Állítólag boldogan él Kim Dzsong Un, míg meg nem hal, de ez sem biztos

A geopolitika és az élet nagy kérdései közé tartozik, közvetlenül a koronavírus után és a „hogyan vegyem rá a nőmet a hármasszexre” előtt az a probléma, ami most Észak-Koreát rázta meg – hetek óta nem tudják sem ők, sem mi, hogy az ország Bölcs Vezetője (korábban Kedves Vezetőnek írtuk itt a Nethuszáron, de ez téves, az apja volt a “kedves”, ő csak simán “bölcs”), Kim Dzsong Un él-e vagy meghalt.

Korábban megírtuk, hogy a Reuters és a News York Post is arról értekezett, hogy az utolsó komcsi diktátor – na jó, nem biztos, hogy az utolsó, de a keményvonalasok között mindenképp – meghalt, hetek óta nem tudni róla, nem jelent meg a kommunista állam katonai ünnepségén, arról is beszéltek már, hogy szívműtéten esett át, ami nem sikerült. Ez utóbbin nagyon nem is csodálkoznék, elvégre több adag lónyugtatót kell beadni annak a sebésznek, aki Észak-Koreában szikével a kezében matat a Bölcs Vezető szívében. Állítólag nem volt elég az injekció, remegett az orvos, és, amikor a szíved körül matat egy maszkos bácsi, kezében egy szikével, a jóskönyv szerint is ritkán végződik happy-end-el a kézremegés. Ennél a hármasszex és a koronavírus is lényegesen veszélytelenebb.

Mire mi, a fejlett nyugati és agyondemokratizált emberiség jeles képviselői nyugtázni tudtuk volna, hogy mnna, Ceausescu követője feldobta a talpát, letette a lantot stb., a CNN sietett tisztázni a kérdést: dél-koreai forrásokra hivatkozva azt írják, hogy Kim Dzsong Un „él és jól van”.

Mondjuk Észak-Korea az az ország, ahol valaki simán lehet jól attól, hogy halott, vagy fordítva, de ez legalább biztos, vagy nem. Összegezve, tehát: azt tudjuk, hogy nem tudunk semmit, de ez legalább biztos, vagy mégsem. Igazi hírzárlat egy olyan országból, ahol a légy is csak párttagságival repülhet.

A nagy geopolitikai kérdések között már felmerült az is: mi lesz, ha tényleg meghalt Kim?
Egyesül majd a két Korea?
Mit lép majd Kína, ha egyesül a két Korea, és
mit tesz Japán, amikor majd Kína lép, és
ezt a rést mire használják ki az oroszok, akik minden rést kihasználnak, főleg, ha az összes döghúst felzabáló japókról van szó, akikkel a Kuril-szigetek felett még nem állapodtak meg.
És tényleg Kim húga jött volna a trónra, első nőként a komcsi államban? (Mondjuk nem rossz csaj!)

A Nethuszár alaposan kielemezte a kérdést, és arra a következtetésre jutottunk, hogy a legfontosabb kérdést szándékosan vagy sem, de a világ vezetői hanyagolják, nem beszélnek róla, sőt, egyenesen eltitkolják előlünk.

Mi lesz Kim Dzsing Un fodrászával?

A csávóról sokat nem tudni, de abból kiindulva, hogy Észak-Koreában a Bölcs Vezető követése kötelező, gyanítom, hogy volt pár millió kliense. Amihez sok felszerelésre sem volt szüksége, egy nullásgép és egy gyerekbili pont elég – a leglezserebb állás a világon, nulla hibalehetőséggel, és divatot teremtett. Nem tudsz mondani még egy politikust a globális közéletből, akinek ennyire egyedi lenne a frizkója. Na jó, Trumpé sem gyenge, de azért Kimet nem éri utol.

Voltak itt ruhadarabok, amelyeket diktátorok tettek divatossá, mint Sztálin azzal a baktersapkával, vagy Che Guevara azzal a kaloriferszerelő berettel, Hitler a bajuszával vívott ki magának örök helyet a trendgyártásban, de egyikőjük sem tudta azt, amit Kim Dzsong Un: egyszerre volt ibogtalan és lett belőle divat. Mondjuk úgy nem volt nehéz, hogy aki véletlenül félrefésülte a haját Észak-Koreában, annak az egész családját deportálták egy frizurahelyességet oktató átnevelő táborba. (Ez csak félig vicc, rendelet kötelezte a sok millió észak-koreait a frizkó koppintására!)

Akárhogy is, Kim halálával egy frizurát is temetnünk kell, és gondoskodnunk kell a fodrászáról, ami azt jelentené, hogy világszerte milliók teszik fejükre a kölyök bilijét és nyírják körbe magukat. Ismerve a nyugati citoyenek vonzódását mindenféle extrém hülyeséghez, nem lepődnék meg ezen, szóval őszintén remélem, hogy Kim elvtárs egészséges, és hosszú, boldog élet elé néz.

Ghonzó