Pesty László az SZNT kezdeményezéséről: a megmaradás pénzkérdés is

Amint arról a Nethuszár is beszámolt, végre elindult egy olyan erdélyi magyar kezdeményezés, amely a gazdasági racionalitásra támaszkodva, a modern világ igényeire hangolva kíván hathatós megoldást felmutatni, és megvalósulása esetén már a következő naptól érezhetően jobb körülményeket teremtene mindannyiunk számára – nemcsak Székelyföld, hanem Kalotaszeg, a Partium, mi több, a felvidéki Csallóköz is érintett lehet.

A Székely Nemzeti Tanács kezdeményezéséről van szó, amit majdhogynem háborús körülmények között sikerült benyújtani az Unióhoz, és amelyhez egymillió aláírást kell összegyűjtősünk, igazolandó, hogy a nemzeti régiók megnevezése érdekli az Unió állampolgárait – vagy legalább azokat, akik érintetek lennének benne.

HA MÉG NEM ÍRTAD ALÁ, AKKOR KLIKK IDE ÉS TEDD MEG!

Pesty László filmrendező, producer, a rendszerváltás környékén legendássá vált Pesty Fekete Doboz alapítója fejti ki véleményét- aki, elmondása szerint, kissé rendhagyó módon lett az európai polgári kezdeményezés kampányfőnöke. Mint mondja, ősszel ismerte meg Dabis Attilát, a kezdeményezés „külügyminiszterét” egy székely gyűlésen, a budapesti Hősök terén. Majd találkozott Izsák Balázzsal, az SZNT elnökével is, aki azzal bízta meg, hogy az ügy támogatása érdekében keressen meg általa ismert kormánypolitikusokat, celebritásokat, művészeket, sportolókat és másokat, hogy arccal támogassák az ügyet – így lassan „belesodródott”.

Nélküled nem sikerülhet! Aláírás az önálló székely régióért!

Azt elismeri, hogy az aláírások kissé lassan gyűlnek, de hozzáteszi, hogy „ez is csak nézőpont kérdése”:

„Ha azt veszem, hogy 9 hónap alatt alig több, mint ötvenezer jött be, akkor akár el is keseredhetnék. Ám ha onnan nézem a dolgot, hogy az utóbbi 3 héten, mióta intenzív internetes jelenlétet generáltunk, és erről nagyon részletesen is beszélhetnénk, és ennek eredményeképp ebben a három hétben a napi 1000 aláírás felment napi 5000-7000 aláírásra, nos, akkor már korántsem olyan rossz a helyzet. Ha ugyanis sikerül ezt az elmúlt 3 hétben elért tendenciát fenntartani, hamarosan elérhetjük a napi 10-11000 aláírást, ami már reménykeltő. Az online jelenlét tehát beváltotta a hozzá fűzött reményeket, de ez még nagyon kevés.”

Úgy gondolja, hogy a viszonylag sikeres online kampány mellett szükségesek az offline eszközök is, mert nem lehet lemondani az internetezni nem tudó korosztályokról sem – és emiatt már érték kritikák is őket.

Arról, hogy példás – vagy máshonnan nézve: példátlan – összefogás valósult meg a magyar politikai életben az ügy körül, kijelenti: a mai magyarországi politikai légkörben korántsem egyértelmű, hogy egy, a határon túli magyarsággal összefüggő kezdeményezést a baloldali politikai erők is automatikusan támogatni fognak:

„Nagyon erősen él az a politikai toposz, hogy az ilyen ügyek, bizony, a jobboldal hitbizományát képezik. Ezzel az igen erős képzettel kellett felvennünk a harcot. És partnerekre találtunk. Úgy az ellenzéki, mint a független sajtó egy-két mérvadó képviselője, vagy egy-két ellenzéki politikus már a kezdetek kezdetén kiállt a kezdeményezés mellett, példát mutatva egyrészt az övéinek, másrészt tükröt tartva a kissé lelassult kormánypárti véleményformálóknak. De igazságtalan lennék, ha nem említeném meg, hogy számos kormánypárti politikus is már a legelején csatlakozott az ügyhöz. Csak remélni tudom, hogy ez a többfrontos offenzíva dominóeffektust indított el, és pár hét kérdése, hogy az egész politikai tér egyöntetűen csatlakozzon.”

Pesty szerint a baloldali szavazók számára mindenképp unikum, hogy az ügy székely vonatkozásán túl európai dimenziók nyílnak meg, Baszkföldtől Lettországig, Dél-Tiroltól Lappföldig.

„És a korábbi, hasonló akciók nyomán »megfáradt« rétegnek pedig azt üzenjük, hogy ez most végre a pénzről szól. A brüsszeli kasszáról. Mert gyakorlatiasak vagyunk a végtelenségig. És a megmaradás, valahol, igenis pénzkérdés” – szögezi le.

Pesty azt válaszolja a fanyalgóknak, akik azt húzták alá eddig, hogy a baszk, breton vagy flamand területeken még annyira sem látszik az aláírásgyűjtés eredménye, mint Magyarországon, hogy ez a szám növekedni fog az elkövetkező hetekben, bár ez sok személyes találkozóba, lobbimunkába fog kerülni az SZNT-nek: „Ezért hívta fel Dabis Attila a figyelmet arra, hogy Európa kisebbségei a Kárpát-medencére függesztik tekintetüket. És ha mi itt nem produkálunk, ők sem fognak megmozdulni. Most már kicsit kezd kisütni a nap.”

(Nethuszár)