehet, hogy mentett, de akkor is”… Egyébként az egész videóban csak a cigányok visznek pozitív szerepet, válaszolgatnak, véleményt alkotnak, ahogy azt normálisan kellene.

WTF?

HA úgy gondolja, hogy zsidókat mentett Horthy, akkor miért tüntet ellene? Tán pont ez zavarja az antifa lelkemet? Zavaros lenne, pszichiátriai eset, de nem csodálkoznék, Magyarországon a szkizoid politikák két szélsőséges iránya immár harminc éve akadálytalanul feszül egymásnak, biztosítva ezzel a nem annyira felhőtlen szórakozást több millió polgárnak, akik épp azt teszik, amit egy polgárnak tennie kell: saját dolgukkal foglalkoznak.

Addig jó ez, amíg egyikőjük sem kerül kormányra, bár a vérengző partizánok mintha ismét közel járnának hozzá.

Ghonzó

Ha szeretnél visszapofázni komment formájában, akkor KLIKK IDE és eresszed bátran!

(Nethuszár)