Tombol a táttájizmus Vássárhelyen

2020. 06. 24. 14:59:09

Kedves olvasóink – a marosvásárhelyi lokális Izaura-szappanopera 1638538. részéhez érkeztünk most erről közlünk egy közepesen hosszú beszámolót – akiket nem érdekel, azok nyugodtan lapozzanak tovább, egy minden izgalmaktól mentes, minden újszerűségtől messze álló sztori következik. Úgy is mondhatnánk, csak a szokásos vássárhelyi táttjizmus kicsapódása történt tegnap a Poklos-menti felhőnemkarcolók tövében.

hirdetés

Azoknak, akik lemaradtak az előzményekről: tavaly valamikor az RMDSZ Maros megyei szervezete úgy döntött, hogy az RMDSZ marosvásárhelyi, azaz a városi szervezete nem képviseli kellőképp a helyi magyarság érdekeit, ezért feloszlatta a városi szervezetet, amelyet a megye alárendeltségébe utalt. Péter Ferenc, aki civilben a Maros Megye Tanácsának elnöke, nem civilben pedig az RMDSZ megyei tótumfaktuma (vagy fordítva) és Vass Levente városi elnök, RMDSZ-es parlamenti képviselő összecsapásának lett ez az eredménye. Vagy: ez lett az eredménye.

Az új csapat nagytakarítást ígért, ebből lett aztán egy halovány lepkefing – valamikor tavaly nyáron még úgy volt, legalábbis a megyeiek ezt nyilatkozták, hogy három hónap alatt átvilágítják a városi szervezetet, döntést hoznak stb. Ám a Maros-Poklos-Somos-tető Bermuda-háromszögében az idő relatív fogalom, így azóta is várjuk a három hónap végét, brit tudósok pedig már egyértelműen kimutatták, hogy Marosvásárhelyt a világvége is elkerüli, hiába na, a maják nem számoltak a tulipán időcsapdájával.

Nos, időközben a városi szervezet azt állította, hogy feloszlatásuk szabálytalan volt, és, mint kiderült, igazuk volt, a megyei szervezet eljárását hatályon kívül helyzete az RMDSZ illetékes testülete, azaz, ma, elvileg, ismét létezik a városi RMDSZ. Az elvilegre itt azért kell egy külön figyelmet fordítani!

És, ha már léteznek, akkor azt tették, amit tenniük kell, mármint, amit kampány idején tenniük kell: összegyűlt a helyi választmány, és összeállították a Szövetség marosvásárhelyi tanácsosi listáját – azokat az embereket, akiket az RMDSZ a következő önkormányzati testületbe delegálna, hogy képviseljék érdekeiket.

Az elmúlt négy évben ugyanis az RMDSZ mindent csinált, csak épp nem érdeket képviselt. Sőt, nemcsak a magyarokét, hanem a város érdekeit is messze leszarta, jó példa erre a közszállítás siralmas állapota: Marosvásárhelyen a buszok időnként úgy kapnak lángra, hogy Seattle-i Blakc Lives Matter legyen a talpán, aki ezt utánozni tudja. Nem is tudják – Erdélyben legalábbis nincs mégy egy város, ahol a buszok kigyulladnak, időnként az utasoknak kell megtolniuk, de olyan is volt, hogy a hírős Maxi-taxiból (kisbuszok) egy utas kiesett a jármű ajtajával együtt. Menet közben, hogy jobban értsük.

A Szövetség helyi képviselői nyakig benne voltak a főtéri műemléképületeket, és úgy általában a város képét teljesen megváltoztató mélygarázs javaslatában is, ezt végül az óriási felháborodás hatására vissza kellett vonniuk, az építkezésre felvett bankkölcsön sorsáról sokat tudni ma sem lehet, majd a következő polgármester szív vele, szegény Soós Zoli. Ha ő lesz, persze, ami nagyon nagy HA a fentiek után és alapján.

Ilyen előzmények után tehát az ember fia azt várta volna, hogy valami ütős listával áll elő a Tulipán SRL, de ez csak felerészben sikerült, vagy annyiban sem. Az tény, hogy a Vass Levente által irányított városiak komoly kompromisszumot mutattak fel a lista összeállításakor: az egész úgy néz ki, hogy egy Péter Feri embere, egy Vass Levi embere, egy Péter Feri embere, egy Vass Levi embere – egyezzünk meg, az ebben megbúvó logika akár jó is lehetne – hiszen a legnagyobb lélekszámú magyar város polgármesteri székének visszaszerzése húsz évnyi Florea után csak akkor lehetséges, ha a két tábor kompromisszumra jut. A lista ebből a kompromisszumkészségből tükröz valamit, s nem is keveset.

A baj a nevekkel van: Csíki Zsolt és Magyary Előd befutó helyeket kaptak a listán, miközben az elmúlt négy évben tagjai voltak annak az RMDSZ-es önkormányzati testületnek, amelyről fentebb már leírtam a közismertebb tényeket. Ezek a nevek aztán vihart kavartak a vásárhelyi politikai életben, a helyi Facebook-csoportokban többen is kifejtették véleményüket, hogy ezt a listát így nem!

Hogy is néz ki a lista?

Az élen Kozma Mónika szerepel, akit Erdély a Pro Economica Alapítvány kapcsán ismert meg – az ő jelölése abból a szempontból érthetetlen, hogy neki ez visszalépés. Másrészt sárpataki lakos, így a kampányban erősen kell magyarázkodnia, hogy mit akar ő Vásárhelyen, még továbbá, a tömegközlekedést felügyelő Transport Local felügyelőbizottsági tagja – és a közszállításról fentebb már mindent elmondtam. Igaz, aligha valószínű, hogy sima fb-tagként Kozma Mónika tudott volna a nagyobb dolgokról, a sunnyogásokról, vagy épp befolyásolni tudta volna a történéseket (a TL-t érintő botrányok kapcsán sem merült fel a neve!) – ez utóbbiakra ott van az RMDSZ hű Sancho Panzaja, Tatár Béla. Ettől függetlenül Kozma Mónikának is szembe kell néznie az elmúlt négy évvel, ami számára azért is lehet kellemetlen, mert a Pro Economica révén végzett munkája is kárát látná mindennek, ráadásul politikai tőkét sem ebből fog szerezni.

Második helyre érkezett meg Kali István, Vass Levente irodavezetője, harmadik helyen pedig Portik Vilmos, a Forgatag főszervezője, aki Péter Ferenc kabinetfőnöke. Mondom, egy sima, egy fordított – így gondolkoztak a gyerekek, és ez nem is biztos, hogy rossz logika, de az, hogy Csíki Zsolt, illetve Magyary Előd befutó helyekre került sok magyarázatba fog még kerülni az amúgy sem túl jó fényszögben tündöklő városi RMDSZ-nek.

A listán befutó helyet kapott egy olyan személy, akivel kapcsolatban egy dolgot biztosan ki merek jelenteni – már amennyire vásárhelyen lehet bármiféle biztos kijelentést tenni egy szövetségi taggal kapcsolatban: soha nem fog Florea, vagy a gáska bármely más tagjának a zsebébe bebújni. Ő Frunda Csenge, az RMDSZ híres szenátorának, Frunda Györgynek a lánya. Gondoljon akárki, akármit erről, de erősen az a véleményem, hogy Csenge az egyetlen, aki meg is tudja engedni magának azt a luxust, hogy csak a város érdekeit tartsa szem előtt, legyen bárki is a polgármester – egyszerűen meg van hozzá a háttere.

Nagyrészt ennyit arról a listáról, amelyről teljesen hiába írtam le a fentieket, ugyanis a TÁT (ez egy RMDSZ-es intézmény, teljes nevükön: Területi Képviselők Tanácsa) holnap megvitatja a listát, és, ha akarja, akkor módosíthatja is, persze ehhez kétharmados többség kell, de ismerve a táttájékat, ezt nem nehéz összehozni. Szóval, mire ezt a cikket ti elolvassátok, addigra lehet, hogy az egész nem is érvényes.

Történt ugyanakkor egy másik dolog is a tegnap: Kali Istvánt megszólaltatta az Erdély TV, és megkérdezték tőle, hogy akkor az RMDSZ most támogatja-e Soós Zoltánt, vagy nem. Kali erre nagyjából annyit mondott, hogy

Zoli nem az RMDSZ jelöltje, független jelölt, egyelőre nem olvasta a programját, amikor majd lesz neki, akkor elolvassa, és az alapján döntenek.

Ami – egyezzünk meg! – korrekt kijelentés, kár, hogy a Maros-parton húsz évet késtek vele. Ugyanis Soós Zoltán, mint jelölt, naponta kell szembenézzen azzal a paradoxonnal, hogy a város lakossága (mára már a románok is, nemcsak a magyarok) változást akar, viszont egy ilyen változást nem lehet a tulipán színe-szaga alatt előadni, ezért az RMDSZ egykori tanácsosa (2012-2016), tagja függetlenként indult.

Kali István nyilatkozata kapcsán feldühödtek páran a Soós kampánystábjában, de azt nemtették hozzá, hogy miért: ha Soós független, akkor az RMDSZ azt nyilatkozik róla, amit akar. Ha az RMDSZ nem nyilatkozhat Soósról amit akar, mert azzal veszélyezteti a győzelmét, akkor Soós Zoli nem független. Vagy az RMDSZ nem független szervezet, mert egy független jelölttől függ. Igen, tudom, kicsit bonyolult, pont olyan, mintha meghívnád a szomszédod egy kávéra a saját otthonába, ahol ő főz neked kávét a sajátjából, viszont te viselkedsz gazdaként.

Kali fricskája igaz – Soósnak a programja még mindig nem ismert! – és jókor, mi több, még időben jött. Van idő fordítani a kampányszekeren. Persze, ehhez az is kell, hogy megtörténjen a felismerés: így nem lesz győzelem, lépni kell! Ez utóbbi még várat magára.

Nagyjából ennyi karaktert ért meg a Maros-parti szappanopera legújabb felvonása, osszátok meg ezerfelé, hogy mások is unatkozzanak rajta egyet, ha pedig jobban elmélyülnétek az új politikai irányzat, a táttájizmus történetében, akkor ajánlom a kapcsolódó anyagokat.

Ghonzó