Egyelőre nem lesz hivatalos ünnepnap a trianoni évforduló Romániában (helyreigazítás)

Az igazság az, hogy tegnap untam utánanézni annak, hogy egy törvény kihirdetésének pontosan milyen időkorlátai vannak, és miért nem emelkedett törvényerőre a román képviselőház által megszavazott trianoni szerződés évfordulóját nemzeti ünneppé nyilvánító parlamenti határozat.

Amint arra egy kedves olvasónk felhívta a figyelmem, a menetrend a következő: a parlament megszavazza, majd elküldi az államfőnek, akinek a kézhez vételtől számolva húsz napja van arra, hogy kihirdesse a törvényt, vagy visszaküldje a parlamentnek (ezt egyszer teheti meg), vagy elküldi az alkotmánybírósághoz normakontrollra. Iohannis ez utóbbi választotta, az elnöki hivatal ma közreadott tájékoztatása szerint Klaus Iohannis az Alkotmánybírósághoz fordult, hogy az állapítsa meg: törvény egésze (in ansamblu) nem felel meg az alkotmánynak.

Magyarán, a trianoni népünnepélyt elrendelő törvény nem lépett érvénybe, egyelőre az alkotmánybíróság térfelén pattog a labda.

Az államfő egyik érdekesnek tűnő indoka a következő: a parlament által elfogadott törvényeknek rendelkezniük kell arról is, milyen szankciók szabhatóak ki a törvény megsértése esetén. Ez most felveti azt a kérdést, hogy Iohannis azt kéri számon a törvényt megszavazó parlamenti képviselőkön, hogy nem írták bele azt is a törvénybe, hogy szénné büntetik azt, aki megsérti a törvényt, mármint nem ünnepli Trianont, vagy valami hasonló.

Olvasónknak pedig ezúton is köszönjük, hogy nem hagyta elsüllyedni e fontos témát.

Korábban írtuk:

Most akkor ünnepnap Romániában a trianoni szerződés aláírásának évfordulója, június negyedike, vagy nem az? Tudom, ez egy egyszerű kérdés, amire bárhol máshol a világon igennel vagy nemmel lehet válaszolni. Na, ez viszont nem az az ország. A válasz sokkal balkánibb: attól függ, honnan nézzük, ki, mit akar tenni ezen a napon, és milyen kedve van az illetékes hatóságnak.

A PSD elnöke, Ciolcau úr hívta fel ma a román közvélemény arra fogékony részének a figyelmét, hogy hiába van itt június negyedike, ez mégsem hivatalos ünnep, mert Iohannis nem írta alá azt a törvényt, ami ennek elrendeléséről szól, és amit a képviselőház megszavazott.

Klaus Iohannis államfő viszont – egyelőre – még nem válaszolt erre a kérdésbe bújtatott vádra, lehet, hogy most ő adja el Erdélyt a magyaroknak, és a PSD elnöke megy majd át jakobinus közvádlóba, ki tudja ezt manapság megjósolni.

Iohannis viszont hallgat, tehát annyit tudunk, hogy nem írta alá, viszont nem is küldte vissza a parlamentnek, nem küldte tovább alkotmánybírósági normakontrollra, nem tett semmit, de ez legalább biztos, így nem is tudja (ennél jobban) elcseszni a dolgokat. Az a gyanúm, hogy ez törvény most jó ideig ott fog heverni Klaus valamelyik asztalának fiókjában, időnként majd előveszi, meglebegteti, aztán visszateszi, vagy épp aláírja, attól függ, hogy a magyarok miként akarnak majd szavazni.

A kérdés annyiban lényeges, hogy egy tucat román haveromat szívattam azzal a törvény elfogadásának idején, hogy lám-lám, ezt is nekünk, magyaroknak köszönhetitek, hogy kaptok egy hivatalos szabadnapot, csütörtökre esik, biztos megadják a pénteket, kaptok minivakációt, mindezt nekünk, a magyaroknak köszönhetően (egy mondatban kétszer köszöntettem meg velük), erre most töprenghetek, hogy mit dörzsöljek az orruk alá.

Talán azt, hogy mi megpróbáltuk, de a sajátjaik kibasztak velük, ezért kell ma bemenniük dolgozni…

Mindenestre beszédes, hogy már idegesíteni sem tudnak minket rendesen!

Ghonzó