Osztrák múltrejtegetés: rendőrőrs lesz Hitler szülőházából

Hosszas kálvária után végül eldőlni látszik, hogy mi lesz Adolf Hitler szülőházának sorsa. Wolfgang Peschorn osztrák belügyminiszter annak érdekében, hogy a ház ne a szélsőjobboldal emlékhelye legyen, az ingatlant rendőrőrssé alakíttatja át – számol be a hírről a magyarországi Origó hírportál a BBC cikkére hivatkozva.

Hitler szülőháza Bruanau am Innben van, szüleivel pár hétig laktak ott, aztán máshova költöztek. A házat 2014-ben menekültközpontnak akarták átalakítani, de ez a terv meghiúsult, nem is értem, miért. Mondjuk azt is tegyük hozzá: nem kevés humorérzéke lehet annak, aki kitalálta, hogy a Führer bölcsőringatásának egykori helyszínén Európán kívüli menekülteket helyezzenek el. Az állam aztán 2016-ban kisajátította az ingatlant, mintegy 810 ezer eurót, azaz nagyjából 270 millió forintot fizetett érte, de a hajcihő tovább folytatódott, nem tudták mit kezdjenek vele. Pontosabban: azt tudták, hogy mit NEM akarnak kezdeni vele: nem akarták, hogy a neonácik kultikus helyéve, egyfajta árják Mekkájává váljon az épület, így aztán hosszas huzavona után végül zseniális megoldást találtak ki: rendőrség alakítják az épületet.

Hitler szülőháza (Kép forrása: DPA PICTURE-ALLIANCE/AFP/LINO MIRGELER)

Az eset mögött meghúzódó politikai álviták és képmutató félelemek jól jelzik a nyugat-európai közéleti diskurzus őszinteségét, mélységét és képmutatását. Miközben a kommunista diktatúrák által megnyomorított Közép-és Kelet Európa mai napig nyögi a „vörös Nürnberg” hiányából fakadó problémákat, miközben az egykori állampártok utódszervezetei mai napig komoly befolyással bírnak a közpolitikákra, addig Nyugat-Európa a ma már semmiféle komolyan vehető veszélyt nem jelentő nácizmussal harcol, az Európai Unió csúcsszervei pedig Marxot ünneplik, a vörös csillag elfogadott jelkép a kontinensen, de a sarló-kalapácsos motívum sem ritkán szökik a szemünkbe.

Félreértés ne essék: a nácizmus bűneiről továbbra is beszélni kell, azaz: KELL beszélni, és mindent meg kell tenni, hogy ezek ne ismétlődhessenek meg. Azonban Nyugat-Európa inkább egyfajta ellenfél nélküli partizánharccá alakította ezt az egész koncepciót, annak érdekében, hogy komolyabb szellemi csaták és értelmiségi vérveszteségek nélkül tudjon győzelmeket aratni a mainstream médiában.

Amúgy az osztrákokról szólva igencsak elgondolkodtató a nemzeti identitás kérdéshez való pragmatikus, hogy másképp ne mondjam üzleti viszonyulásuk: sikeresen elhitették a nagyvilággal, hogy Mozart osztrák volt, dacára annak, hogy a zeneszerző világéletében németnek vallotta magát, (és Ausztria, mint állam még nem is létezett akkor), valamint Hitlert úgy varázsolták németté, hogy a bajszos tájképfestő valójában osztrák volt. Tényleg osztrák, nem mint Mozart!

Az egészben az a szomorú, hogy annyira komikussá válik az egész nácizmus elleni harc, hogy a végén senki sem fogja komolyan venni. Amit pedig nem vesznek komolyan, az nyugodtan növekedhet, ugye?

(Nethuszár)